A római-kori Cirpi és a középkori Várad falu nyomában

C I R P I

A Magyar Limes Szövetség honlapján ez áll Cirpi címszó alatt. "Az erőd Dunabogdány határában Tahi faluhoz közel közvetlenül a Duna partján feküdt, körvonalát még ma is jól ki lehet venni a terepen. Távolsága Ulcisia Castratól 9 római mérföld. Feltárását Szalay Ákos kezdte meg 1930-ban, azóta nem volt benne kutatás. A legkorábbi castellum, egy palánktábor az I-II. század fordulóján épült, és talán hármas árokkal rendelkezett. A kőerőd a II. század derekán, de inkább második felében létesült, falát a palánktábor egyik árkába alapozták. Mérete 124x147 méter, falvastagsága 1,2 m. Egyik belső saroktornya ismert: 2x2,2 m nagyságú. A késő korai átépítésre Constantinus vagy II. Constantinus idején került sor. Ekkor a sarkokon legyező alakú tornyok és valószínűleg patkó alakú oldaltornyok épültek. A IV. század végén az erőd délkeleti sarkában egy 17x16,5 m belvilágú 1,6 m falvastagságú kiserődöt építettek. A római kori építészeti emlékeket legszebben egy Silvanus oltárkő őrzi, mely a visegrádi Salamon-toronyban tekinthető meg.

Az Itinerariumban mint mansio (meghálóhely) szerepel, A Notitia Dignitatum szerint a castellumban az equites Dalmatae, auxilia Fortensia s a praefectus legionis secundas adiutricis katonái állomásoztak. Két előkerült felirat szerint a cohors II Alpinorum equitata jelenlétével is számolni kell."

limes.png

Szómagyarázat: Limes = eredetileg a határ felé vezető katonai út, később a Birodalom szárazföldi, jelentésbővüléssel pedig teljes határa. *** Ulcisia Castra = Szentendrén található római erőd neve. *** Castellum = megerősített katonai tábor a régi rómaiaknál - a középkorban várkastély, erősség. *** Itinerarium - útikönyv, amely az egyes utakat a vonalukba eső helységekkel és a köztük lévő távolságadatokkal írja le. *** Notitia dignitatum - a rangok jegyzéke. Többször javított és kiegészített késő római jegyzék a Római Birodalom katonai sematizmusáról

 

A fent hivatkozott szócikk is említi, hogy a romok feltárását Szalay Ákos kezdte meg 1930-ban, és azóta nem volt benne kutatás. De mit lehet tudni még erről a kutatásról és magáról a kutatóról?

Szerencsére megmaradt egy archív filmhíradó, továbbá a kutatás eredményéről az Archeologia Hungarica, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya egy kiadvány is kiadott. 

a-dunaboganyi-castellum.png

Ebből következnek az alábbi részletek a kutatóról:

„Szalay Ákos évek hosszú során át készült a reáváró feladatra, a magyarországi római emlékek építészeti felvételére. Két évet töltött Rómában a palatinusi ásatások tanulmányozásával, bejárta a provinciális emlékek lelőhelyeit Német -és Franciaországban, Afrikában, és Kisázsiában. Tanulmányai betetőzéséül Theodor Wiegand meghívására cselekvő részt vett a pergamoni ásatásban.

(…) Kisebb feladatoktól eltekintve egyetlen magyar ásatásban nyílt alkalma Szalaynak, hogy felhasználja egyedülálló speciális építész-archeológusi képzettségét: a dunabogdányi római castellum feltárásában, melyet néhány héttel halála előtt végzett. /A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kenézlő településen egy partszakadás fiatalon maga alá temette a kutatót./

Az elvégzett munkálatokról és azok eredményeiről azonban Szalay Ákos még egy hivatalos jelentést készített a halála előtt, ami a dunabogdányi könyvtárban is elérhető.

