A bogdányi fő tér

 

1. A BOGDÁNYI FŐ TÉR /Megjelent a Bogdányi Híradó 2012. februári számában. Rokfalusy Balázs/

Bogdány lélekszáma 1990 és 2010 között nagyjából 2700-ról 3200 főre emelkedett. Örömmel olvashatjuk, hogy évek óta örvendetes módon növekszik az újszülöttek száma is. Persze, Budapest agglomerációjában ez nem ritka jelenség. Ezt a tényt szeretném egy kicsit új megvilágításba helyezni. Gondolta volna a Kedves Olvasó, hogy ma Magyarországon nagyjából 30 olyan város (!) van, amelyiknek kevesebb a lélekszáma, mint Bogdánynak?! Ki gondolta volna? Érdekességképpen felsorolok néhányat közülük (lakosságszámmal): Zalakaros (1800), Balatonföldvár (2000), Máriapócs (2000), Badacsonytomaj (2100), Villány (2400), Szob (2900), Rétság (2900) és persze Visegrád (1800). Hogy mennyire megalapozott ezeknek a kistelepüléseknek a városi címe, az egy másik kérdés. Talán megmosolyogtató a méretük, de elméletileg a lélekszám alapján már Bogdány is bőven beleférne e városkák sorába. Maradjunk még egy kicsit a kisváros gondolatánál.

Általában a jobb városok és falvak egyik közös jellemzője, hogy van közepük. Azaz van egy főterük, aminek közvetlen közelében található a közösség legtöbb fontos intézménye, mint például a polgármesteri hivatal, templom, posta, bank, étterem, emlékmű, kocsma stb. A hely, ahová, ha az ember leül, akkor nem marad le semmiről, ami az adott településen történik. A hely, ami a település szíve, magja. Az ókori Rómában „Forum Romanum” névvel illették ezt a bizonyos főteret. Bogdányban valahogy nem alakult ki egy ilyen konkrét köz(ép)pont/főtér/fórum, mert noha egy kicsit ilyen a katolikus templomtér, a hivatal környéke, vagy nyáron a strand parkolója is, de igazán egyik sem az. Vajon melyikre mondhatnánk, hogy ez vagy az Bogdány főtere? A dolog pedig úgy áll, hogy belátható időn belül nem is lesz ilyen főterünk. Legalábbis a fizikai valóságban. Utólag nehéz pótolni.

