Megjelent a Bogdányi Híradó 2024. márciusi számában
Az ünnepről, kicsit másként. Talán kissé elvont fogalom a polgárosodás, nem is könnyű megragadni a mibenlétét, és a keret is szűk. De legalább egy kicsit villantsuk fel.
Polgár.
Ismerős szó, használjuk is pl.: polgármester, polgármesteri hivatal, polgári esküvő, polgári törvénykönyv, polgári engedetlenség, polgári foglalkozás, állampolgár, választópolgár stb., a jelentése mégis kicsit homályos.
Az ókori görög városállamokat poliszoknak hívták, ezek lakóit pedig politészeknek. Innen ered a polgár szavunk. Arisztotelész szerint az a személy tekinthető a polisz tagjának, azaz polgárnak, aki részt vesz a városállam vezetésében és a bíráskodásban. Tágabb értelemben, az a szabad ember, aki részt vesz demokratikus úton a közügyekben. Athénben sem volt minden városlakó polgár, de viszonylag sokan osztották meg a hatalmat, szavazások útján. Ezt később a rómaiak is átvették, és lettek római polgárok is, civilis-ek (civil!), németeknél bürgerek, franciáknál bourgeois-k (burzsoák). De az ókor és középkor alapvetően a császárok, királyok, urak, szolgák és rabszolgák kora volt.
Hazai vizekre evezve, „Árpád szabad népe” és a többi együttélő nép Szent István király korától kezdve -nyugati mintára- feudális rendszerben éltek, ahol a király és urak mellett a társadalom túlnyomó többsége szolgasorban volt (jobbágyság). Bár ekkor is akadt kisszámú városi polgárság, akik sem urak, sem szolgák nem voltak, hanem általában önálló iparosok, kereskedők, értelmiségiek. Aztán Nyugaton jöttek a polgári forradalmak, „Szabadság, egyenlőség, testvériség” stb. Óriási alkotó energiák szabadultak fel, és robbanásszerű fejlődés kezdődött. Akadtak ennek persze árnyoldalai is.
A fiatal magyar főnemes, Széchenyi István nyugati tanulmányutakon járva rádöbbent, hogy bizony reformokra, újításokra van szükség idehaza is, és nem tétlenkedett. A nyugati klubélet mintájára társasági életet teremtett a nemesség, az értelmiség és a tenni vágyó hazafiak számára. Maradandó művei közé tartozik pl. a Tudományos Akadémia és a Lánchíd is. A köznemes Kossuth Lajos a Pesti Hírlap oldalain egy újfajta nyilvánosságot teremtett az Országgyűlésnek. Petőfi, a nép fia, a szabadságról verselt. Valami megmozdult. Széchenyi és Kossuth egyetértettek abban, hogy a fejlődéshez az alávetett jobbágyok helyett szabad polgárokra van szükség, azaz polgárosodásra. De az odavezető úton vitáztak. Széchenyi szerint, a főnemes elit vezetésével, lassan kell eljutni ehhez a célhoz. Kossuth szerint a széles tömegeknek minél gyorsabban kell megtenni ezt az utat. Ő követelte a jobbágyfelszabadítást is, ami csak a szabadságharc leverése után, 1853-ban valósult meg (úrbéri pátens). Ezért volt lehetséges, hogy a szabadságharc zászlói alá a jobbágyok tömegei is bevonultak nemzetőrnek.
De a magyar polgárosodás kialakulásához sajnos nem alakultak kedvezően a körülmények. Jött: az osztrák nyugatról, az orosz keletről; Világos; Arad; passzív ellenállás; Kiegyezés; pár évtized fellendülés; Millenium; I. világháború; proletár diktatúra; Trianon. Majd jött: a II. világháború; nyilasok; nácik; holokauszt; szovjetek; kommunisták; málenkij robot; gulág; kulák; vagyonelkobzás; államosítás; kitelepítések és 1956. A konszolidálódó Kádár-rendszerben olyan mondatok vésődtek mélyen fejekbe, hogy „kisember vagyok én ehhez”; „jaj, csak nehogy megüssük a bokánkat” stb., pont, mint a jobbágyság idején. A pógár, meg a burzsuj szitokszóvá vált…
A rendszerváltás óta elvileg a jog előtt mindannyian egyenlők vagyunk. Szabadon választunk. Választók és választhatók is vagyunk. Ha ellenszélben, akadozva, de ment valamit előre ez a dolog. De a gondolkozásban tán még nehezebb az áthangolódás.
Nehéz megragadni a polgárság ismérveit. Valószínűleg ez egy mentalitás, életforma.
A lőcsei polgárok a városháza falára festették a követendő polgári erényeket: Igazságosság, Óvatosság, Mértékletesség, Bátorság, Türelem.
Márai így írt: „Az igazi polgár szerencsés vegyülete a művésznek és katonának, alkotó és megtartó, álmodó és megőrző…”.
Bibó szerint: „magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti… szembeszáll mindenkivel, aki magát (…) hatalmasként viseli és másokat szolgáknak kezel…, önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr…, minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz…”.
A mértékletesség miatt irtózik minden szélsőségtől. Bogdányt is megérintette a 48-as eszme, benne a magyar polgárosodás ügye. Mutatja ezt a 48-as párt helyi zászlója, és a bogdányi nemzetőrök példája is. Azt gondolom, érdemes elmerengenünk ezeken is az ünnep alkalmával. És feltenni a kérdést, hogy vajon nekünk van-e dolgunk, teendőnk ezzel a mában?
Rokfalusy Balázs