A castellumot fedő domb a Duna partjától 30 méternyire, a Bogdánynál kezdődő és Tahinál végződő kihajlás alsó délkeleti részének közepén fekszik. Azonban a dombnak a parttól való jelenlegi távolsága és a Dunához való ezidőszerinti viszonya csak kevéssé irányadó a római időkre. A folyam sodra itt part közelében halad és azt állandóan rombolja. Ha ehhez még figyelembe vesszük a Dunának a római idők óta bekövetkezett  vízszint emelkedését, úgy a dombot, vagyis  a castellumot  a római időkben normális vízállás esetén nem 30 méternyi, hanem legalább 50-60 méternyi távolságra kell tennünk a parttól; ez a körülmény tette lehetővé a castellumokat körülvevő száraz árokrendszer kialakítását.

(...) Alapvető eredménye az ásatásnak: először épült egy korai castellum, utána egy kisebb burgus, amely az I. castellum területének csak is hányadán fekszik, és végül a burgus tönkremenetele után épült a II. castellum. (...)

(…) a kincskutatások okozta aránylag kis helyekre szorítkozó károkkal szemben nagyobb felületek mentek tönkre a domb mezőgazdasági kihasználtságával. (…) Mindezek ellenére még egyes faldarabok is látszottak a dombon. Ezek közül a déli sarok közelében, a délnyugati oldalon fekvő néhány méteres falszakasz biztosan római korú, és a castellum falához tartozónak volt vélhető. (…) A domb hátán pedig állandóan római cserép, tégla és habarcs darabokat vetett fel az eke. Ugyancsak római leletekkel van tele a domb környéke is. Nyugatra, a tábor és az Ásvány patak közötti területen több római szarkofág és sírkő került ki a földből és találtak itt néhány bélyeges téglát is.

(…) a castellum környékére vonatkozóan van még néhány adatunk: ezek szerint Szentendrétől = Ulcisia Castrától északra 12 római mérföldre a Duna partján feküdt Cirpi, vagy Ptolemaeus szerint Carpis. Eltekintve attól, hogy a különböző adatok nem mindig helytállók, mert az Itinerarium Ulcisia Castra-t 9 római mérföldnek veszi, míg Szentendrén egy 8 mérföldet mutató mérföldoszlopot találtak, - Cirpire vonatozó 12 mérföld mégiscsak egy kissé sok tévedésnek, a castellumnak Ulcisia Castrától való 8 mérföld távolságához képest. Hasonló zavarok állnak elő, ha Ptolemaeus vesszük vizsgálat alá, aki Caprist a Duna kanyarulatának legészakibb pontjára helyezi. Ennek a legészakibb pontnak Visegrádtól közvetlenül keletre kellett feküdnie a római korban is, tehát igen nagy távolságra a dunabogdányi castellum helyétől, - viszont ott nincs nyoma római lakóhelyeknek. (…) Végül a bizonytalanságok e sorát kiegészítik a dombnak népnyelv adta nevei, a környékbeliek hol Váradnak, hol Pusztatemplomnak nevezik. A Várad kétségtelenül a régi római várra vonatkozik, de hogy a Pusztatemplomnak van-e valami alapja, az még a föld titka.

szalay-akos.png

Mindezekből kitűnik, hogy sok a bizonytalanság (…) a befejezett ásatás eredményei előtt merész dolog lenne a castellum nevének eldöntése. (…) Lehet, hogy a castellum tényleg Cirpi, de ha ez kétségtelenné válik,  akkor be fog bizonyosodni, hogy tévesek az Itinerarium számadatai, Ptolemaeus helymeghatározásai.

 

A  részletes leírásban szó esik még továbbá: 20 cm átmérőjű kerek "kőgolyókról" amelyek vetőgépekhez tartoztak, „égési rétegről sok égett fával és égett agyagrészekkel”, „tetőcserepekről”, „keskeny utcáról”, „néhány épületről”, arról, hogy a szomszédos parcella tulajdonosa szántás közben állandóan falakba ütközik, többszörösen átépített részekről, bélyeges tégláról CHF betűkkel; vörös, fehér és fekete stukkórészekről.

