Vélemény a TFT-hez

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Főépítész Úr!

Ökológusként és a fenntartható fejlődés területén kutató biológusként az alábbi észrevételekkel szeretnék írásbeli véleményt nyilvánítani és javaslatot tenni az önkormányzat október 25-én ismertetett Területfejlesztési Tervével kapcsolatban. Tisztelettel kérem az észrevételek megfontolását és beépítését a koncepcióba.

Dunabogdány strandja, a mellette vezető kerékpárúttal és a parti, ligetes területekkel páratlan kincs a Dunakanyarban, amely számos látogatót vonz – nem csak a környékről, de Budapestről, sőt külföldről is. Miért? Olyan rendezett, természetközeli, a természettel, a hagyományos kulturális és épìtett környezettel összhangban számos sportolási és kikapcsolódási lehetőséget biztosító, a község kulturális és történelmi hátteréhez szervesen és autentikusan illeszkedő színfolt, amelyhez fogható a környéken keresve is alig található. Egyike azoknak a – helyi lakosok és a látogatók számára – egyaránt feltöltődést biztosító zöld «oázisoknak“, amelyeknek száma, különösen a főváros közelében, egyre csökken. Kalandparkban, kempingben, néhány évente tulajdonost cserélő, kisebb-nagyobb vendéglátóegységekben, gyorsan és az aktuális, ám múlékony, könnyen elavuló trendnek megfelelően megtervezett és kivitelezett, az adott település környezetébe és történetébe nem illeszkedő létesítményekben azonban ország- és világszerte sehol sem szenvedünk hiányt. A globalizált kulissza, semmilyen szemet és lelket gyönyörködtető változatosságot, élményt nem nyújt, így tartós vonzerővel sem bír.

Merjünk tehát tartósat, maradandót és fenntarthatót alkotni! Hiszen miért utazunk más városokba vagy akár külföldre? Azért, hogy valami mást lássunk, ùj benyomàsokat, vizuális élményeket szerezzünk. «Pflasterwechsel” – mondja a német. Ha azonban mindenhol ugyanaz a térkő, “Pflaster” köszön rànk, ott nyoma sincs ennek a pihentető, jóleső változatosságnak.

Miért jön egy budapesti vagy egy külföldi a strandra? Azért, mert értékeli a természetes környezetből áradó nyugalmat, a szinte végtelen, homokos “tenger”partot, a rendezett környezetet, ahol fellélegezhet, a minőségi, de nem túlzsúfolt, a környezet harmóniáját és természetességét nem zavaró szolgáltatásokat, kényelmet. Kétségtelen, hogy lehet és kell bizonyos területeket (pl. parkoló, buszforduló, régi hajókikötő) rendezni. Az azonban kérdéses, hogy szükség van-e a tervben felvázolt léptékű beavatkozásra. Mik a hosszú távú tervek, milyen jövőt képzel el a falu? Milyen és mekkora közönséget kíván odavonzani? Milyen közönséggel és mekkora látogatószámmal kíván együttélni, képes megbirkózni? Milyen hatással lesz egy drasztikusan megnövekedett, igényeiben és viselkedésében is a megszokottól eltérő kategóriába tartozó látogatóközönség a falu és közösségének életére? Hadd említsek egy külföldi, svájci példát. Több svájci település vízpartját építették be évtizedekkel ezelőtt hasonló módon, hasonló létesítményekkel. Ennek eredményeképpen a védett területeken kívül kevés helyen lehet a víz közelében természetes partszakaszt találni, ahol úgy sétálhat az ember egy kényelmesen kialakított úton, hogy nem a városról városra ismétlődő, jellegtelen infrastruktúra és néhány glédába állított, az eredeti sokféleségnek csak árnyékát jelentő, nemesített dísznövény képviseli a természetet. Amit évtizedekkel ezelőtt ezek az ilyen tekintetben előttünk járó országok – mint ahogy Svájc is – sok pénzért kialakítottak, a tervezéskor figyelembe nem vett, hosszú távon jelentkező környezeti és társadalmi hatások miatt mára már megkérdőjelezik. Emellett, a környezettudatossàg fontosságának térhódításával, a felgyorsult életvitellel megváltozott a partokat látogató közönség igénye is – ez a folyamat, ha késleltetve is, nálunk is egyre inkább teret nyer. Külföldön egyre több település ismeri fel, hogy a nem kellő alapossággal átgondolt a beruházások és az általuk a természetes környezetben, ökoszisztémákban okozott változások hosszú távon olyan következményekkel járnak, amelyeket igen nehéz orvosolni. Ezek a felismerések ahhoz vezettek, hogy ma felszámolásra kerülnek az egykor milliókért létesített, de okafogyottá vált vagy oda nem illő létesítmények és a települések ehelyett a terület revitalizációjába fektetnek újabb, hatalmas összegeket. Egy ilyen helyreállítás azonban a jelentős költségek mellett időt is igényel, hiszen egy stabil, természetes ökoszisztéma kialakulása nem néhány év alatt játszódik le.

