A Bogdányi Híradó februári számában jelent meg egy nyílt levél, amelyet 6 egykori önkormányzati képviselő jegyez, és amelyben egyfajta vélt szokásjog valamint morális indíttatás alapján arra szeretnék kérni illetve rábírni a jelenlegi képviselőtestületet valamint a polgármestert, hogy ne határozzanak meg képviselői tiszteletdíjat. Azóta (5 -2 arányban) igenlő döntést hozott a testület a tiszteletdíjról, ezután a polgármester e mindössze 0,3 százalékos tételt jelentő változás miatt nem szavazta meg a saját maga jegyezte költségvetést. Ebből sok tanulság levonható, annyi mindenesetre bizonyosan, elvi kérdésről van szó. A volt képviselők cikke arra fut ki, mintha szégyen lenne, hogy ez egyáltalán szóba kerül. Remélem, sikerül a továbbiakban rávilágítanom arra, miért nem az.
Abban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hogy ha egy képviselő nem csinál semmit és ezért még pénzt is kap, a legrosszabb opció, rosszabb annál, mintha nem csinál semmit és ezt ingyen teszi. Ez éppen lehet egy érv az „ingyenmunka” mellett, a legnagyobb bajt elkerülendő. Ha ez a kockázat fenn is áll, ne ebből induljunk ki! Ezért valamilyen szinten érdemes meghatároznunk, hogy milyen elvárásaink lehetnek, mi is a feladata egy önkormányzati képviselőnek. Ezt végeredményben minden választópolgár maga határozza meg, ha nem pusztán vérségi, baráti alapon, vakikszelés alapján vagy „jobbhíján” választ. Igyekszem ehhez röviden némi támpontot adni, aztán hogy ki hova teszi a hangsúlyt vagy hogyan szaporítja az elvárásokat, tegye kedve szerint a maga örömére illetve a demokrácia nagyobb dicsőségére!
- szint. „Pofavizit”. Az önkormányzati munka nulladik szintje, hogy valaki bejár az ülésre. (Valamint a protokoláris eseményekre, esetleg a jelentősebb községi és civil rendezvényekre is!) Mint a polgármester úr az előző ciklus utolsó ülésén utalt rá, a 2014 – 2019 közötti ciklus 101 képviselőtestületi ülést jelentett, öt év alatt. Ez sok idő, mérhető áldozat a résztvevők részéről, de beláthatjuk, önmagában még semmi teljesítményt nem feltételez.
- szint. „Maga által, közvetve”. Az első szint, ha a képviselő az ülésre felkészülten érkezik és hozzá is szól a felmerülő kérdésekhez. Némely esetben elég, ha elolvassa az előre kiküldött anyagot, sok esetben azonban ez messze nem elegendő az érdemi hozzászólás, mérlegelés és döntés tekintetében. Utána kell járni, formális vagy informális úton, ez bizony idő. Az ügyek a gyakorlatban általában vagy az adminisztáción keresztül keletkeznek, vagy a végrehajtó hatalmat jelentő polgármester indítja el, készíti elő azokat. Ha e két „érkeztetés” valamelyike érvényesül, akkor a képviselő a döntéskor egyfajta közbölcsességet jelenít meg, legjobb tudása és lelkiismerete szerint önmaga által, közvetve képviseli a falut. Ezzel a döntéselőkészítést is segíti, egyrészt „a több szem, többet lát” alapon észrevételekkel vagy a vita során új szempontok támasztásával.
- szint. „Kontroll”. A képviselő ellenőrzi is a végrehajtó hatalmat, hogy az visszaélést ne követhessen el, vagyis a közérdeknek leginkább megfelelő opció valósuljon meg. A döntéshozással azonban még nem dőlhet hátra, a döntést megvalósító folyamatot is végig ellenőrzi. Ez az utánkövetés, hisz egy dolog a döntéshozás, másik dolog annak megvalósítása, érvényre juttatása. Beláthatjuk, hogy ehhez egy komplexebb ügyben még több időre van szükség. A végrehajtó hatalom, (egy apparátus segítségével) ugyanis akár napi 8 órát, de bizony többet is foglalkozik egy olyan üggyel, amit mozgásban akar tartani, ami számára fontos. És az ördög sokszor a részletekben van. Ahhoz, hogy képviselőként ne csupán bokréta legyen valaki, díszpárna az ülésen, vagy épp ellenkezőleg, ne vagdalkozzon akkor is, amikor annak nincs semmi alapja, ahhoz képben kell lenni. És ehhez hozzájön, hogy merni kell. Ha kell „elrontani az ülések hangulatát”- hogy az idézőjelben egy klasszikussá vált bogdányi szállóigét idézzek a kézezres évek sajátságos bogdányi közéletéből.
- szint. „Vox populi” A képviselőséget – főleg kisebb közösségben – úgy is felfoghatjuk, mint a közvetlen demokrácia megnyilvánulását. A képviselő a választópolgárok észrevételeit integráló és kinyilvánító tényező, amennyiben közösségi (nem egyéni) érdekcsoportok véleményét is artikulálja egy-egy ügy kapcsán. Ehhez folyamatos kapcsolatban van a választópolgárokkal, értelemszerűen akkor a leghitelesebb, ha nem csak egy érdekcsoporttal találkozik, sőt ideális esetben képes arra, hogy a létező, jelenlévő, érzékelhető, de meg nem szervezett véleményeknek is teret adjon, annak közvetítő médiuma legyen. Ha kell, és olyan az ügy, nyíltan felvállalja egy érdekcsoport képviseletét, ha pedig amolyan az ügy, akkor döntéskor nem hagyja, hogy kizárólagosan egy érdekcsoport befolyása érvényesüljön. Ingoványos terület, ez már a haladó szint, helyén kell lenni a szívnek és az észnek!