Aztán rátér a római-kornál későbbi leletekre.

Az árokból egyéb, nem római korú maradványok is kerültek elő. Az 5 méternél kezdődő szakaszban nem kevesebb mint 19 darab, kb. egyformán északkelet-délnyugat irányban fekvő csontvázat (fej a délnyugati oldalon) találtunk, amelyek közül legfeljebb egy volt a megmaradt porcogós részek szerint újabb keletű. Ezek a csontvázak 80-100-130 cm-re a jelenlegi felszín alatt feküdtek, felülről kb egy méter magasságú talajba mélyített sírgödrökben. Bár mellékletük egyetlenegyszer sem volt, a római részek fölött több mint egy méterrel felnövekedett törmelékes föld kétségtelenné teszi, hogy itt évszázadoknak kellett elmúlnia a limes tönkremenetele után a temetkezésig, így legvalószínűbb koruk, már az egységes orientációjuk szerint is, a középkor.

(…) Magasabban, már a sírmező fölött felnövekedett talajba vannak alapozva azok a falak, amelyek itt-ott már az ásatást megelőzőleg kiütköztek a földből. (…) Ezekről a falakról ezidő szerint csak annyit lehet elmondani, hogy habarcs és építőanyaguk szerint okvetlenebbül korábban épültek mint az utolsó századok és így aligha lehetnek annak a majorságnak eredeti részletei, mely a múlt században a környékbeliek elmondása szerint itt állott. A felső korhatár a sírmező felett lassan felnövekedett humusz szerint a késő középkor lehet. Egy biztos, hogy a 20-24 méterre fekvő fal túl vastag és tömör bármiféle majorsági vagy más alárendeltebb célú építményhez. Lehet, hogy beigazolódik a domb nevének egyik változata, a Pusztatemplom, pozitív választ azonban erre a kérdésre csak akkor adhatunk, ha további ásatás folyamán összefüggő épületek alakulnak ki ezekkel a gyér falmaradványokkal kapcsolatban.

 cirpi.png

 

Tehát biztosan vannak római romok a területen, s bár valószínűsíthető, de még a kutató sem tudta teljesen bizonyossággal megállapítani, hogy ezek egészen biztosan a Cirpi nevű erőd maradványai-e. Ezenkívül a római alapokon középkori leletek, sőt 19 db középkorból származó csontváz is előkerült.  

 

V Á R A D

 

A Cirpinek nevezett terület jelenleg Váradok-dűlő néven ismert területen van, ami meglehetősen beszédes név, hiszen benne van a Vár, Várad szó. /A többesszámú alak azonban figyelemreméltó: vagy torzult az elnevezés az idők folyamán, vagy esetleg tényleg több várra, épületre utalhat. Nem tudni./ Ismeretes, hogy már a honfoglaló magyarok is előszeretettel telepedtek le régi, meglévő várakban, és azok környékén, de Várad első írásos említése (Warad alakban) csak jóval későbbről való, amiről viszont több oklevél is tanúskodik:

1345-ben Miklós nádor bizonyította, hogy Heem fia Pál fia János hatodmagával tisztítóesküt tett, hogy a Várad faluban lakó Gyan, és a Szentendrére való Perhold fia Jakab varga királyi várjobbágyoktól nem raboltatott lovakat és szénát. 

Majd 1407-ben Ozorai Pipó temesi és sókamaraispán utasította a fehérvári sókamarást, hogy a veszprémi püspöknek utaljon ki 1800 forint értékű sót a Visegrád várához csatolt települések –többek közt Bogdán és Várad- dézsmajövedelmének kárpótlásaként. 

