Bogdány 14. századi történetéről

A sorozat előző része: Bogdány árpád-kori történetéről

Bogdány 14. századi történetének felidézésére szeretném hívni az Olvasót. A tavaly augusztusi számban ott hagytuk abba, hogy éppen 2012-ben volt a falunk első okleveles említésének a 725. évfordulója. Az említett oklevél így szólt.

1287. augusztus 23. Esztergom: Lodomér esztergomi érsek a Nyitra megyei Gyórok (ma Gyarak) birtokát Leki Pazman fiainak, Vencelnek, Istvánnak, és Domonkosnak engedi át csereképpen Bogdan birtokáért.”

Innen folytatnánk most az időutazást. Dőlt betűvel vannak jelölve a hivatkozott szövegek, a lábjegyzetben a források. És akkor most a mából repüljünk vissza 6–700 évet Bogdány múltjába.

1312. március 12. A veszprémi káptalan előtt Tamás esztergomi érsek tiltakozik az érsekségi birtokokon elkövetett hatalmaskodások miatt: (…) Bede pedig Bogdán és Saag birtokát dúlta fel.1

Tehát 1312-ben Bogdán még mindig az esztergomi érsekség birtokában volt. De mi lehetett e feljegyzés hátterében? 1301-ben az Árpád-ház egyenes férfi ágon megszakadt, és ezután hatalmi harcok törtek ki az oldalági trónkövetelők – az anjou Károly Róbert, és a cseh Vencel –, valamint az őket támogató magyar főurak között. Az ország északi részén hatalmas területeket birtokló Csák Máté kiskirálynak a székhelye 1305-ben már a szomszédos visegrádi várban volt, és nem akart behódolni Károly Róbertnek. 1310. november 10-én a Gentilis pápai követ közvetítésével Károly Róbert és Csák Máté megállapodást kötöttek kékesi kolostorban (ma Pilisszentlászló) arról, hogy Csák Máté elfogadja Károly Róbertet törvényes királyának és engedelmeskedik neki, cserébe tárnokmesteri címet kap. A megállapodás ellenére azonban Csák Máté csapatai Visegrádról rendszeresen portyáztak Buda irányába, végül Károly Róbert a biztonsága érdekében kénytelen volt a székhelyét Budáról áthelyezni Temesvárra. Emiatt 1311-ben Gentilis pápai követ kihirdette Csák Máté egyházi kiközösítéséről szóló ítéletet. A nagyúr haragjában elkergette az esztergomi érseket és a nyitrai püspököt is, amiért azok ki merték hirdetni az ítéletet. Majd haragjában a katonáit rászabadította az érsekség és a püspökség birtokaira is. Ekkor történt, hogy az esztergomi érsekség birtokában lévő Bogdánt is feldúlták katonái, Bede vezetésével. 1312-ben a rozgonyi csatában Károly Róbert legyőzte Csák Máté seregeit, majd sorra legyőzte a többi kiskirályt is, ezután I. Károly király néven átvette az irányítást az ország egész területe felett. Egy feljegyzés megemlíti, hogy 1318-ban Bogdán és Szentendre újra királyi fennhatóság alá kerültek.2

 

bogdany-14-szazadi-tortenterol-kep.gif

1320. július 19. Buda I. Károly király elrendeli, hogy Szentendre és Bogdán népei, habár Esztergom és Buda között vámmentességet élveznek, a nyulakszigeti (Margit-szigeti) apácáknak járó vámot fizessék meg".3

Tehát a dúlást túlélte a településünk, sőt úgy látszik a korabeli Bogdán lakói egy viszonylag jelentősebb kereskedelmi tevékenységet is folytathattak a környéken, mivel vámmentességet élveztek.

1329. szeptember 16: A budai káptalan előtt Jakab Bagdan-i (bogdáni), Lőrinc szentjakabi, János Kaluz-i (kalászi), Ferenc Jenew-i (budajenői), és Péter Thelky (telki) plébánosok tiltakoznak, mert János Kezew-i (budakeszi) plébános olyan beadványt készített a veszprémi püspök ellen, amelyen nevük hozzájárulásuk nélkül szerepel, s amellyel nem értenek egyet.” 4

Ebből megtudhatjuk Bogdánynak ekkor saját temploma és plébánosa volt. Így az első bogdányi plébános, akinek nevét ismerjük: Jakab.

