Tisztelt Dunabogdányiak!
Isten kegyelmének és az Önök bizalmának köszönhetően 2022 októberétől az elkövetkező szűk két évben képviselőként szolgálhatom Dunabogdányt.
Úgy gondolom jogos az igény velem szemben, hogy röviden bemutatkozzam, és néhány gondolatot megosszak Önökkel.
Születésem óta Dunabogdányban élek, itt találtam társat, otthont, és itt neveljük három csodálatos gyermekünket. Iskolai végzettségemet tekintve környezetvédelmi, illetve hulladékgazdálkodási technikus vagyok, illetve agrármérnök diplomát szereztem településüzemeltető specializációval. Pályám során végig (immár tizenhat éve) az ingatlanüzemeltetés területén dolgoztam, ebből két évet a Dunabogdányi Vízmű NKft-nál üzemeltetési vezetőként. Jelenleg Budapesten dolgozom kertészeti csoportvezetőként.
Alapok
Fontos kérdés egy közéleti szereplővel szemben, hogy hova sorolja magát az éppen uralkodó politikai és társadalmi irányzatok közül. Egyszerű kertészként nem tartom magam kellően műveltnek és tájékozottnak ahhoz, hogy kiválasszam magamnak a megfelelő „-izmust”.
De hogy mit gondolok a világról, azt szívesen megosztom Önökkel.
Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. (Ter 2:15)
Keresztényként és férfiként mi más lehet életem zsinórmértéke, mint a Szentírás első parancsa, amit az ember kap, vagyis az Isten által teremtett és neki ajándékba adott világért való felelősségvállalás.
Gondoljunk a kertre, mint szimbólumra. A kert egy, a környezetétől határozottan elkülönülő, ápolt terület. A kert Isten által ránk bízott ajándék, a kerítése felelősségünk határa, gondozottsága pedig felelősségvállalásunk komolyságának kivetülése.
Felelősek vagyunk Isten ajándékai közül legelsősorban saját életünkért, tehetségünk kibontakoztatásáért és használatáért (vö. Mt 25, 14-30). Felelősek vagyunk házastársunkért (Add Uram, hogy segíteni tudjak neki, hogy élete Neked tetsző módon teljesedjen ki!), és gyermekeinkért, hogy úgy neveljük őket, hogy a mienknél szebb világot építsenek. Számadással tartozunk hivatásunkban a ránk bízott munkatársainkért, kötelezettségeinkért. És el kell számolnunk társadalmi vállalásaink, megbízatásaink után is.
Mit jelent a megőrzés és művelés parancsa a választott önkormányzati képviselőnek? A világot, környezetünket nem az előttünk valóktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. Így fölösleges a múltba merengeni. Az elődeink alapokat ástak, falakat raktak. Nekünk az a feladatunk, hogy a már elkészült építményből a gyenge téglákat kiszedjük, és ha a falak esetleg rossz irányba futnak, legyen bátorságunk visszabontani, és újat építeni. Az a feladatunk, hogy gyermekeinkre néznünk, és elgondolkodni, hogy milyen települést, milyen világot szeretnénk örökül hagyni nekik.
Egy közösségnek, ugyanúgy, mint az egyénnek, tisztában kell lennie céljaival, de előbb önmagával kell tisztában lennie. Így a választott vezetőknek nem szabad elmulasztani a párbeszédet a választópolgárokkal, mondván, hogy majd a szakma eldönti, hogy merre az előre. Ez olyan meghasonlottságot okozhat, mintha ez egyén pszichológusok és vezetési tanácsadók kezébe tenné az életét, hogy majd azok pénzért biztosítják neki a kiegyensúlyozott, boldog életet.
Választott tisztséget betölteni nem önmagam előtt tetszelgés, nem önmegvalósítás, hanem szolgálat. Igen, el fogunk számolni döntéseinkért az emberek előtt, és Isten előtt is.
Én azt vallom, hogy a politikumnak nem a hangos és erőszakos kisebbség, hanem a csendes többség érdekit kell képviselnie.
Vallom, hogy az a döntés, ami az időseknek és a gyermekeknek jó, az a közösség egészének jó.
Vallom, hogy a társadalom leggyengébbjeinek felemelése az egész társadalmat emeli.
És tudom, hogy évek múlva a lányaim szemébe kell néznem, amikor megkérdezik: „Apa, mit kezdtetek az országgal, a településsel, a környezettel, amit megőrzésre és gondozásra tőlünk kaptatok kölcsön?”
Jövőkép
Az egymást követő tervek és koncepciók olvasásakor (nem csak itt) azt találjuk, hogy igyekeznek minden társadalmi csoportnak (lakóknak, gazdasági szereplőknek, turistáknak) kedvezni, de ez legfeljebb papíron sikerülhet, vagy még papíron sem. Egy település, közösség jövőképének meghatározásakor szükségszerűen ki kell jelölni prioritásokat (mindenképpen a közösség tagjaival közösen), ezeket merni kell megfogalmazni és képviselni is.
Dunabogdányt elsősorban, mint lakóterületet határozhatjuk meg, és véleményem szerint a jövőben is ezt kell erősíteni. Ez azt jelenti, hogy az itt lakók nyugalmának és rekreációjának biztosítását kell prioritásként meghatározni. Szükség van egy erős, az alapszolgáltatásokat biztosító szektorra, de óvakodni kell minden olyan beruházástól és fejlesztéstől, ami jelentősebb külső forgalmat, és így külső terhelést jelent a közösségnek, mind az idegenforgalom, de akár a kereskedelem vagy főleg a termelőszektor tekintetében. A gazdasági fejlődés és a lakók érdeke között szükségszerűen szinte mindig érdekütközés van. Ha nyugodt lakókörnyezetet szeretnénk, abba nem férnek bele a lakóterületen, vagy annak közvetlen közelében működő éjjel-nappal működő üzemek, a késő estig nyitva tartó vendéglátó-ipari egységek, a helyiek közlekedését és rekreációját akadályozó egynapos kirándulók.
Fontos, hogy a lakosság elmondhassa a véleményét ebben a kérdésben is.
A Közlekedési koncepció háttéranyagának készítésekor lelkiismeretes munkát láthattunk a Közlekedési Kutató Intézet munkatársaitól, interjúkkal, kérdőívekkel találkozhattunk. A település stratégiai tervének készítésekor vajon miért nem voltak kíváncsiak ilyen mélységben a helyiek véleményére?
Ha Önök jelölhetnék ki a tervezési programot, milyen prioritások szerepelnének benne?