Szerencsére a gondolat határtalan, és képzeletünkben most is lehet főterünk, fórumunk. Rugaszkodjunk el egy kicsit a „földhözragadt” valóságtól és próbáljuk meg szabadon elképzelni vajon milyen is lenne Bogdány képzeletbeli főtere, mondjuk egy képzeletbeli kávéház teraszáról szemlélve. Mit is lenne érdemes odailleszteni, odasűríteni a mai faluból? Mondjuk, a főterünk legyen négyszög alakú, aminek a közepén az 1896-os millenniumi emlékművünk obeliszkje, vagy a Nepomuki Szent János-szobor, talapzatán az 1527-es évszámmal állna. Természetesen a teret stílszerűen bogdányi riccerek által faragott bogdányi kockakövek borítanák, amin csak gyalogosforgalom lehetne. A Duna pont olyan ideális távolságra lenne, hogy az árvíz soha nem érne idáig, de otthonos, jó illatát gyakran lehetne érezni a téren. A képzeletbeli kávéház teraszáról jól lehetne látni szemközt a polgármesteri hivatal nagy, díszes faajtaját, ablakait, és innen szemmel lehetne tartani, hogy kik is lépnek át a nagy kapuján az ügyes-bajos dolgaikat intézni. A hivatal egyik oldalán lehetne a posta, a másik oldalán pedig a „Takarék”. A tér egyik oldalán (mondjuk balkézre), középen a katolikus templom kővel borított tornya magasodna fel az ég felé, tetején a toronyórával és a kereszttel. Az ajtajából ide a térre tódulnának ki a hívek egy kicsit diskurálni a vasárnapi misék után. Szemközt, a tér másik oldalán a református templom hófehér falai szikráznának a napfényben. A terünket különböző helyekről előszálló illatok lepnék el napszak szerint. Amíg a reggeli órában a Heim sütöde finom péksüteményeinek illata uralná a légteret, addig délben már a Forgó étterem teraszán gyűlnének a bogdányi húsleves illatára a vendégek. A délutáni órákban pedig a Herr cukrászda teraszán tömhetnék magukba a finom fagylaltokat és süteményeket az emberek. Vajon mi kellene még a képzeletbeli főterünkre, hogy itthon érezzük itt magunkat? Hát a patináns Rókus gyógyszertár mindenképpen, és jó lenne még egy újságos lottózóval, egy fodrász, egy virágos és egy apró könyvesbolt (talán Kubisch nénié, ha élne még). Jó lenne még egy-két árnyas illatos hársfa és pár kényelmes pad, amelyeken nyugdíjas nénik, babakocsis kismamák és fiatal tinik egyaránt üldögélhetnének. És azt hiszem, feltétlenül kellene ide még egy jó kis kocsma is, ahol nincs balhé, hideg söröket és szőlőből készült borokat lehetne inni… és ahol néhány idősebb férfi mindig ultizna, vagy sakkozna a terasz valamelyik asztalánál. Valami ehhez hasonló lehetne Bogdány képzeletbeli főtere. Ne feledkezzünk el a képzeletbeli kávéház teraszáról sem, ahonnan szemügyre vettük az imént a képzeletbeli terünket. Ebben a főtéri kávéházban számos olyan bogdányi fordulna meg, akit érdekelnek a településen történő eseménynek (is). Olyanok, akiknek van véleményük, és szívesen meg is beszélik ezt egymással, kulturált módon. Eldiskurálnak a jelenről, múltról és latolgatják a jövő lehetséges forgatókönyveit is. Mint a FAKULT Egyesület Karády 100+1 dalestjén megelevenedett kávéházi alakok… (aki látta, tudja, mire gondolok)

…és most a képzelet világából térjünk vissza egy picit a valóságba. A falunk növekszik. Nem csak a lakossága, hanem a lakott területe is. Gondoljunk bele, hogy mekkorára nőtt a fizikai távolság a falu „két lakott vége”, a focipálya és a Fácános út teteje között!? Ez a növekedés a jövőben több új megvitatandó kérdést is felvethet majd. Az egyik témakör például az lehet, hogy vajon meddig nő a falu? És vajon Bogdány egy nagy falu, vagy inkább egy kisváros, de legalábbis egy kisvárosias jellegű falu lesz-e a jövőben? A falu néhány jellemzője mintha már most is lassan kezdene eltolódni a falusiasból a kisvárosias irányba. A városi lét egyik tipikus jelensége, hogy egyre kevesebb a gyerekkorból ismerős arc az utcán, vagy nyáron a strandon. Egyre több az új arc, az új név. Ez szorosan összefügg település növekedésével. Mintha a falvak méretét lassan kezdenénk „kihízni”. De nemcsak növekszik a falunk, hanem néhány jel arra utal, hogy lassan változik is. Ez persze természetes. (Csak a változás állandó.) Mintha az eddig megszokott súlypontok is finom mozgásban lennének. Nem tudom, a Kedves Olvasónak nincs-e olyan érzése, hogy a falu „fejlődéstörténetének” a rendszerváltás utáni fejezete mintha lezárult volna, és most valahol egy újabb fejezet határán állnánk? Hogy tényleg lesz-e újabb fejezet és főleg, hogy az milyen lesz, az főleg rajtunk, bogdányiakon múlik. A „bogdányiak” megnevezésbe mindenkit beleértek, aki itt él, külön jelzők nélkül.

