A Bogdányi Híradó ez évi két utolsó számában három írás foglalkozik Dunabogdány község ivóvíz ellátásával, azon belül is célzatosan a vélhetően pusztán csak műszaki okokra vissza nem vezethető irreálisan magas nem számlázott, vagyis a kutakból a vízhálózati rendszerbe történő betáplálás után eltűnő, és ebből következően nem számlázható/számlázatlan vízmennyiség arányával, aminek következménye az elfogadhatatlanul magas vízdíj, amely vélhetően hatással volt a csatornadíjra is. Ez utóbbi megállapítás azon feltevésen alapszik, mely szerint a csatornadíj a fogyasztók részére számlázott vízdíj egy adott százaléka alapján került a Dunamenti Regionális Vízművek Zrt.(DMRV) részéről meghatározva. (Mentől magasabb volt tehát a vízdíj annak arányában többet kellett Dunabogdány lakósainak csatornadíj címén is fizetni.) Tömören összefoglalva, az említettek miatt nem csak a vízdíj árszínvonala magas községünkben, hanem a csatornadíjé is. A dunabogdányi lakósokat az említett, duplikált, negatív hatásokon túl még egy harmadik hátrány is érte, amely a dunabogdányi vízi közmű üzemeltetőjének a váltását követően – ami közismerten azt jelenti, hogy a helyi vízművet ma már nem a DMRV, hanem a Fővárosi Vízművek üzemelteti – mindmáig fennmaradt. Amelynek következtében a kormány által 2012. január 1-óta életbe léptetett rezsicsökkentés ellenére is magasak maradtak az említett díjak. Ennek pedig az, az oka, hogy az árak akkor központilag befagyasztásra kerültek. Ez pedig Dunabogdány esetében nem jelent mást, mint, hogy az új üzemeltető is kénytelen még a DMRV által községünkre megállapított víz, valamint csatornadíjat fizettetni velünk. (Ezért olyan magas a Rokfalusy Balázs írásában bemutatott oszlopdiagramon keresztül bemutatott vízdíj Dunabogdány esetében.)
A kérdéskörrel és annak összefüggéseivel is foglalkozó mindhárom, stílusában igen színvonalas írással – amelyek közül a problémakör tartalmi összetevőit Liebhardt András volt önkormányzati képviselő úr, a Dunabogdányi Művelődési Ház vezetője tárgyalja a legteljesebb körűen – kapcsolatosan a következő kiegészítő információkat szeretném megosztani a Tisztelt Olvasókkal. Amint azt Bonifert Ferenc volt alpolgármester úr írásában is említi, a helyi vízműnek a DMRV-től történő átvételére az 1990-es önkormányzati választásokat követő első ciklusban az állam, és önkormányzatok közötti vagyonfelosztás biztosított egyszeri lehetőséget Dunabogdány számára. E lehetőséggel élt az akkori képviselőtestület (amelynek én is a tagja voltam). Akkori döntésünk – amelynek helyességét több mint negyed évszázad távlatából mind a mai napig jónak tartom, alapvetően két, nem kis mértékben egymással is összefüggésben lévő oka volt. Az egyik, hogy a DMRV által Dunabogdány számára akkor megállapított vízdíj súrolta az állam által meghatározott felső árplafont. (Ha jól emlékszem, ez utóbbi érték akkor 60Ft/m3 volt. Azon települések esetében, ahol az adott vízszolgáltató által meghatározott /kirótt vízdíj értéke meghaladta a felső plafon értéket, ott, az állam a központi költségvetésből fedezte a különbözetet.) A másik ok pedig az volt, hogy a magas vízdíj egy igen rossz állapotot jelentő műszaki színvonallal párosult. Amely leginkább a heti – vagy még annál is gyakoribb rendszerességű – (főnyomó)csőtörésekben nyilvánult meg. Ez egyben azt is jelentette, hogy a DMRV a magas vízdíj ellenére településünk esetében nem sok figyelmet (pénzt) fordított a vízszolgáltató rendszerünk fejlesztésére, illetve karbantartására. A szakmai tárgyilagosság kedvéért meg kell említeni döntésünkkel összefüggésben egy vállalatgazdasági kategóriát, a méretgazdaságosság elvét. Vagyis azon gazdaságossági összefüggést, amely szerint egy nagyobb rendszer működtetése esetén a fajlagos költségek egy része – ilyenek például a karbantartás során igénybe vett gépek, és eszközök egységnyi előállított termékre (egy köbméter ivóvízre) jutó amortizációs költsége) – elvileg alacsonyabbak. Ez utóbbinak a víz árán keresztüli érvényre jutása azonban a DMRV helyi áraiban nem volt tetten érhető. Ezért tartottam helytelennek, hogy a községünk tulajdonában lévő vízmű üzemeltetését 1997-ben az akkori képviselőtestület visszaadta a DMRV-nek. Így ugyanis folytatódott az említett negatív tendencia. Vagyis, a DMRV nem sok figyelmet fordított vízművünk műszaki állapotának a javítására. Ezen túlmenően arról is meg vagyok győződve, hogy a későbbiekben említésre kerülő nagymértékű „vízeltűnésre”, sem kerülhetett volna sor, ha a vízmű tulajdonjoga mellett az üzemeltetés is marad az önkormányzatnál.
