A sorozat előző része: Bogdány árpád-kori történetéről
Bogdány neve többször felbukkan a 14. századi oklevelekben, amelyekben királyi vagy érseki fennhatóságot, vámmentességet, révátkelőt, sőt pápai búcsúengedélyt is említenek. Ezek együttesen azt a képet vázolják fel, hogy a korabeli Bogdány igen jelentős település volt.
Lássuk ezeket az okleveles említéseket részletesen is:
„1312. március 12. A veszprémi káptalan előtt Tamás esztergomi érsek tiltakozik az érsekségi birtokokon elkövetett hatalmaskodások miatt: (…) Bede pedig Bogdán és Saag birtokát dúlta fel.1 Mindjárt le is szűrhetjük első fontos megállapításként, hogy 1312-ben Bogdány még mindig az esztergomi érsek birtoka volt. De vajon mi lehetett e feljegyzés hátterében?
1301-ben az Árpád-ház egyenes férfi ágon megszakadt, és ezután hatalmi harcok törtek ki az oldalági trónkövetelők – az anjou Károly Róbert, és a cseh Vencel –, valamint az őket támogató magyar főurak között.
Károly Róbert a Képes Krónikában
Az ország északi részén hatalmas területeket birtokló Csák Máté kiskirálynak a székhelye 1305-ben már a szomszédos visegrádi várban volt, és nem akart behódolni Károly Róbertnek. 1310. november 10-én a Gentilis pápai követ közvetítésével Károly Róbert és Csák Máté megállapodást kötöttek kékesi kolostorban (ma Pilisszentlászló) arról, hogy Csák Máté elfogadja Károly Róbertet törvényes királyának és engedelmeskedik neki, cserébe tárnokmesteri címet kap. A megállapodás ellenére azonban Csák Máté csapatai Visegrádról rendszeresen portyáztak Buda irányába, végül Károly Róbert a biztonsága érdekében kénytelen volt a székhelyét Budáról áthelyezni Temesvárra. Emiatt 1311-ben Gentilis pápai követ kihirdette Csák Máté egyházi kiközösítéséről szóló ítéletet. A nagyúr haragjában elkergette az esztergomi érseket és a nyitrai püspököt is, amiért azok ki merték hirdetni a pápai ítéletet. Majd haragjában a katonáit rászabadította az érsekség és a püspökség birtokaira is.
Ekkor történt, hogy az esztergomi érsekség birtokában lévő Bogdánt is feldúlták katonái, Bede nevű katona vezetésével. Végül 1312-ben a rozgonyi csatában Károly Róbert legyőzte Csák Máté seregeit, majd sorra legyőzte a többi kiskirályt is. Ezután I. Károly király néven átvette az irányítást az ország egész területe felett.
Egy feljegyzés megemlíti, hogy 1318-ban Bogdán és Szentendre újra királyi fennhatóság alá kerültek.2
Ezután számos újabb okleveles említés ad hírt a korabreli Bogdányról.
„1320. július 19. Buda: I. Károly király elrendeli, hogy Szentendre és Bogdán népei, habár Esztergom és Buda között vámmentességet élveznek, a nyulakszigeti (Margit-szigeti) apácáknak járó vámot fizessék meg".3 Úgy látszik, a korabeli Bogdány lakói egy viszonylag jelentősebb kereskedelmi tevékenységet is folytathattak a környéken, ha a királytól vámmentességet kaptak.
„1329. szeptember 16: A budai káptalan előtt Jakab Bagdan-i (bogdáni), Lőrinc szentjakabi, János Kaluz-i (kalászi), Ferenc Jenew-i (budajenői), és Péter Thelky (telki) plébánosok tiltakoznak, mert János Kezew-i (budakeszi) plébános olyan beadványt készített a veszprémi püspök ellen, amelyen nevük hozzájárulásuk nélkül szerepel, s amellyel nem értenek egyet.” 4 Ebből megtudhatjuk Bogdánynak ekkor saját temploma és plébánosa volt. Sőt, az első bogdányi plébános, akinek nevét ismerjük: Jakab.