Miben lehetne valóban új ez az új fejezet? Hát ezt tipikusan közösen kellene kitalálnunk. Mondok egy példát. A közélet nagyjából kétféle módon működhet. Az egyik változatban az emberek egy része négyévente egy szűk listáról megválaszt pár embert (többnyire írott program nélkül), hogy azok intézzék a köz ügyeit, aztán a választóknak négy évig nem sok információja van arról, hogy mi miért történik, vagy mi fog történni. Aztán mivel kevés az információjuk, ezért nem is éreznek túl nagy késztetést beleszólni a dolgok folyásába. A megválasztottak pedig nem nagyon akarják terhelni a többieket információval, és maguk között elintézik a közügyeket. A másik változat szerint az emberek egy része szintén négyévente egy bővebb listáról megválaszt pár embert (többnyire írott programmal), hogy intézzék a köz ügyeit, de a megválasztottak két választás között is bőven informálják a választókat, sőt akár kikérik a véleményüket is egyes döntések meghozatala előtt. A választók (civilek) pedig jóval több aktivitást mutatva érdeklődnek, javaslatokat tesznek, véleményt nyilvánítanak (kritizálnak, dicsérnek), szervezkednek. Mindkét változat működik, előnyökkel és hátrányokkal. Az első változatban kényelmesen meg lehet spórolni a „felesleges” vitákat. A másodikban viszont éppen a „termékeny” viták és több szem többet lát elve segít a jobb megoldásokat megtalálni. Vajon Bogdányra melyik volt a jellemzőbb az elmúlt két évtizedben? Vajon melyik lenne a jobb a jövőben? Nekem a nyitottabb verzió szimpatikusabb. A nyitás újabb jeleit látni, például a korábbiaknál jóval bővebb önkormányzati hírekben, vagy abban, hogy 2010-ben volt egy olyan próbálkozás, hogy az önkormányzati bizottságok munkájának segítésére, a döntés-előkészítésbe, helyi civilekből álló önkéntes véleményező testületet hoznának létre. (BH. 2010. novemberi szám 3. oldal). Ez sajnos elakadt valahol. No, hát ha klasszikus főterünk (fórumunk) egyelőre nincs is, azért a Bogdányi Híradó fórumán is bővíthetnénk a közéleti párbeszédet, ha az eddigi pár emberen kívül még többen ragadnának időnként tollat, billentyűzetet, és bátran leírnák – névvel, kulturáltan, személyeskedésektől mentesen – a közt érintő véleményüket, ötletüket. (Ezt már mint a szerkesztőbizottság egyik új tagjaként is szorgalmazom.) Jó lenne, ha el tudnánk indítani az újságban egy új rovatot „A bogdányi főtér” címmel, amit ilyen, közérdeklődésre számot tartó tartalmakkal lehetne feltölteni. Magam is keresni fogom ezeket a témákat, de jó lenne, ha még többen küldenének akár e rovatba, akár „csak úgy” az újságba írásokat, esetleg ötleteket, hogy színesebb, izgalmasabb és hasznosabb legyen a lapunk. Biztos vagyok benne, hogy még bőven van kihasználatlan szellemi kapacitás a falunkban, amit a köz javára lehetne fordítani. Csak bátran. Szerintem jók az adottságaink, hogy még faluként is kisvárosi színvonalú közéletünk legyen.

 

2. A BOGDÁNYI FŐTÉREN… MÉG EGYSZER A FŐTÉRRŐL /Megjelent a Bogdányi Híradó 2012. júniusi számában. Rokfalusy Balázs/

Egy kis időutazásra és együtt gondolkodásra szeretném hívni a Kedves Olvasót, amiben két kérdésre keressük majd a választ. Az egyik, miért nem alakult ki Bogdánynak egy konkrét központja? A másik, milyen elméleti lehetőségünk van ennek kialakítására a jövőben?