Az elmondottak kapcsán kell szólnunk a DMRV árképzési módszeréről. Amint a már említett oszlopdiagram értékeiből is kitűnik, a cég által a környező települések részére nyújtott szolgáltatás ellenértéke, vagyis a vízdíj jóval alatta maradva a miénknek, és a többi település tekintetében hozzávetőlegesen azonos árszínvonalat takar. (A dunabogdányi köbméterenkénti víz ára 1,6-szerese a környező településekének.) Az említett cég ugyanis, mivel a gazdasági társaságnak (zrt-nek) műszaki értelemben elkülönült része volt a dunabogdányi vízmű rendszer, arra külön költségszámítást végzett, és amely az árképzés alapjául szolgált. (A már említett helyi, illetve a környező településekre vonatkozóan feltüntetett vízdíjakból legalábbis erre lehet következtetni.) Vagyis a kitermelt víz költségeit osztotta szét a fogyasztók felé számlázható víz mennyiségére. (Természetesen a költségeken túl a cég jogos nyereségigényét is figyelembe vették a fogyasztói ár meghatározásakor.)
Amint azt Rokfalusy Balázs képviselő úr írásából megtudhatjuk - Dunabogdányban a számlázott/számlázható víz mennyisége a Fővárosi Vízművekhez kerülésünk évének első felében, vagyis 2017. eső félévében - a kitermelt mennyiségnek csak a 27 százalékát tette ki. Bár közgazdaságtudományi területtel foglalkozó egyetemi professzor vagyok, ugyanakkor nem tekinthetem magamat a vízgazdálkodás műszaki szakemberének, mégis megkockáztatom azt a kijelentésemet, amely szerint ez a nagyfokú „vízvesztés” döntő mértékben nem a helyi vízmű valóban kifogásolható műszaki állapotára vezethető vissza, hanem, ne kerteljünk, és mondjuk ki, vízlopásra. (Ez utóbbi kapcsán esetleg akár több személy is szóba jöhet. Amelynek kiderítése egy esetleges feljelentést követően nyilvánvalóan a rendőrség feladata.) Ide kívánkozik még egy megjegyzés. Több mint elgondolkodtató, hogy az említett furcsa helyzetet a DMRV illetékesei miért nem észlelték, annak felderítésére hogyan kerülhetett csak az új üzemeltető színre lépését követően - szerencsénkre akkor azonban hamar – sor.
Ha az illetékes hatóságnak sikerülne kiderítenie (meghatároznia) a vizet ellenszolgáltatás nélkül eltulajdonítók körét, azt követően véleményem szerint akkor járna el helyesen a Dunabogdányi Önkormányzat Képviselőtestülete, ha a jog adta lehetőségek alapján utólagosan kifizettetné az ellopott víz árát. (Kalkulatív módon ugyanis meg lehetne határozni a víz mennyiségét és így annak értékét is.) A befolyt összeget pedig ajánlanám községünkben fejlesztési célokra fordítani!
Végezetül – ha az általam eddig leírtakból esetleg mindenki számára nem volt egyértelmű – hangsúlyozni szeretném, ha vízlopás történt, akkor az által nem a korábbi üzemeltető céget, a DMRV-t, illetve a jelenlegit, a Fővárosi Vízműveket sújtotta, hanem minket dunabogdányi fogyasztókat. Akik mellesleg hajdanában nem kis anyagi tehertétel mellett a helyi vízmű létrejöttéhez is hozzájárultak.