Később, a török-hódoltság idejéből is hírt kapunk Váradról. Az 1546-os és 1559-es török adóösszeírásban is lakott faluként szerepel, sőt az összeírásnak köszönetően név szerint is ismerhetjük korabeli lakóit:

Sáfár Sebestyén nős, fia Petri nőtlen;

Nagy János nős;

Jakus Miklós nős;

Jakus István nős;

Nagy Benedek nős;

Jakus Benedek nős, fia András nőtlen;

Szanyi Szaniszló nős;

Szanyi Ferenc nős;

Kis Bálint nős;

Kuruzsol Ambrus nős;

Lenhárd Együd nős;

Nagy Bertalan nős;

Szani Máté nős;

Feír Anbrus (Fehér Ambrus) nős;

Szél Bálint nős;

Pacsal? István nős;

Cse Máté nős;

Bordi Mihály nős.

A névsor az 1546. évi összeírás változtatás nélküli másolata. A falu lakosai pestisben mind meghaltak az -1559-es- összeírás szerint. Most pusztaként jegyeztett be. Tódfalva (Tótfalu) nevű falu rájáinak vannak itt szőlői. Adó: búza tized, must tized, széna tized.

A nevek alapján megállapítható, hogy egy magyar lakosságú település volt. Néhány név, mintha még mai is még ismerősen csengene a környéken: Feír (Fehér?), Jakus, Lenhárd (Lénárt?), Bordi (Borda?), de ez lehet pusztán véletlen egybeesés is. Habár 1559-ben pusztaként említik, mert állítólag lakosai pestisben meghaltak, de az élet mégiscsak folytatódott, mert 1562-ben már újra 13 adózó családfő került összeírásra. Valószínűleg lakosai csak átmenetileg hagyták el, talán épp a pestis elől menekülve.

 

Várad pusztulása

Úgy tűnik a végleges pusztulást nem a pestis okozta, hanem a törökök. Feljegyzésre került, hogy Várad falut, több más környékbeli településsel együtt 1566 körül tatár csapatok felégették. /L. Gál Éva: Az óbudai uradalom Akadémiai kiadó 1988. 27. o./  Az ok egyelőre ismeretlen. Íme egy közeli példa miként pusztította a török az elfoglalt magyar településeket. Lakosainak talán sikerült elmenekülni a szomszédos Bogdányba, vagy Tótfaluba, de Várad nem népesült be többé. Az 1590. évi összeírásban és utána már csak lakatlan puszta. Viszont még pusztaként is felbukkan a neve a későbbiekben.

1618-ban a bogdániak, a tótfalusiak és a tordaiak (szintén elpusztult település a Szigeten) a Magyar Kamarához írt folyamodványukban könyörögtek, hogy a váci szigetben (Szentendrei-sziget) lévő puszta helyeket, Vácrévet, és puszta Monostort ne vegyék el tőlük, mert a korábban általuk használt Várad és Szentpéter pusztákat (szintén elpusztult település) már amúgy is Marossy Szabó Jánosnak adták. /L. Gál Éva: Az óbudai uradalom Akadémiai kiadó 1988. 34. o./

Majd 1660-ban határvillongás tört ki Bogdán és a szomszédos Tótfalu között Várad puszta területéért. A tótfalusiak bepanaszolták a bogdániakat, mert azok az általuk levágott fát és lekaszált szénát elhordták Bogdánba. A határ eligazítása végett Pest-Pilis-Solt megye két hatósági embere ment ki a „veszekedő földre”, hogy tanukat hallgasson ki és megállapítsa a határt. /L. Gál Éva: Tahitótfalu története, Tahitótfalu 2004. 13.o./

Várad területét tehát Bogdány és Tótfalu egyszerűen felosztották egymást között, és ez a mai napig is így van. Ez nem volt ritkaság akkoriban. Tótfalu nem csak az elpusztult Várad területének egy részét kebelezte be, hanem több más elpusztult szigeti település területét is (Torda, Szentpéter és Vácrév).