Messziről indulunk és sok mindent fogunk érinteni. 1780–1784 között történt Magyarország első katonai térképes felmérése. A Bogdányt mutató térképrészleten* a mai katolikus templomot a kereszt alakú épület jelzi és körülötte kivehetjük a mai Plébánia, Hegy, Hegyalja, Szent Donát és Szőlő utcákat, azaz a „Hecskéd” területét. Itt is a templom körüli utcák alkotják a falu legrégebbi magját. Lent, a főút mentén pedig van egy másik, egyutcás falurész is. Ha jól megnézzük, akkor láthatjuk, hogy meghökkentő módon a falu ebben az időben két teljesen különálló településrészből állt! A hegyen álló „felső falu” és a fő utca mentén fekvő „alsó falu” sehol sem érnek össze. (Szaggatott vonallal körberajzoltam ezeket.) Egy út köti össze csak őket, nagyjából a mai József Attila utca. Maguktól adódnak a kérdések: Miért állt két részből a falu? Kik lakhattak az egyik és a másik részen? Azt gyanítom, hogy ha ezekre választ találunk, akkor talán megtudjuk azt is, hogy miért nincs ma sem egyetlen közepe, főtere a falunknak.

bogdanyi-ket-reszben.png

Tudjuk, hogy 1723-ban telepítették be az első német-sváb családokat. Ma is széles körben elterjedt nézet, hogy a németek érkezésekor Bogdányban csak egy elhanyagolható „megfogyatkozott lakosság” élt, vagy egyenesen puszta volt. Ha ez igaz lenne, és a betelepítés után szinte csak németek laktak volna a faluban, akkor adja magát a kérdés, hogy vajon miért építettek volna maguknak két egymástól teljesen különálló falurészt, amint az a térképen látható? Miért különültek volna el saját maguktól? A Kedves Olvasónak van valami ésszerű ötlete? Én arra jutottam, hogy ez a térkép ellentmond a fenti nézetnek. Sőt, mintha a térképen két egymástól valamiért elkülönülő csoport nyomait látnánk. A németek biztosan itt voltak már ekkor, de kik lehettek itt még?

Vegyünk egy mély lélegzetet, és bátran tegyük fel azt az ésszerű kérdést: Lehet, hogy mégiscsak számottevő „megfogyatkozott lakosság” maradt a németek betelepítése után is? Próbáljuk meg hát számításba venni – képletesen és szó szerint is – ezt a rendszerint figyelmen kívül hagyott „megfogyatkozott lakosságot”. Megpróbáltam kicsit utánanézni ennek. Horányi Gyuri bácsi már korábban írt erről itt az újságban.** E szerint két évvel a betelepítés után, 1725-ben 66 katolikus német családfőt írtak össze, de ami már kevésbé köztudott, hogy velük együtt még további 31 őslakos (értsd: a németek előtt már itt élő) bogdányi magyar családfőt is, akik valószínűleg többségében reformátusok voltak. Számoljunk egy kicsit! Tehát 31 magyar és 66 német családfő élt ekkor a faluban. Az arányuk százalékban: 32% és 68%. És most nézzünk újra a térképre és számoljuk össze hány ház látható a két falurészben? Fent 46, lent 101 házat sikerült összeszámolnom, ami százalékosan 31% és 69%. Nocsak, a két számolt arány szinte százalékra pontosan egyezik! Hmm. Igaz az összeírás 1725-ös, a térkép pedig 1780 körüli állapotokat mutat, de lehet, hogy itt mégiscsak valami összefüggésre bukkantunk volna?