1335-ben I. Károly király a Visegrádon királytalálkozót szervezett, amin a III. Kázmér lengyel király, Luxemburgi János cseh király és a Német Lovagrend nagymestere vett részt. Ezt az esemény idézi meg a Visegrádi Palotajátékok is. A források nem említik, hogy a korabeli bogdányiaknak bármilyen szerepe lett volna a királytalálkozón, mégis nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy elképzeljük: az eseménynek szemtanúi lehettek a szomszédos királyi birtokon élő bogdányiak is, valószínűsíthető, hogy még a nagyszámú vendégsereg ellátásában is részt vehettek. Ezt az időszakot és eseményt eleveníti meg a Visegrádi Palotajátékok is, amin manapság is bogdányi trombitások fújják a trombitákat. (Lásd a kép bal felső sarkában álló két trombitást.)
„1345. március 2. Visegrád: Miklós nádor bizonyítja, hogy Heem fia Pál fia János hatodmagával tisztítóesküt tett, hogy a Warad (Várad) faluban lakó Gyan, és a Szenthendre-re való Perhold fia Jakab varga királyi várjobbágyoktól nem raboltatott lovakat és szénát.” 5 A dokumentum érdekessége, hogy itt említik először a római-kori Cirpire, vagy annak közelébe települt Várad falut, amelynek neve ma kissé torzult alakban Váradok-dűlőként maradt fent.
„1397. február 8. Visegrád: Zsigmond király bizonyítja, hogy a lefolytatott vizsgálat szerint, amikor Benedek fia András Szentmariai Lőrinccel való perében a királyi kúriába akart menni, Bogdanryw (Bogdányrév) királyi falu lakosai – György plébános, Polgar (dictus) Tamás, és a dunai révészek vallomása szerint – nem akarták átszállítani jégzajlás miatt, s így az országbíró a késés miatt megbírságolta.” 6 Az említett Bogdánrév helye pontosan nem ismert, de feltehetően Kisoroszitól délre, nagyjából Bogdánnyal szemközt lehetett, esetleg a Dunának ezen a partján, valahol a mai strand környékén. Az oklevél tanúsága szerint ebben az időben Bogdánrév még lakott királyi falu volt. Érdekesség, hogy Bogdánrévnél dunai révészek szállították az utasokat. Megtudhatjuk, hogy Bogdányban korabeli plébábonsát Györgynek nevezték. Sőt azt is, hogy egy Polgár nevű ember is élt a faluban, ami talán összefüggésben lehet azzal, hogy a Visegrád városban kialakuló polgárság megjelenése Bogdányra is kiterjedhetett.
Végül, a korabeli Bogdán jelentőségét mutatja, hogy „1400-ban IX. Bonifác pápa a bogdányi plébánia egyháznak búcsút engedélyezett, amikor is Szent Katalinról nevezett egyházról történt említés.” 7 A névadó pontosabban Alexandriai Szent Katalin 8. A pápa engedélye a búcsúra, arra enged következtetni, hogy a korabeli bogdányi egyház „nem akármilyen” egyház volt!
Összegezve: a több okleveles említés, az érsekségi és királyi fennhatóság, vámmentesség, révátkelő és pápai búcsúengedély együttesen azt a képet rajzolják ki, hogy a korabeli Bogdány az Esztergom és Buda közötti úton, Visegrád tőszomszédságában egy jelentős település volt, és mindennapjai szervesen összeforrtak a Magyar Királyság központi területének -Medium Regni- eseményeivel.
Rokfalusy Balázs
Források:
1 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (326.)
2 Pest Megye Monográfiája I/2. 129. o.
3 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (365., 367.)
4 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (443.)
5 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (579.)
6 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (1092.)
7 Esztergom–Budapesti főegyházmegye honlapja
A sorozat következő része: Bogdány 15. századi történetéről
