Öntsünk tiszta vizet a… hoppá, de hova lett a víz? - a bogdányi rendszerváltás margójára

Döbbenetes grafikont láthattunk a képviselő-testületi ülésről tájékoztató Danubia Televízió műsorán, amelyet e lap hasábjain is megosztok Önökkel. Az ülésen vetített grafikon a községi tulajdonú vízi közműveket 3 éve átvevő Fővárosi Vízművek adatait közli és mutatja, hogy a cég hogyan vágott rendet a kuplerájban, vagyis hogyan derítette fel és csökkentette az arányát annak a vízmennyiségnek, ami után nem fizetett soha senki emberfia. Nem is az eljárás a szembeszökő, a cég végzi a dolgát, és mindig vannak megfogandó svindlerek, de hogy valakik nem csak kínzó inkontinenciától gyötörve, benne állva eresztenek egy picit közös medencénkbe, hanem szándékosan a trambulinról a fejünkre vizelnek, az bizony nem semmi. A szóban forgó szám – a nem számlázott víz (NSZV) aránya - 2017-ben az összes betáplált víznek a 73 százaléka. (187 ezer m3-ből, 136 ezer m3-t!!!, évente 48,5 millió Forint értékű, ha lakossági, kb. 67 millió Forint értékű, ha üzleti áron számoljuk, csatornadíj nélkül) Nagyságrendben ez a harmadik világot megszégyenítő korrupció, itt, kicsiny falunkban, örökségként, a kétezres évek második évtizedében.

20191009-220755.jpg

Ha a rendszerben technikai okból eltűnt vizet vesszük alapul, az a szakemberek szerint 10 – 20 százalék közötti becsült mennyiség. Ez a vezetékek állapotából következik, ami – tudjuk országosan sem rózsás, nálunk pedig biztosan nem az, vagyis ez a szám esetünkben akár a húszhoz közelíthet inkább, mint a tízhez. (Szivárgás, csőtörések, karbantartásra használt mennyiség, stb.) A maradék ötvenvalamennyi százalék vízmennyiséget viszont hol körmönfont módon, hol pedig pofátlanul ellopják, illetve 2017-ig ellopták!

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez büntetőjogi kategória. Mint az ülésen kiderült, a közműcég nem is teszi meg a feljelentést, mert nem érzi sajátjának az ügyet annyiban, hogy őt az elmúlt 3 év érdekli, kiszámlázza, hozzá büntet valamelyest, aztán rendezetten – tehát ezután hivatalosan bekötve – szépen fizeti mindenki a számlát és ő – a rendteremtő büszkeségével - ezután nagyobb nyereséget realizál.  De a bemutatott, hitelesnek tűnő adatok alapján a tulajdonos önkormányzat aligha tehet mást, értesülve Bogdány elmúlt majd három évtizedének legnagyobb (kiderült) panamája után, minthogy feljelentést tesz az ügyben, ismeretlen tettes ellen.