A dunabogdányi strand és a hozzá kapcsolódó strandszakasz – nem csak természeti – kincs. Olyan kincs, amelyhez fogható egyre kevesebb van. Olyan kincs, ahol mindenki megtalálhatja a számítását, ahol a kikapcsolódni vágyó egyedül lehet vagy alkothat egy magányosabb, strandtól kissé távolabbi, ligetes szakaszon, jó levegőn sportolhat, de élvezheti is a társaságot, a kiszolgálást, ha éppen ehhez van kedve. Egy jelentősen megnövekedett számú látogatóközönség, amely számára inkább a kalandpark által nyújtott adrenalinadag, mintsem a környezet a fontos, túlterheli a parti élőhelyeket – amennyiben egy ilyen park létesítését követően marad belőlük. Ez pedig nagy károkat okoz: hiszen számos madárfaj fészkel itt, rovarok sokasága lel otthonra, de ritka és védett gombák (pl. óriás bocskorosgomba, Volvariella bombycina) is nőnek a beépìteni, átalakítani tervezett partszakaszokon. Fontos lenne ezért fenntartani a jelenlegi összhangot a természetes környezet és annak fenntartható használata, valamint a település történelméhez, hagyományaihoz illeszkedő fejlesztések között. Ez egy sérülékeny egyensúly, amelynek fenntartása Bogdánynak eddig kivételes módon sikerült. A haladás fontos – a fontolva haladás azonban ennél is fontosabb. Tekintettel a rohamosan fogyatkozó természetes sokféleségre, a klíma szárazodására, különösen át kell gondolni, hogy milyen hosszú távú hatással lehet ezekre a kiemelt szerepet játszó vizes vagy vízparti élőhelyek átalakítása, túlterhelése.

Hogy milyen következményekkel járt a folyók, folyamok mesterséges és túlzott szabályozása, ma már talán senkinek sem kell elmagyarázni. Kisebb léptékben ugyanezeket a kérdéseket érdemes a bogdányi partszakasz újragondolásakor is feltenni. Mi történik, a megváltoztatják a kikötő helyét és a folyó medrét a strand környékén? A “forgó”, amely a szemközti parton az apró kavicsot, a bogdányi oldalon a sokaknak örömet okozó finom homokot rakja le, sérülékeny természeti elem. Működése lassan, de folyamatosan változik, ahogy a folyó hordalékát lerakja (30 évvel ezelőtt még sokkal iszaposabb volt a strand, a homokpart pedig kevésbé kiterjedt). Ezt már egy kisebb beavatkozás is jelentosen befolyásolhatja – erre jó példa, hogy a kikötő mesterséges öblének kialakítása óta hatalmas “kagylópad” alakult ki a strand északi részén. Könnyen lehetséges, hogy egy nagyobb beavatkozás hatására a homokot már nem itt, vagy nem így fogja lerakni, ami a strand vonzerejét negatívan befolyásolhatja.

A fentieket összefoglalva kérem az alábbi pontok figyelembevételét a koncepció megvitatásakor.