Tegyük fel, hogy nem véletlen az arányok egybeesése a térképen látható két falurész házainak száma és az összeírásban szereplő két nemzetiség között. Ha a betelepítés után nagyjából a falu egyharmadát tették ki az őslakos magyarok, és „csak” kétharmadát a betelepített németek, akkor Bogdány korántsem vált tiszta sváb faluvá, sokkal inkább egy német-magyar vegyes lakosságú faluvá. (Összehasonlításképpen, nagyobb volt ekkor a faluban élő magyarok aránya, mint 2001-ben a magukat németnek vallóknak.) Feltehető, hogy az őslakos magyarok a németek betelepítése után is ugyanott laktak, ahol előtte is, azaz a hegyen lévő falurészben, mivel ez a legkorábbi településrész, valamint azonos az arányuk is az itt lévő házak arányával. Úgy látszik, hogy a németek nem a már meglévő utcahálózatot bővítették tovább a hegyen, hanem egy teljesen új, elkülönült falurészt kezdtek építeni maguknak lent a főút mentén. A térképen látható kettéosztottságot tehát a két eltérő nyelvű, vallású és nemzetiségű lakosság együttes jelenléte magyarázhatja. Ennek fényében rögtön értelmet nyerhet az amúgy értelmetlen „Hecskéd” szavunk, aminek jelentése ma is: a hegyen lévő falurész, vagyis az valójában „Hegykéd” (Hegy, Hegyke, Hegykéd), és a „Svábutca” elnevezés is, amit az idősebbek még ma is a fő út egyik részének megnevezésére használnak.

De mi köze mindennek a főtér kérdéséhez? Nyilván a két párhuzamos életet élő falurésznek két külön központja is lehetett. A fentinek a templomtér vagy a Szent János tér (egyetlen normális, de funkció nélküli közterünk), a lentinek vélhetően a mai Polgármesteri hivatal környéke. Ezt támasztja alá az is, hogy 1725-ben a magyaroknak és a németeknek külön bíróik és albíróik is voltak. (Név szerint: Füstös István, Pintér Márton, Kiss György, és Hiutl Jakab János, Puch János György, Vitaimb János). Idővel persze nőtt a lakosság, új utcák alakultak, és lassan „összenőtt” a két párhuzamos életet élő falurész. Oldódott az elkülönülés, cserélődtek a lakosok. Lassan a feledés homályába merült, hogy valamikor két részből állt a falu… de ez a térkép megőrizte ezt. Szerintem a mai Bogdány különös, kétpólusú településszerkezete is erre a múltbéli kettősségre vezethető vissza. Ezért nem tudjuk ma sem egyértelműen eldönteni, hogy hol is van a falu közepe: a főutcán vagy a templom körül? És ezért nem alakult ki a főterünk sem, abból ugyanis csakis egyetlen egy lehet.

Egy kis kitérő: menet közben kiderült, hogy közvetlenül a német betelepítés után a falu egyharmadát tette ki a megfogyatkozott magyar lakosság, ami ha nem is túl sok, de azért semmiképpen sem elhanyagolható arány. A falu múltjának kutatásakor érdemes a németek mellett az itt élt magyarokat is figyelembe venni. Már csak azért is, mert ők alkották az „összekötő láncszemet” a falu betelepítés előtti, és az utáni múltja között. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Bogdánynak igen hosszú és gazdag múltja van, amelynek szerves része a betelepítés előtti, és az az utáni időszak is, amelynek része a faluban élt magyarok és németek története is. Sőt, az az érzésem, hogy már nem is érdemes ezeket élesen szétválasztani egymástól. Jobb, ha törekszünk egyben látni a falu teljes történetét. Ennek jegyében egy érdekes évfordulóra szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen, hogy Bogdány első okleveles említésének éppen idén augusztusban lesz a 725. évfordulója (1287). Szerintem értékes kultúrtörténeti kincsünk ez is, amire büszkék lehetünk. Visszatérünk rá augusztusban. De egy kicsit elkalandoztunk. Ugorjunk vissza a főtér kérdéséhez a jelenbe és a jövőbe…

Mivel a ma már meglévő épületeinket nem tudjuk tologatni, így a képzeletbeli főtér csak képzelet marad. De, ha a falunk két múltban gyökerező központját összekötjük egy képzeletbeli tengellyel, akkor észrevehetjük, hogy a korábban felvázolt „képzeletbeli főteret” alkotó épületeink jelentős része pontosan e tengely mentén helyezkedik el! Csak jelenleg sajnos nem nagyon járható át ez a tengely. Szerintem, ha bármikor a jövőben egy falu központot szeretnénk kialakítani, akkor e tengely környékén érdemes „kapisgálnunk”. Azt kellene egyszer átgondolni, hogy össze lehetne-e valahogy kötni a gyalogos forgalom számára ezeket a pontokat? Képzeljük csak el, milyen lenne, ha a kerékpárútról a pékségnél „felkanyarodva” egyenesen végig sétálhatnánk a Pékség – Takarék – Posta – Önkormányzat – Sportcsarnok – Iskola – Templom – Plébánia útvonalat.