- szint. „Autonóm motor”. A képviselő nem csak a szembejövő ügyeket véleményezi és látja el szempontokkal (2. szint), hanem kilép a végrehajtó hatalom árnyékából, és tematizálja is a közéletet, dinamizálja a végrehajtó hatalmat. Olyan – a közérdek számára fontos - ügyeket is a döntéshozás homlokterébe juttat, éltet és végigvisz, amely a község vezetésének szándék vagy kapacitás hiányában, avagy egyszerűen önmagától nem jut eszébe.
- szint. „Miniszter”. A képviselő bevonható lehet az önkormányzat információgyűjtő, összegző és érdekérvényesítő, valamint egyéb területeire, a képviselő munkájával úgy is jelen lehet, mint a végrehajtó hatalom támasza. Lehetnek ügyek, ahol a polgármester és a testület nem csak a döntéshozásban támaszkodik a képviselőkre, hanem részfeladatokat is ad egy-egy képviselőnek. Ezek praktikusan olyan feladatok, amelyek a képviselők szakterületével, habitusával találkoznak és az adminisztráció elvégezni nem, vagy csak nehezen képes.
Plusz: „Pro Bono”. A képviselő is ember. Minden embernek, így a képviselőnek is van „kedvenc területe”, ahol leginkább motivált, amiben egyfajta civil lelkesedés hajtja. A képviselő ilyen területen szívesen vállal közérdekű munkát, tesz javaslatokat a változtatásra. Képviselőként értelemszerűen magasabb szinten érvényesítheti az adott terület érdekeit, mintha pusztán civil lenne. Általában ez az a terület, amit ingyen is a legnagyobb örömmel végez valaki.
Végül: a civil lehet képviselő, de a képviselő nem civil! Az egész „építményt” öntsük le jól felelősséggel! Minden szegletét jól járja át! A képviselői munka minden szintjén ez folyamatos és mindent átható felelősséget jelent. A felelősség az egyén által be nem járt szinteket is átjárja, a mulasztás ebben a „szakmában” ugyanis bűn! A képviselői munka olyan, ha valaki nem csinál semmit, felelőssége akkor is van. Az önként vállalt munkájukat végző civilek, akik egyébként nagyon fontos szerepet töltenek be a község életében, mondhatják azt, hogy akár megpihennek, vagy kedvükre való foglalatosságot vállalnak csak fel. Civilek esetén a vállalt munka felelőssége megbeszélés alapján áll meg, ki-miért, milyen mértékben felel a vállalásáért. Annak ellenére, hogy ez a felelősség a civileknél sokszor a legnagyobb lelkiismeretességgel párosul, semmiféle jogalap nem lehet a számonkérésre. A képviselőnek viszont folyamatos politikai (és bizonyos esetekben bizony büntetőjogi!) felelőssége van. Továbbá a képviselő, tevékenysége lezárulta után – mint volt közszereplő – felelősséggel felel az utókor ítélete előtt, amíg a közemlékezetből ki nem hullik. Helytörténeti munkákban akár azon is túl.
Az eddigiekben foglaltak egy olyan eszményi helyzetet írnak le, amilyennek szeretnénk a képviselőséget látni. Talán abban is egyetérthetünk az elmúlt 30 évet tekintetbe véve, községünkben van mit javítani az önkormányzatiságon. Azt gondolom, hogy a fenti vita innen indul!
Én maximálisan elfogadom, hogy egy Dunabogdány nagyságú község nem képes főállásban alkalmazni képviselőket. Ez valóban egetverő luxus lenne. (Pedig, ha valaki jól akarja csinálni, láthatjuk, akár teljes embert is kívánna a dolog.) Mégis azt mondani, hogy a számonkérés lehetőségével, bárki egy jelképes összeg nélkül, ingyen vállalja a képviselőséget, szerintem nem fair… Azt pedig még tegyük hozzá, plusz velejáró kellemetlenségként, hogy a képviselő legjobb tudása szerint, saját nevével felel ugyan, de „édesanyjával” áll jót mindenért! Hálátlan szerep. Mindehhez ráadásnak még esküt is vetetünk tőlük Isten és ember előtt!
25.000 bruttó / hónap. Ez a díjazás erősen jelképes összeg. Nem hiszem, hogy a tiszteletdíj emlegetésével a jelenlegi képviselőket önző, anyagi szempontok vezérelnék. Inkább attól félek, egy jelképes összeg bevezetése a rendszerbe sem lesz minden eddigi hiányosságra gyógyír, de legalább pénzbe nem fog kerülni valakinek az, hogy képviselő. Sok minden vihet abba az irányba valakit, hogy efféle szolgálatot vállaljon. De talán nem véletlen, hogy nem volt túlzott tülekedés ezért a közéleti szerepért, hovatovább legutóbb, szégyenszemre majdnem átéltünk egy ’80-as évekbeli választást.
Vagy hagyjuk az egészet! Mondjuk azt, rendben, csinálják ingyen, nem is várunk el érte semmit. Talán sokakat hidegen hagy, vagy éppen érdekükben áll, de így könnyen egypólusúvá szürkülhet a közélet. És marad a „sarokba szorított” képviselő számára ratio ultimaként a joker, amit az elmúlt negyedszázadban sajnos többször hallottam már, mint kellett volna: „hisz én ezt ingyen csinálom”.