Bogdány 13. századi történetéről - A Bogon-hát az Árpád-korban

Régi oklevelek említik Bogud határleírását, ami nagyjából a mai Bogon-hát dűlő környékének felel meg, és "olvasóbarát" változatban így szól:

1285. március 14. után. A váci káptalan bizonyítja, hogy IV. László király parancsára a Rosd nemzetségbeli Herbord fiait, Márkot és Miklóst Eyza pilisi ispán, mint királyi ember beiktatta a pilisi erdőőrök Bogud nevű földjébe, amelynek határa a Csódi nevű hegységnél kezdődik egy körtefa alatt, innen kissé keletre fordulva a Duna felé van egy határjel, innen Lagan nevű bereknél van egy határjel, ezután egy kaszáló körül halad, majd egy szilfánál van három határjel. A kaszáló végén kissé tovább haladva sűrű bozót alatt van három, a Dunához közel egy út mellett újabb három határjel, majd kissé továbbmenve a határ a Duna mellett, a Kecske-sziget felső végéhez közel végződik.”

Majd később
„1285. szeptember 19. után IV. László király Rosd nemzetségbeli Herbord fiainak, Márknak és Miklósnak Maros nevű földjét Visegrádhoz csatolván, nekik adja a pilisi erdőőrök Bogud (Bogun) nevű földjét, amelybe Eyza pilisi ispán, visegrádi várnagy, mint királyi ember a váci káptalan kiküldöttével nevezetteket március 14-én beiktatta.”

Forrás: Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002-1437. Pest megyei levéltár 1982 (201; 204)

A Bogud (Bogun) határának leírásából kiderül, hogy ez nagyjából a mai Bogon-hát dűlővel azonos terület, amely akkoriban a királyok pilisi erdőőreinek földje volt. Mivel a földterület dél felől már korábban is a Rosd nemzetség birtokával, Tahival volt szomszédos, ezért a Tahi felőli határát nem írták le.

Van abban valami báj, hogy a nevezett földrajzi elnevezések - Bogud (Bogun), Csódi-hegy és a Kecskesziget- mind a mai napig megmaradtak, és még a térképeken is könnyen megtalálhatók. Jó tudnunk, hogy Bogdány írásos múltja ilyen messzire nyúlik vissza az időben, és fennmaradásuk is mutatja a folytonosságot a régi idők és a jelen között.

Az is érdekes, hogy a "Bogud" szó felbontható a "bog" szótőre + a (u)d helynévképzőre. A "bog" jelentése: megkötött csomó, vagyis bogó (pl. kibogoza valaki a cipőfűzőjét), vagy valami bonydalom (összebogózza  a szálakat), a -d pedig az egyik leggyakoribb régi magyar helységnévképző toldalék (pl. Kosd, Diósd, Várad, Kövesd, Füred,Tokod stb.) Az is érdekes, hogy a földrajzilag közel lévő Bogud és a Bogdan szóalakjai is eléggé hasonnlítanak egymásra.

Mai "pilisi erdőőrökként", vigyázzunk hát a táj természeti szépségeire, kultúrájára, múltjára, jelenére és jövőjére. Őrzőkvigyázzatok a strázsán... 

 bogonhat.png

 

 

 

iv-laszlo-pecset.jpg

IV. László király pecsétje


Megosztás a Facebookon