Ezt már csak azért is meg kell tennie, mert immár tud róla, és nem csak Babits után az irodalom, hanem egy szárazabb olvasmány, a Btk. szerint is vétkesek közt cinkos, aki néma. Másrészt azért, mert megnyugtatóan tisztázni kéne, hogy a községet nem érte-e anyagi hátrány? Ugyanis hajdanán nem csak községi tulajdonban, hanem saját üzemeltetésben is volt a vízmű. Majd ez utóbbi a DMRV-hez került (tulajdonjog mindvégig maradt az önkormányzatnál) és így került sor az újabb váltásra. Azt is tudja mindenki, hogy nincsen ingyenebéd. Mert, ugye azt is mindig fizeti valaki. Vagyis vajon nem azért állapították meg ilyen magasan a vízdíjat (ami később ezen a magas áron lett befagyasztva), mert kevesekből (illetve a keveset fogyasztó, törvénytisztelő sokakból) kellett kipréselni azt az összeget, ami a fenntartás minimumához kellett? Továbbá, ha bejött volna az ellopott víz díja, vajon több jutott volna a közmű halaszthatatlan felújítására az elmúlt időszakokban? Avagy olyan – a falu számára hátrányos - szerződés köttetett még az „aranykorban”, hogyha felelősen gazdálkodik az üzemeltető, akkor ilyen mértékű plusz bevételre tehetett volna szert, a saját tulajdonban lévő közmű pedig mégis ránkrohad? De morális tényezők is akadnak, mit mondjon egy szerencsétlen fogyasztó ezután, például akinek órán belül van csőtörése, tehát nem is lopásról beszélünk?  A balsorsúra persze ráverik a „hadiadót” is, mit mondjunk, akkor ez a svindli most micsoda? Valószínűleg nem éri be azzal, amit a polgármester úr az ülésen mondott: „Könnyű volt bűnbe esni ezeknek az embereknek.” Avagy örök érvényű marad a rendszerváltás utáni keserű pirula, a sikeres lopás titka, hogy nagyban kell csinálni? Jó és kívánatos, hogy rendet tesz az új üzemeltető, joggal örülhet az önkormányzat, hogy elérte a „háborús célt”, és immár jó kezekben van az üzemeltetés, de máris leállnak a harci szekerek és nincs ezt követő számonkérés? Mire kettőt pislogunk, ez a megannyi remek, megesett ember újra büszke polgár, ministránsgyerekek ártatlanságát elhalványító musztepu lesz a szemünk láttára, mintha mi sem történt volna?!

Valószínű, nem a kisfogyasztók között kell keresni ezeket a nagyon szomjas embereket. (Bár még megeshetett az is, hogy a mohóságát valaki ilyetén vitte haza...) Adódik a kérdés, a tetteseket illetően hány fogyasztót jelent ez, kik ezek a fogyasztók valamint mikortól követték el a cselekményt, mi alapján kerültek bele ebbe az exkluzív körbe, mi volt a módszer (órabütykölés, illegális lekötés, számlázási machináció, stb.)? Kik voltak a beavatottak, sőt – ekkora mennyiségnél és vélelmezhető fogyasztószámnál és hosszan lappangó titokban – ki volt a terv kiötlője vagy kik a kiötlői, ki kapta vagy kik kapták a „baksist” és kik az igazi korrupciós pénzt? Mert gyengeelméjű az, aki azt gondolja, hogy itt az illegálisan lekötő szakembereket kellett „csak” megkenni busásan, vagy ezek a szakemberek – megannyi gyalog a sakktáblán - a saját szakállukra merték osztani az ingyenvizet. Kis mértékben talán igen, de ekkora mértékben? Már csak ezért is vizsgálódni kéne, mert az igazi korrupciót elkövető, úgy tűnik megúszná, ha az illegálisan vizetvevő bűnelkövetőkkel most egyenként különbéke köttetik.

Ez olyan mennyiségű víz, ne legyen illúziónk, a hiány a többszázmilliós nagyságrendet éri el, közelebb a milliárdhoz, mint a nullához, annak függvényében, hogy mióta tart ez a buli. Olyan mennyiség, hogy a korábbi üzemeltető DMRV-nek mindenképpen lépéseket kellett volna tennie az áldatlan állapot felderítésre és megszűntetésére, akár cégen belül, akár feljelentéssel büntetőügyként, hiszen ezekkel az adatokkal ő is rendelkezett. Miért nem tette meg? Megnyugtató lenne, ha tisztázná! Én a lap hasábjait is el tudom képzelni kezdetnek, de még jobb lenne egy korrekt eljárás, ahol ezt mindenki számára megnyugtatóan tisztázhatná e cég.