1. A fejlesztéskor kérem figyelembe venni a természetes környezet pénzben nem kifejezhető értékét és sérülékenységét. A fejlesztés fontos, de csak a feltétlenül szükséges, a természetes környezetet és a falu életét nem megterhelő, azzal egyensúlyt tartó módon, a korábban is épített területnek számító részeken (pl. parkoló, hajóállomás). Egy kalandpark efemer, kérészéletű vállalkozás, amely rövid távon lehet ugyan lukratív, de a vele járó túlterhelés hosszú távú hatása nagy eséllyel negatívan befolyásolhatja a parti ökoszisztémát, de a falu közösségének életét is. A természet és az épített környezet, valamint az ezeket használó ember sérülékeny egyensúlyának fenntartása fontos szempont kell legyen a tervekkel kapcsolatos döntésnél. Varietas delectat – a sokféleség gyönyörködtet: őrizzük meg a bogdányi part természetessének egyediségét.
2. Az első ponthoz kapcsolódóan figyelembe kell venni, hogy egy esetleges fásítás a már meglévő fajokra és újulatra alapozzon, valamint hogy az ártérre jellemző és ne attól idegen fajokra essen a választás, mint ahogy az az előterjesztett tervekben szerepel. A tájtól és a természetes parti ökoszisztémától idegen fajok nem csak kirínak a környezetből és meghiúsítják egy, a területre jellemző természetes életközösség kialakulását, de sok esetben sérülékenyek is, hamarosan pótlásra szorulnak, aminek az anyagi vonzatai sem lebecsülendők.
3. A terv olyan elemeit, amelyek kifejezetten magánvállalkozóknak termelnek rövid távú profitot (kalandpark, kemping) mellőzni kell, mivel az azokkal járó terhelés nem csak a természeti környezetet tenné tönkre, de a falu életét is túlterhelné – különösen a hétvégeken – és felhígulásához, “falusi” jellegének elvesztéséhez vezetne. Ezek a tervek nem illenek a tervben többször hangsúlyozott hagyományőrzéshez, a “hagyományos falukép” megőrzésének ideájához. Ilyen jellegű döntések meghozatalához véleményem szerint elengedhetetlen az érintetteknek, azaz a falu lakosainak bevonása, hiszen nekik kell együtt élniük a következményeikkel.
4. Támogatandó lenne a régi hajóállomás helyreállítását lehetővé tévő, azt elősegítő tervezés – akár olyan elemekkel, amelyek az állomás múltjára is emlékeztetnek és ezáltal a falu épített környezetébe illeszkednek (helyi, értékálló anyagok használata – érdemes megnézni a budai Vár egyedülállóan megújított kövezetét és meggondolni, hogy kevesebb átalakítással ezek az értékállóbb, helyi anyagok sem elérhetetlenek – , valamint akár olyan elemek, műalkotás használata, amelyek a kikötő múltjara emlékeztetnek). A hajókikötő helyreállításának praktikus funkciója is lehetne, hiszen lehetővé tenné, hogy autó nélkül, egy szép élménnyel gazdagodva, de a falu forgalmát tovább nem terhelve érkezhessenek látogatók Bogdányba.
5. Fontos szem előtt tartani, hogy a strand homokját lerakó “forgó” sérülékeny természeti elem, amelynek működése a legkisebb beavatkozásra is megváltozhat – ez a folyamat az elmúlt évtizedek során jól nyomonkövethető. Egy drasztikus beavatkozás a strand eliszaposodásához vezethet, egyszer s mindenkorra tönkretéve a homokpadot, amelynek a terület turisztikai vonzerejére gyakorolt hatását nem szükséges részletezni. Fontos ezért, hogy ezen a szakaszon (Csádri-patak környéke) ilyen beavatkozásra ne kerüljön sor, új kikötő ne létesüljön, a közvetlen vízpartot drasztikusan megváltoztató beavatkozás, beruházás ne történjen. Kérem a fenti észrevételek szíves megfontolását és beépítését a koncepcióba.

 Tisztelettel,

Dr Hock Zsófia

2022. november 2.