Érdekes és értékes ősnyomtatványok és kódexek nyomába indulunk.
Az első nyom: a Honismeret című magazin 2000/3. számában a 78. oldalon megjelent cikk: A székesfehérvári egyházmegye kulturális értékmentő munkája a harmincas években címmel. (Ebben az időben a dunabogdányi plébánia még a székesfehérvári püspökség alá tartozott.)
A cikkből a következőket érdemes kiemelni: "Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök nagyszabású művelődéspolitikus volt. Kormányzásának első évtizedében bámulatos léptékű munka folyt egyházmegyéjében: ekkor történt a püspöki és szemináriumi könyvtárak katalogizálása, a püspöki levéltár anyagának rendezése, valamint egyházművészeti emlékekből egy állandóra tervezett kiállítás berendezése. (...) A munka egyik indítéka az 1938-as esztendő volt, amely Szent István halálának 900. évfordulója és a Budapesti Eucharisztikus Kongresszus éve volt. (...) A püspök 1935-ben felhatalmazta Kuthy Istvánt és munkatársait (egyikük Fehér Béla), hogy kutassák át az egyházmegye plébániáinak könyvtárait, s a még meglévő régi értékeket megmentendő a püspöki könyvtár számára foglalják le. Kuthy így számolt be erről a két esztendős gyűjtőmunkáról: „Az akció során 1255 nyomtatvány -mintegy 1300 kötetben került be a püspöki könyvtárba.
A beküldött könyvek közt a két ősnyomtatvány (a XV. sz.-ból) a legérdekesebb lelet megyénkben. Dunabogdány és Solymár plébánia könyvtárai őrizték meg ezeket.
- majd így folytatta- 16. századbeli műveket: 63 példányt kaptunk; 17. századból származó nyomdatermékekből 298 művet vett át a Püspöki Könyvtár. A 18., 19. és a 20. századbeli nyomtatványokat a kutatók legnagyobbrészt a plébániákon hagyták, közülük csupán azokat foglalták le, amelyek főként hazai, vagy egyházmegyei vonatkozásaik révén érdekesebbnek látszottak. (...) A beszállított 1255 nyomtatvány közül 44 mű Régi Magyar Könyv. Ráckevén találtuk meg az egyházmegye birtokában lévő 'legrégibb magyar könyvünket: Bornemissza Péter: Első' része Az Evangéliumokból és az Epistolakból való Tanúságok Nac című 1573-ban nyomtatott könyvét. (…) A gyűjtők ugyanakkor keserűen állapították meg kilencvenkét plébánia végiglátogatása után, hogy „plébániánk régi könyvanyaga az utóbbi 40-50 év alatt elveszett."
A fent említett, Dunabogdányból előkerült ősnyomtatvány után érdeklődve a Székesfehérvári Egyházmegye Könyvtárnál, az alábbi információkat sikerült megtudni.
A Dunabogdányból előkerült könyveknek a jegyzéke:
1. Nádor-codex. A mű 1508-ban keletkezett. Az óbudai klarissza apácák számára másolt, vegyes tartalmú, késő középkori magyar kézirat. Elmélkedések mellett passiót és Mária-siralmat, legendákat, egy bűnlajstromot, s a legkorábbi magyar kottás énekeket tartalmazza. A pesti egyetemi könyvtár eredetiéből bevezetéssel és szótárral, közzéteszi: Toldy Ferenc, Buda, Egyetemi ny., 1857. Ezt a könyvet később visszajuttatták Fehérvárról Dunabogdányba.
A kottás oldal utolsó két sorát magyar nyelven sikerült elolvasni: .... Idvözlég(y) istennek zent (szent) anna (anyja), mennei (mennyei) zent (szent) ayandok (ajándék) es... Íme egy magyar nyelvemlék 1508-ból.
A könyvek, amelyek a székesfehérvári püspöki könyvtárba kerültek és ott is maradtak:
2. Egy feltehetően prédikációkat tartalmazó ősnyomtatvány, a könyvben lévő bejegyzés szerint 1494-ben nyomtatták Velencében. A könyv folytatólagos része egy kézirat: „Aurae sententiae ad salutem … per me Thomam Dulo? 25 die Julii vel die S. Jacobi Anno Dni 1588. Agriae.” A könyv kötés nélküli, és az eleje hiányos. Jelenleg lappang. (Magyarul eltűnt...)
3. Hosman, Johannes: Tractatus de communione sub utraque specie, Venetiis, apud Dominicum Nicolinum, 1571. (Pergamenkötésben) Székesfehérvári Püspöki Könyvtár – Ant. 450.
4. Nvclevs Coppensteinivs Ex Conceptibvs Praedicabilibvs R. D. Petri Bessei SS.[II.] … Moguntiae, Henning, Volmar, 1615. (Pergamenkötésben) Székesfehérvári Püspöki Könyvtár – 11218
(Nincs kép.)
5. Archeologia Schrift, német kézirat szerző és évszám megjelölése nélkül. Poss.: Parochia ad S. Joannem M. in Bogdány 1867 (pecsét) Székesfehérvári Püspöki Könyvtár – Ms. 244.
6. Cano, Melichor: Locorum theologicorum libri duodecim, Venetiis, apud Bartholomaeum Rubinum, 1567. (Bőrkötés). A könyvbe kézírással szerepel: Emerici Küszögi 1769, aki nem más, mint Kőszeghy Imre, aki 1776-tól volt Dunabogdány plébánosa. Székesfehérvári Püspöki Könyvtár – Ant. 447. Kép.
A kódexekról készült egy kézzel írott feljegyzés is még, amelyből egy kiemelt részlet így szól: "Külön meg kell dícsérnem a dunabogdányi plébániai könyvtár kezelőit hűséges sáfárkodásukért, hogy a plébánia régi kincseit mindmáig sértetlenül megőrizték, ami sajnos kevés plébániai könyvtár őrzőiről mondhatunk el."
Forrás: SzfvPL I-2. No.442 59/1936 klm
Stempley Irén püspöki könyvtáros közlése alapján 2023.05.11.
A végére feltehetjük a kérdéseket:
Vajon mikor és hogyan kerültek ilyen régi ősnyomtatványok és kódexek a dunabogdányi plébánia könyvtárába? Talán a régi középkori plébánia kötetei őrződtek meg valamilyen eddig ismeretlen, titokzatos módon? Talán későbbi újkori plébánosok hozták magukkal? Ha igen, akkor is hogy kerülhettek egyszerű falusi plébánosok már akkor többszázéves kódexek birtokába? Talán az sem véletlen, hogy a bogdányi templom eredeti, elfeledett, középkori védőszentje Alexandriai Szent Katalin volt, akit többek között középkori könyvtárak és a nyomdászok is védőszentjükként tisztelték? Ezekre a kérdésekre egyelőre nem ismertek a válaszok. De az látszik, hogy Bogdány története nem egyszerű. Sokkal sűrűbb és titokzatosabb a múltja, mint elsőre gondolnánk.
Rokfalusy Balázs