Az ügy nagyon ciki. Nem véletlen, a polgármester úr az ülésen szégyenkezésének adott hangot. Ez az úgynevezett szekunder szégyenérzet, amikor kirívóan kínos esetben, a tőlünk független helyzet ellenére, pusztán a körülmények megismerése okán nem az okozónak, hanem nekünk ül ki szégyenpír arcunkra. A konkrét esetben pedig még, mint községi vezető, felelősségérzettől vezérelve, a közösségünk házatáján esett szégyent vette magára a polgármester. Emberi pillanat. Ezért kevéssé érthető az a további mozzanata az ülésnek, amikor a falu első embere mindenkit óvatosságra int, és egy, a helyzetre nem alkalmazható, suta tanmese után, ami csak a helyzet megmagyarázhatatlan voltát húzza alá jó vastagon, homályos fejtegetésbe kezd azokat védendő, akiknek most valóban, primer módon szégyenkezniük kéne. És elhangzik az „aztán kiderül, ne adj isten, hogy mi is bele esünk ebbe a körbe. Nyilván azért merem mondani, mert nem tartok ettől” meg az ominózus „könnyű volt bűnbe esni azoknak az embereknek” passzus. Nagyon szerencsétlen mondatok…

Egy újabb mítosszal kevesebb! Büszke nyilatkozatok a „családi ezüstről”, mese az unokáinknak tartogatott saját vízről, dagadó büszkeségünk a saját tulajdonú közmű miatt, ó, mi Isten barmai! A polgármester az ülésen arról tesz említést, hogy az esetből is látszik, hogy önkormányzati tulajdonban van jó kezekben a közmű, mert lám, lám, nálunk kiderül a turpisság. Elképesztőnek és hibásnak tartom az érvelését. Mert figyelmen kívül hagyja az ülésen jelenlévő szakemberek véleményét, hogy ilyet még ők sem pipáltak hazai viszonylatban. Hogy ez Karacsi városának számait idézi a festői Pakisztánban. És mert szemlátomást csak erre a ciklusra koncentrál. Tényleg jó gazda volt az önkormányzat az elmúlt évtizedekben? Nem pont ez vezetett ehhez a drámai helyzethez? Nem a vízmű szigetszerűsége adott alkalmat a svindlire? A vízre ilyetén ácsingózók nem a helyi kapcsolati tőke révén kerülhettek be a buliba? Mit ér önmagában az önkormányzati tulajdonjog, ha tegyük fel, a vezetés korrupt vagy nincs érdekérvényesítő képessége illetve nem lehet kezében információ a saját tulajdonával kapcsolatban?

Fel vagyok háborodva, mert ahogy Önöket is, engem is, mindannyiunkat hülyének néztek! Emlékszem képviselőként a gazdaságilag igencsak hátrányos 2010-es évek elején, amikor még az önkormányzatok hiteltartozását (esetünkben évi 20-22 millió) nem szanálta az állam és a válság alatti illetve közvetlen utáni gazdasági helyzetben még az adózásból sem folyt be szabad szemmel látható összeg, vadul kerestük annak a lehetőségét, hogyan törhetnénk ki ebből a helyzetből. A DMRV-t is megidéztük, több alkalommal, hiszen furcsa volt, hogy van egy milliárdos tulajdon, magas vízdíjak, felújítás semmi, a cég még az önkormányzattól várt támogatást (amit bérleti díjként fizetett, azt a közműre kellett fordítani). Sőt plusz tételeket is követeltek és elővezették a cég emberei, hogy nullára, ha kijönnek, nekik ez meg sem éri, csak épp a könny nem fakadt ki a szemükből… A vélelmen kívül azonban semmi nem volt a kezünkben. Minden szkepszisünk ellenére az eszköztelenség tántorította el a testületet egy nyílt(abb) konfrontációtól, meg az, hogy annyi pénz sem volt a kasszában akkoriban, hogy egy ügyvédet egy nyúlfarknyinál hosszabb jogi procedúra alatt fizessünk. A DMRV válaszát el nem fogadók között volt Schuszter Gergely (akkor képviselő), ahogy magam is a kételkedők közé tartoztam. Itt nem fényezni akarom magam, csak rávilágítok, ennyiben hiteles tanú vagyok az ügyben. Ugyanis elmondhatom, Gergely már ekkor jól beleásta magát ebbe, persze túl sok adathoz nem juthatott, csupán erősödött benne a gyanú. Vélni lehetett, hogy indul majd polgármesterként és azt is, hogy ebbe az ügybe akkor majd keményen beleáll. Meg is tette, hallani a faluban, voltak „baráti” és „kevésbé baráti” figyelmeztetések, hogy ne tegye, meg nem tudja mibe nyúl stb. De belement, és noha bizonyára nem sejtette, hogy a szálak meddig vezetnek, ezért kétségtelenül tiszteletet érdemel, mert igen valószínű, hogy ma sem tudnánk a dologról, ha ő nem száll polgármesterként harcba ezért az üzemeltető-váltásért. Joggal büszke rá, és az is helytálló, hogy az elmúlt ciklus legnagyobb eredményének tartja. Más kérdés, hogy ezzel talán az a gránitnak hitt talapzat kapott most egy komolyabb találatot, amin képletesen szólva ő maga is áll. Ahogy az már lenni szokott, idővel más narratíva is létjogosultságot nyerhet, újabb adalékok kerülnek elő, árnyaltabban látjuk a ’90-es, kétezres évek bogdányi történéseit, széteshet és újrafogalmazódhat a kánon. Hogy ne essen rágalom, de a hazugság bugyraiban se merüljünk végképp el, már csak ezért is tisztázni kell, mi ez a vircsaft. A lényeg: nem kell félni, az igazság szabaddá tesz!

