Idén is megemlékeztünk 1956-ról. A községi ünnepélyen az általános iskola 8. osztályosai adtak műsort, amellyel a forradalom eseményeit elevenítették fel. Az ünnepi beszédet Héder Tamás tartotta. Jelen korunk más kor, ezért más kihívást is jelent, mint ami 1956 volt. Az önkormányzati képviselő rendhagyó szónoklatában a mai mindennapok kihívásairól és kötelességeinkről beszélt. Az ünnepi beszédet e helyt közöljük.

Államiságunk ünnepén Szent István királyra emlékeztünk. A községi ünnepség az időjárás miatt nem az emlékműnél, hanem a Művelődési Házban került megrendezésre.

A rendezvényen közreműködött a Zeneiskola Fúvószenekara, valamint Pelva Gábor és Liebhardt András. Az ünnepi beszédet Olgyay János régész tartotta, amelynek szövegét e helyt közöljük.

Június 4-én, nemzeti gyásznapunkon és a Nemzeti Összetartozás Napján Dunabogdányban megemlékezésre került sor a Művelődési Házban. Az Esterházy János Társaság rendezvényén közreműködött Fekete Péter, Pelva Gábor, valamint Spanisberger Anna. Liebhardt András, a Művelődési Ház igazgatója tartott megemlékező beszédet. E helyt most e beszéd a szövegét közöljük.

Héder Zoltán: Gyerekkorom, ifjúságom, Bogdányom c. írása

"Azt mondta vala egy bölcs, soha kétszer ugyanabba a folyóba, gondolta a fiú. Tálcán kínálták magukat a zavaros gondolatok. A víztömeg cseppenként változó, vándorol, folyó torka tenger éhe. Felhőszakadások, áradás, gyerek kimeri kislapáttal, vagy egyszerűen, mert folyik. De a tó nem folyik, mégis. Sose nyeld le. A víz az élet és a halál. De a francba, akkor is változatlan. Változik minden, túlságosan is, a folyó körül a minden. De ez a folyó ugyanaz, mint gyerekkoromban. Csak ez maradt, semmi más. Nem veheti el sem Platón, sem Hérodotosz. Ered, szemembe, orromba csurog, s eléri a tengert. A tengert, mely sosem mosta földem partjait." - Valentin Péter legújabb írása itt, a Magunk tollán.

1945 novembere volt. Nyikolaj D. őrnagy gázt adott, Ural M72-es oldalkocsis motorkerékpárja felbőgött, ahogy elhagyta Dunabogdányt. A hideg menetszél arcba vágta a motorost, a tokáján folyó pálinkás izzadság egy pillanat alatt hideg verejtékké hűlt. A lég végigzsibbadt a hátán és zubbonya mögé húzta össze kövér testét, de egyenletes sebességgel haladt, csak a szürkeségen átderengő hanyatló nap mutatta az irányt a jobbról fákkal, balról a Dunával szegélyezett úton.... A bogdányi svábok mindenesetre sokáig mondogatták a visegrádi eset kapcsán: „Mátyás még holtában is igazságos!” Liebhardt András

"A vendégek és az ifjú pár már szivárognak befelé. Gityó tapasztalt szemmel vizslatja a társaságot és bár Zongi a bandagazda, igy Gityóra, nagy megkönnyebbülésére, kissebb felelősség hárul az est folyamán, azért rutinból szkennel. Hány évet fognak lehúzni egymás mellett, mikorra állitsuk ki a válóbulira szóló névjegykártyát, milyenek a viszonyok, ki gyűlöl kit, hol lesz majd a maligán dúlásával beköszönő, elkerülhetetlen konfliktusok epicentruma. És főleg, ki lesz az, aki éjjel 2 körül beleköt a zenekarba: valami pörgőset, héj, Nyiregy-ből jöttem, ott ám nem igy zenéi’nek." - Pelva Gábor belépője a Magunk tollában

Didus néni fogalom volt, ahogyan fogalom ma is és mindörökké, és bocsássa meg nekünk a tulajdonos - cukrászmester, már csak így fogjuk hívni a célt, ha némi pénzre szert teszünk és megfogan a gondolat. Akkor még nem tudhattam, Didus néni az alkalmazott volt a kis cukrászdában, nekem csak névadó óriás. Persze volt még reklámarc is, cégér, védjegy meg minden, de nekem már életem végéig a néni, aki a fagyit adja! Liebhardt András írása.