Egy darab pacal… Egy darab a pacalról?

Schubert Árpád a Szindbád tányérján rovatban már írt egy cikksorozatot a pacalról, most „újrafőztük”, hogy a kellemes jóllakottság érzésével vegye be mindenkinek a gyomra. Az aktualitást az adja, hogy Cserna Szabó András könyvéből készült egy monodráma, A pacal ideje, ami községünkben kerül bemutatásra november 26-án.


Mi a magyar… akarom mondani mi a pacal?

Minden gyomor pacal! A szárnyasok begyén át a disznókén át a marha 4 részből álló gyomráig. Általában ez utóbbi a közismert pacal alapanyag.


Alaptétel… de hogy megegyük?!
Megosztó étel, az emberek vagy szeretik, vagy szívből gyűlölik.


Akkor miért vetemedik egy író arra, hogy egy ilyen ételről írjon?
Cserna Szabó András műve: a 77 magyar pacal, egy szép kultúrtörténeti munka és receptgyűjtemény, a darabnak ez volt az ihletője, Ficzere Béla színművészre személyre szabottan írták ezt a gasztrovígjátékot.
A színműben a magyar történelmen keresztül vezet minket végig a pacal.

Mennyire magyar ez az étel?
Azt gondoljuk, hogy a pacal nagyon magyar, de számos kultúra magáénak mondhatja. a mediteráneumban nagy a kultusza, az olaszoknál régiónként más-más az elkészítési mód, franciák kolbászt is készítenek belőle, spanyoloknál is jelen van, de időben is kitágulnak a lehetőségek: Apicius velővel töltött pacalától kezdve, a kutyák vacsoráján, a szegények eledelén át a fejedelmi asztalokig vezetett az útja. A pacal tanú, talán ez ihlette a darabot is: a történelem változik, a pacal állandó vagy mégsem?


Miért van, hogy a kultúra területén egyre többször botlunk gasztonómiai témába? Miért érzi úgy a gasztonómia, hogy művészetté legyen és rezonáljon a „társművészetekkel”?
Molnár B. Tamás indította el a gasztroforradalmat idehaza, ő külföldi tapasztalatát alapul véve a szocializmus sivárságának bélyegét akarta levakarni, ez alapvetően technológiai irány volt. Venesz József a szocializmusban kiadta ugyan híres vendéglátó szakácskönyvét, volt benne mindenféle alapanyag, csak épp azt itthon nem lehetett kapni a hiánygazdaságban, nem beszélve a kádári „konfekcióétkeztetés” bugyrairól. Ma már felkerülünk a térképre, ismét divat a gasztronómia, az emberek most már keresik az éttermeket. Nyugaton egy séf rocksztár-szintű ismertséggel bír, itt is egyre többen kíváncsiak arra, ki az, aki főz. Persze ennek a világnak (is) megvannak a celebei, de attól még a minőségi ugrás nem vitatható. Régen a magyar írók tudták, hogy a kulinális élvezetek a legmagasabbrendű esztétika részét képezik, Mikszáth, Krúdy, Márai, Hamvas… mind érezték, hogy itt valami többről van szó, minthogy kiadósat és lehetőleg finomat együnk.

pacal-plakat-bh.jpg
Mit mondasz azoknak, akik nem szeretik a pacalt?
Próbálják ki! A pacal a nagy egész része. Az újdonság varázsa jó, a változatosság pedig gyönyörködtet. De javaslom, ne a magyar változattal kezdjék, inkább a madridi vagy római pacallal. Az abban más, hogy nem fürdik a pörköltszaftban, raguszerű, paradicsomos, sok zöldséges étel, babbal vagy bab nélkül, itt számos recept lehetséges. A pacal elvileg semleges valami, sűríthető bármivel, ami – és ezen a hangsúly - gazdag ízt ad, hisz egy jól kimosott, abált gyomorról beszélünk. A pacalban minden benne van, a pacal könnyed, a pacal nehéz, a pacal humor, a pacal tragédia, pont mint az élet, pont mint a történelem. Ha pedig megszólal, pikánsan abszurd. Az előadás bemutatja ennek a különleges ételnek az útját, avagy a gyomor csodálatos életét a honfoglalástól napjainkig sok humorral, szórakoztató fordulatokkal és zenés betétekkel.


Megosztás a Facebookon