Ne higgyék, nincs illúzióm. A legjobb esetben is, ha kísérlet történik az elszámoltatásra, jön a jogi hercehurca, tőkeerős és így jogképes szereplőkkel, kapcsolati tőke latba vetésével, a hiányos dokumentációval, a feltárás nehézségeivel, az 5 év elévüléssel, és a többi, és a többi… De legalább kísérlet essék, hogy feleljenek a tettesek és sújtsa őket közösségünk megvetése. Nehogy valami öncenzúrától vezérelve még mi legyünk a jogállamiság kibontakozásának akadálya! Ha fenn, az igazságszolgáltatás asztalán elbukik, az legyen az ő saruk, ne a miénk! Ez ne egy újabb rátarti, hosszúlejáratú, kiváltságos ügyfelek számára személyre szabott üzleti konstrukció legyen, ahol a végén az elkövetők fizetnek egy nagyobb összeget, de messze nem annyit, amennyit elloptak. Ne egy rázós, de jól végződő sztori legyen számukra, egy újabb sikeres betyáros virtus, hanem ha megesett a bűn, legyen bűnhődés is! Még egyszer kérem az önkormányzatot, hogy képviselve a község érdekeit, tegye meg a feljelentést mindannyiunk érdekében! Álljon ellen a kísértésnek, hogy pusztán az újrakötésekből fakadó hálózatfejlesztési hozzájárulás címen beérkezett bevétele miatt rendezettnek tekintse az ügyet. (Hálózatfejlesztési hozzájárulás - minő eufemizmus ez a számok tükrében!)

Minden további követelést majd a büntetőüggyel párhuzamosan, ha mód van rá, polgári perben kell érvényesíteni.

Ha ez nem történik meg, akkor Bogdány elszalasztja a megtisztulás lehetőségét, és közösségünk passzivitásával kinyilvánítja, hogy megérdemli sorsát: fát is hasogathat bárki a hátán. Az ember hajlamos mindig fent, mikrokozmoszától távol keresni a bajkeverőket, a nemzetveszejtőket, elmaradottságunk okozóit és ama büdös hal esszenciáját – a fejnél keresni. Lélektanilag akár öntudatlanul is felmentve magát mindjárt mint polgár(mester), a felelőssége alól. Ha saját renitenseinket megzaboláztuk, a saját portánkat rendberaktuk, a magunk munkáját elvégeztük, cselekvésünk határán belül megtettünk mindent tiszta szívvel, akkor lesz erkölcsi alapunk mutogatni egyéb országos anomáliákra! És nem kevésbé: megbecsülni a magunk sikereit!


Megosztás a Facebookon