 

bogdanyifoter.jpg

Micsoda szinte egybefüggő sétányt, parkot lehetne kialakítani az Önkormányzat mögötti területtől az iskola déli oldalán elhaladva, a felső iskolai udvaron át egészen a templomtérig (a meglévő utak nyilván maradnának). Talán még egy kisebb játszóteret is ki lehetne alakítani valahol. Kifújhatjuk magunkat. Kis időutazásunk végére értünk, de talán a Kedves Olvasó továbbgondolja a fenti gondolatokat…

*www.wikipedia.hu Dunabogdány

**Bogdányi Híradó 1995. 4. szám 7–8. old. Horányi György: Régen volt, hogy is volt?

 

3. Hol tart 2020-ban a Bogdányi Fő tér?

A fenti 2012-es cikkeim megjelenésének idejében még egyetlen településközpont fejlesztési elem sem létezett, amelyekről most szó fog esni. A későbbi 2014-es önkormányzati képviselői megválasztásom óta igyekeztem a következetesen a fenti elképzelés megvalósulását elősegíteni. Szerencsére, azóta több olyan fejlesztés is volt a település központjában, amelyek vitathatatlanul önmagukban is indokolt fejlesztések voltak, ám egy egyúttal jól beleillettek a településközpontban kialakítható összekötő tengely elképzelésébe is, a Bogdányi Fő tér projektbe. Melyek voltak ezek?

- A poros iskolaudvar felújítása és az uszoda melletti parkolók kialakítása.

- A Kiscuki köz megnyitása, amellyel az iskola és az óvoda összeköttetése valósult meg. A köz oldalfalán lévő helytörténeti táblák mutatják a történeti alapokat, amelyekre lehet építkezni.

- A "felső" iskola udvar felújítása, szintén a járdával együtt.

- A település középpontját kijelölő hármas zászlórúd, illetve a zászlók elhelyezése. Az év nagy részében az iskolába, óvodába, sportcsarnokba, tanuszodába, hivatalba stb. jövő-menő gyerekek, szülők, és mások igazi nyüzsgő találkozóhelye ez a pont, főleg reggelente. (Még akkor is így van ez, ha a nyári szünidőben sokkal inkább a strand környékén dobog Bogdány szíve.)

- A konténer tanterem megközelítése miatt az iskola és az önkormányzat közötti terület összekötése.

Mindegyik fejlesztés tehát önmagában is indokolt volt, ugyanakkor amint (bele)látható egyúttal mint egy mozaik kirakása, úgy alakult és alakul lépésről-lépésre a településközpontban az a bizonyos tengely kialakítása is, amit a lenti képek jól szemléltetnek.

 

20200921-172509.jpg

20200921-104840.jpg

 

 

20201009-091147.jpg

kiscuki.jpg

 

Mindezen újonnan épült utak metszésében, Bogdány kellős közepén, a szemünk láttára alakult ki a lent látható TÉR (vagy ha úgy tetszik tér féleség), ahol reggelente és délutánonként, amikor a gyerekek iskolába és óvodába mennek, akár egyedül, akár szülőkkel, igazi pezsgő élet van, igazi találkozó hely. 

