Még 2023-ban kutatási engedélyt kérve ellátogattam a Magyar Nemzeti Múzeumba, hátha ott is akad valami érdekesség községünk múltjával kapcsolatban. Sikerült találni valami „újdonságot”, amit érdemes közkinccsé tenni. Az egyik mappán egy érdekes címet „fedeztem fel”:
„Dunabogdány, Svábhegy utca – Cseresznyés utca honfoglaláskori temető. 1987. VIII.28-IX.14., 1988.VI.10.-VI.15. Ásató: Maróti Éva. Dokumentum szám: 161. XVI./1989."
A mappában egy ásatási napló volt, amelyből részlet következik:
Dunabogdány, Svábhegy u. 560. és 561 hrsz. /Franta Ferenc és Kordács Ferenc telke/ - X-XI. századi temető
1.nap 1987. VIII.28. péntek. Munkatárs: Franta Dezső.
"Dunabogdányban, a fenti területen, házalapozás közben a gép sírokat érintett. A jelenségre helybeli gyerekek figyeltek fel, tőlük tudta meg Iklódy József nyugdíjas tanár, aki levélben értesítette a Múzeumot. A gyerekek által, a kihordott földből gyűjtött csontokat átadta a múzeumnak. (…) A helyszínen Franta Ferenc házának a gödrében először 1, Kordács Ferenc telkén 3 sírfoltot láttunk. Az 1. sírt, melynek a gödör oldalában jól látszott a gép által elvágott sírfoltja - metszetben is rajzoltuk. A gép a váz felső részét vitte el (…) Sír tájolása 46, mélysége 55 cm. Karok és lábak nyújtott helyzetben, jobb karon hurkos végű, bronz karperec a könyéknél /1. lelet/, ujjperceknél nyitott egymásra hajtott végű, lapos bronz /?/ pántból készült gyűrű /3. lelet/. A jobb kéz egyik ujjpercén szélespántú, zárt bronz pecsétgyűrű /2. lelet/. (…) A Svábhegy utcában és a vele párhuzamos Cseresznyés utcában az elmúlt években sok házépült, néhány idén, de az alapozási gödrök oldala már sehol nem látszik, a pincék már be vannak építve. A kint tartózkodó tulajdonosoktól érdeklődtem a leletek után, de senki nem tudott semmiről.”
2. nap Helyszínen tárgyalás a tanácselnökkel…. így folytatódik az ásatási napló, amely összesen 7 sír feltárásáról tudósít.
A szocializmusban nem volt divat a magyar régmúlttal, őstörténettel foglalkozni, és helyben a rendszerváltás utáni évtizedekben sem sok figyelem esett a község magyar vonatkozású múltjára. Nem kapott különösebb nyilvánosságot az itt feltárt honfoglalás-kori lelet sem.
Az ásatási napló rajza alapján az egyik lelet egy pecsétgyűrű, ami -mint az alábbi képen is látható- egy madarat ábrázol. Megkockáztathatjuk, hogy ez egy korabeli turulmadár ábrázolás: „a bogdányi turul”.
A kép egy tusrajz volt a mappában, az eredeti tárgyat, illetve tárgyakat egyelőre még kerestetni kell a múzeum raktáraiban. Kész csoda, de közel 40 év távlatából sikerült megtalálni Franta Ferenc néhány korabeli fényképét. Az egyik képen egy törött csont mellett látható egy ujj, amin rajta van egy gyűrű.
Akkoriban pecsétgyűrűket minden valószínűséggel a vezető réteg tagjai hordhattak, ami itt esetünkben teljesen rendben van, hiszen a kezdetektől fogva az ország közepe, a királyság közepe (Medium Regni) az Esztergom – Visegrád – Buda - Székesfehérvár térségben volt, amelynek közül három városnak is közelében helyezkedik el Bogdány.
Nemrég szóbeli információk alapján megtudtam, hogy arrafelé más építkezéseknél is találtak leleteket, csak azokról hallgattak, nehogy megakadjon a házépítés. Így amikor a régészek érdeklődtek a környéken, akkor senki nem tudott semmiről…
Micsoda szerencse, hogy akkoriban élt köztünk egy Iklódy József tanár úr, aki felfigyelt arra, amit a gyerekek mondtak neki, képben volt, és megtette, amit tenni kellett; és milyen jó, hogy a gyerekek tudták, kihez érdemes szaladni. Ki tudja milyen „titkokat” rejt még a föld, vagy valahol egy doboz, amelyek új megvilágításba helyezhetik a község múltját?!
Az itt talált honfoglalás-kori leleteket gondolatban összeköthetjük az újra közelgő helyi Augusztus 20-i államalapítási ünneppel. Ezek egy képzeletbeli időkeretet alkotnak az azóta eltelt több mint 1000 év bogdányi történései körül. Sok víz lefolyt azóta vén Dunán. Tudjuk, hogy volt itt jövés-menés, keveredés, hatások, sok minden. Mégis, egy ezredév távlatából szédítő belegondolni a meglévő szellemi kapocsba; abba, hogy a feltárt sírokban a máig fennálló ország alapítói nyugodtak; hogy a sírokba eltemetett személyek feltehetőleg ugyanannak a nép tagjainak tartották magukat, mint a ma itt élők többsége, beleértve ebbe természetesen a kettős identitású személyeket is; valószínűleg ugyanannak a nyelvnek a korabeli változatát beszélték, amelyen most olvas az Olvasó; és a gyűrűn látható madarat ma is felismerjük és értjük mit jelképez. Azt gondolom, hogy a bogdányi múlt ezen elfeledett, de előbukkant mély fundamentumairól is érdemes tudni. Ha akarja, akkor nyugodtan magáénak érezheti, és büszke lehet rá minden ma itt élő ember, a hely szellemének és a helyi identitásnak is egyik sarkalatos részeként.
Rokfalusy Balázs
Dokumentumok:
Ásatási napló:
Franta Ferenc közel 40 évtized múlva megtalált fényképei:
Bogdányi Híradó 2023.augusztusi szám:
