Megjelent a Bogdányi Híradó 2024. januári számában.
Nagyjából 10 éve a bogdányi iskola kompetenciaméréseinek eredményeiről (szövegértés, matematika), illetve ezek környékbeli összehasonlításáról írtam itt az újságban. Akkoriban a bogdányi eredmények a leggyengébbek voltak a környéken. Nehéz téma volt. Jókora port is kavart. A kezdeti izgalmak után azonban jó irányt vettek a dolgok, és a következő években a kellő változtatások után látványos fejlődés indult. Pár év múlva pedig már egy igazi sikersztorit írt az iskola ezen a téren. Az idő igazolta, hogy érdemes volt akkor erre ráirányítani a figyelmet. Mostanában megint ránéztem: viszonylag jól állunk, de azért érdemes figyelni. A részletekbe most nem mennék bele, csak annyit jegyeznék meg, hogy szerintem -a külső körülményekkel nem foglalkozva- az iskola most éli az egyik fénykorát, ami Spáthné Faragó Éva volt igazgató asszony évei alatt indult el, és a mai vezetés alatt is folyamatosan tart.
A korabeli rossz eredményeknek bizonyára több összetevője is lehetett. Egyet azonban kiemelnék. Az akkoriban önkormányzati fenntartású iskolában 2000-2010 között ös - szesen 6 igazgató volt. Az iskola vezetésének ez a "rángatása” nyilvánvalóan nem tett jót iskola nyugodt működésének. Romlottak az eredmények, és el-el kezdték vinni máshova pár bogdányi gyerekeket is, ami korábban nem volt jellemző. Kérdéses, hogy itt akkoriban az Önkormányzat, mint fenntartó, mennyire kezelte jól ezt a helyzetet. De voltak infrastrukturális eredmények is: pl. sportcsarnok, az új épület, a tanuszoda stb.
Menjünk tovább ezen a fenntartói szálon. Nézzük meg egy kicsit történelmi távlatból: Bogdányban az iskolai oktatás 1640 körül kezdődött a református felekezet iskolájában. A törzsökös magyarság indította, az oktatás nyelve is magyar volt. A katolikus németek betelepítése után ezt az első iskolát 1723-1790 között sajnos bezárták, vallási türelmetlenség és üldözés miatt. Vallási dimenzióból nézve, akkoriban a katolikusok nem tűrték a református fenntartású iskolát. Így utólag, 300 év távlatából kimondhatjuk, ez komoly csapás, igazságtalanság és sérelem volt. Mondhatni ez lett az első iskola körüli konfliktus, amelyet -mint látni fogjuk- még követett pár. 1760 körül indult el a jóval nagyobb létszámú római katolikus iskola, a fenntartó a katolikus hitközség volt, és amelynek a nyelve kezdetben biztosan a német lehetett. 1790-ben újra indulhatott a református iskola is. 1896-ban újra kicsúcsosodott ez a fenntartói vita, de más köntösben. A püspök vizsgálatot rendelt el Schilling Péter bíró ellen. A vád: a római katolikus iskola elközösítésére és államosításra való törekvés! A bírót ki is zárták az iskolaszékből. A Községi képviselő testület ennek ellenére mégis határozatot hozott az Állami elemi népiskola megépítéséről. A két egyházi fenntartású iskola megszűnt, és 1903-ban létrejött a közös állami fenntartású iskola, amit azonban a székesfehérvári püspök nem hagyott jóvá. Az oktatás nyelve elsődlegesen a magyar lett. 1936-ban a szülők többségnek akarata ellenére átszervezték az állami iskolát kisebbségi német tannyelvű iskolává (csak 42-en írták alá). Egy évvel később szülők kérték a magyar tannyelvű iskola felállítását is (150 gyerek szülője kérte). A világháború idején az állami fenntartású iskola így magyar és német tanítási nyelvű osztályokra hasadt. 1945 után a magyar nyelvű állami iskolába a szocialista világnézet költözött be, kötelező orosz nyelvvel, majd választható némettel. A rendszerváltás után önkormányzati fenntartású lett az iskola. Ez az útkeresések időszaka volt, ahogy röviden érintettük a rengeteg igazgató váltást is. A kötelező oroszt az angol nyelv váltotta, plusz nemzetiségi német nyelvoktatással. 2013-ban az önkormányzattól újra állami fenntartásba került az iskola. 2019-ben képviselőként az újságból értesültem arról utólag, hogy a nemzetiségi önkormányzat is megpróbált fenntartóvá válni, sikertelenül. Röviden: sok változás és csatározás volt az iskola körül az elmúlt századokban…
Tanulság? Az iskolának a drasztikus változások, rángatások, ellentétek, hasadások helyett a nyugodt fejlődés tesz jót, és az, ha minden szempont és érdek kiegyensúlyozottan érvényesülhet. Hál’ Istennek ma már nincsenek meg a korábbi hasadások. A magyar oktatási nyelv mellett a német, mint nemzetiségi, és az angol, mint világnyelv is tanulható. Az intézményvezetők sincsenek állandóan váltogatva. Az állami fenntartás is nagyjából rendben van. Azt gondolom, hogy most egy ilyen ritka, nyugodt, kiegyensúlyozott és jól prosperáló időszakban vagyunk, amit érdemes felismerni, becsülni és őrizni! A jövőben, adott esetben legfeljebb önkormányzati fenntartásban érdemes gondolkozni, a kellő tanulságok levonásával, mert az önkormányzat is egyformán képvisel minden bogdányi polgárt. Az iskola azonban a pedagógusoktól lesz jó, akik az egyik legfontosabb munkát végzik. Köszönet nekik!
Rokfalusy Balázs