1335-ben I. Károly király a Visegrádon királytalálkozót szervezett, amin a III. Kázmér lengyel király, Luxemburgi János cseh király és a Német Lovagrend nagymestere vett részt. Ezt az esemény idézi meg a Visegrádi Palotajátékok is. A források nem említik, hogy a korabeli bogdányiaknak bármilyen szerepe lett volna a királytalálkozón, mégis nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy elképzeljük: az eseménynek szemtanúi lehettek a szomszédos királyi birtokon élő bogdányi jobbágyok is, talán még a nagyszámú vendégsereg ellátásában is részt vehettek.

1345. március 2. Visegrád: Miklós nádor bizonyítja, hogy Heem fia Pál fia János hatodmagával tisztítóesküt tett, hogy a Warad (Várad) faluban lakó Gyan, és a Szenthendre-re való Perhold fia Jakab varga királyi várjobbágyoktól nem raboltatott lovakat és szénát.” 5

A dokumentum érdekessége, hogy itt említik először a római-kori Cirpire, vagy annak közelébe települt Várad falut, amelynek neve ma kissé torzult alakban Váradok-dűlőként maradt fent.

1397. február 8. Visegrád. Zsigmond király bizonyítja, hogy a lefolytatott vizsgálat szerint, amikor Benedek fia András Szentmariai Lőrinccel való perében a királyi kúriába akart menni, Bogdanryw (Bogdányrév) királyi falu lakosai – György plébános, Polgar (dictus) Tamás, és a dunai révészek vallomása szerint – nem akarták átszállítani jégzajlás miatt, s így az országbíró a késés miatt megbírságolta.” 6

Az említett Bogdánrév helye pontosan nem ismert, de feltehetően Kisoroszitól délre, nagyjából Bogdánnyal szemközt lehetett, esetleg a Dunának ezen a partján. Az oklevél tanúsága szerint ebben az időben Bogdánrév még lakott királyi falu volt. Érdekesség, hogy Bogdán és Bogdánrév között dunai révészek szállították az utasokat. Végül, a korabeli Bogdán jelentőségét mutatja, hogy

1400-ban IX. Bonifác pápa a bogdányi plébánia egyháznak búcsút engedélyezett, amikor is Szent Katalinról nevezett egyházról történt említés.” 7

A névadó pontosabban Alexandriai Szent Katalin 8. A pápa engedélye a búcsúra, arra enged következtetni, hogy a korabeli bogdányi egyház „nem akármilyen” egyház volt. Az a tény, hogy a településünk többször felbukkan a korabeli oklevelekben, és hogy érsekségi és királyi fennhatóságot, vámmentességet, révátkelőt, és pápai búcsúengedélyt is említenek, együttesen azt a képet rajzolják ki, hogy Bogdány igen jelentős település volt. Remélem sikerült új információkkal szolgálni, és az eddiginél szélesebb időtávlatokba helyezni Bogdány múltját.

Sok dolog van, amiért mi, mai bogdányiak büszkék lehetünk a falunkra, amit szerethetünk benne, szerintem az egyik ilyen dolog a falunk múltjának régisége és gazdagsága is. A múlt és a jelen újra összefonódhat. Az előző számban, a polgármesteri beszámolóból megtudhattuk, hogy Albert Farkas helyi szobrászművész tervezi Alexandriai Szent Katalin közterületre szánt szobrának elkészítését. De miért épp Alexadriai Szent Katalin? Egyszer majd innen és a 1400-as évektől folytathatjuk a kis időutazásunkat.

Rokfalusy Balázs 

/Megjelent a Bogdányi Híradó 2013. augusztusi számában. /

 

Források:

1 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (326.)

2 Pest Megye Monográfiája I/2. 129. o.

3 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (365., 367.)

4 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (443.)

5 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (579.)

6 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (1092.)

7 Esztergom–Budapesti főegyházmegye honlapja

8 Magyar Katolikus lexikon

 

 A sorozat következő része: Bogdány 15. századi történetéről

bogdany-14-szazadi-tortenterol.jpg


Megosztás a Facebookon