 

20200503-094224.jpg

A történelmileg kialakult állapotból nagyjából ez az, amit nagy vonalakban ki lehetett hozni. További lépések lehetnek még az iskolai étkező felépítése az önkormányzat és a sportcsarnok között. A Kossuth Lajos utca irányába történő átjárás további fejlesztése, az önkormányzat udvarának felújításával és/vagy lehetőség szerint további határos ingatlanok megvásárlásával. Az új területek lehetőséget adnának egy központi játszótér kialakítása is, gépkocsi forgalomtól védett, mégis jól megközelíthető helyen. Esetleg el lehet gondolkozni még a felső udvarnál a templom felé történő átjárás kialakításának lehetőségeiről (lenne erre is ötletem). Sokszor hallottam, hogy ez a terület sosem lesz igazi Fő tér. Persze, olyan értelemben tényleg nem lesz, mint például Szentendre, vagy a felvidéki kis bányavárosok esetében, de itt nálunk az évszázadok alatt kialakult adottságokból jelenleg ezt lehet kihozni, és minél többen "látjuk bele", annál inkább azzá is fog válni.

 

4. A Viacoloron túl

A "Bogdányi Fő tér" a térbeli, fizikai megvalósítás mellett online felületeket is jelent. A Facebook oldal 2014 januárjában hoztam létre, később Liebhardt András barátom (Bunda) is admin jogot kapott. Zömében én kezelem az oldalt, és azóta próbálom olyan tartalmakkal feltölteni, mintha egy virtuális Fő tér lenne. Ő -mint a Művelődési Ház intézményvezetője- jellemzően a Művelődési ház programjait, és más kultúrális híreket tölt fel. Mivel az oldal úttörő módon először adott hírt önkormányzati témákban is, ezért egy ideig sokan tévesen azt hitték, hogy ez Dunabogdány Önkormányzatának hivatalos oldala. De nem, az évekkel később indult el. Ez a honlap, már kezdettől "közös vállalkozásunk", 2020 óta működik hasonló szellemben. Olyan felületek ezek, ahol a gondolatok, vélemények, információk cserélődhetnek, fejlődhetnek, mint egy klasszikus Fő téren. De mi is van az online és a viacolor felületeken túl?

Visszautalnék újra a 2012-es cikkre, amelyben megfogalmazódott, hogy Bogdány mérete, és lélekszáma alapján bizony már most nagyobb, mint néhány kisváros. Merem állítani, hogy a kultúrális és civil életünk is felveszi a versenyt több kisvárossal. Mint láttunk lassan kialakul a Fő terünk (településközpontunk) is, még ha csak egy tengely formájában is. Több téren tehát érezhető már egy kisvárosias jelleg irányába történő elmozdulás, miközben itt szerencsére szó sincs semmiféle drasztikus népességrobbanásról, mint az agglomeráció számos kertvárosiasodó településén. Itt inkább egy szerves fejlődés tapasztalható. Történetileg a falvakból városkákká fejlődő települések esetében mindig felfedezhető a lakók egy érdekes csoportja, azok, akik maguk voltak a fejlődés, úgy hívták őket: polgárok. Hogy pontosan mit jelent a polgárság, polgárosodás, nem könnyű megfogalmazni. Erre itt nem is vállalkoznék. De legegyszerűbb a reformkor nagy alakjaira és történéseire gondolni, ahogy a berögzült feudális úr-szolga gondolkodást hátrahagyták, és ezzel óriási, addig szunnyadó alkotó energiákat szabadítottak fel. (Jelszavaink valának: Haza és Haladás). A polgárok nem egyszerűen csak lakosok voltak, hanem olyan különböző emberek, akiknek közös vonása volt, hogy valamilyen szinten aktívan is bekapcsolódnak a környezetük, a közösségük alakításába, jobbá tételébe, ezzel egy új, magasabb minőséget teremtve. A Bogdányi Fő tér projekt értelme, tehát az lenne, hogy minél több Bogdányban lakó ember higyje el magáról, hogy a közösség egyenjogú tagja (bogdányi polgár), köze van a kisebb-nagyobb közös ügyeinkhez, amelyek alakulásába még bele is szólhat, sőt cselekvő módon maga is változtathat, jobbíthat a dolgok menetén. 

 

 Rokfalusy Balázs


Megosztás a Facebookon