Az 1723-ban újonnan érkező első bogdányi sváb telepesek, ezekről az előzményekről akkoriban természetesen még mit sem sejthettek, de a katolikus svábsággal újjáéledő bogdányi katolikus egyház feljegyezte, hogy az új telepesek két templomot találtak. Az egyik minden bizonnyal a bogdányi reformátusok régi temploma volt, aminek a helyén épült fel az új katolikus templom, és ami ott állt a mai katolikus templomtéren; a másik romtemplom valószínűleg a Várad-dűlőben, az elpusztult Várad falu területén állt. Ezt alátámasztja az, hogy egyrészt ezt a területet "Pusztatemplomként" is emlegette sokáig a népnyelv, ahogy már Szalay Ákos is feljegyezte, másrészt egy 18. századi térképen ugyanezen a helyen az "Alte Kirche", azaz Öreg templom jelölés látható. E két tény egyértelműen jelzi, hogy az elpusztult Várad temploma még sokáig állt.

varad-alte-kirche.png

A mai turista térképeken -ki tudja miért-  Bolhavár (római őrtorony) néven jelölk a helyet.

cirpi-4.png

Akad azonban még néhány körülmény, ami a fenti írás összeállítása során szembeötlő volt. Az egyik az, hogy Tahitótfalu címerében ma is egy vár képe szerepel. Véletlen lenne? A másik, hogy Várad szomszédságában lévő Tahi településrész egy ideig a névadó Thah családé volt, akik az ősi Rosd nemzetségből származtak, és az Árpád-korban a Szigetet és a környék több telelpülését is birtokolták. A család egyik tagja, Domonkos, a feljegyzések szerint, mint királyi pristaldus (királyi bírósági végrehajtó) 1221-ben Thah-ban (ma Tahi) lakott. Kézenfekvőnek tűnik, hogy egy királyi ember egy várban, erődítményben lakhatott, tehát elképzelhető, hogy még Domonkos, a király bírósági végrehajtója is ugyanebben a római alapú várban székelt. A harmadik inkább csak fantázia: a Cirpi, vagy Carpis elnevezés mintha némileg hasonlítana a bogdányi Csepri-dűlő elnevezésre (egy régi térképen Scepra alakban olvasható), talán egy évszázadok alatt eltorzult hangalakról lehet szó, de ez utóbbi egyelőre tényleg nem több puszta gondolatjátéknál. 

Összefoglalva: Biztos, hogy a tárgyalt területen római-kori romok vannak a legalsó rétegben. Nagy valószínűséggel ezek a Cirpi nevű erőd romjai, de az adatok zavara miatt ezt még az ásatást vezető sem merte kijelenteni teljes bizonyossággal, mivel az ismert távolságok és a helyszínleírás nem pont ide mutat. Biztos, hogy a római-kori romokon egy középkori Várad nevű magyar falu állt évszázadokon keresztül, amelyet a török-korban felégettek. Az is biztosra vehető, hogy a különböző elnevezések (Cirpi, Várad, Váradok, Pusztatemplom, Alte Kirche, Bolhavár) mind ugyanazt a területet jelölik. Sok mindent tudni, de sok még a nyitott kérdés is ebben az izgalmas témában, amelyekre feltehetően csak egy újabb ásatás és kiterjedt szakmai vizsgálat adhatna pontosabb válaszokat. 

Mindezek után térjük vissza a bevezetőben feltett kérdésre is: Vajon igaz-e, az a közhely, hogy Cirpi lenne Bogdány római-kori neve? Nos, ha egyszer bizonyosságot nyerne, hogy tényleg Cirpi nevű római-kori erőd található a területen, úgy az is bizonyosságot nyerne, hogy Cirpi tulajdonképpen nem is Bogdány római-kori neve, hanem inkább Váradé, ám mivel Várad nagyobb része ma Dunabogdány közigazgatási területére esik, Váradok-dűlő néven, így ma már Bogdány is egyfajta örökösként tekinthet rá.

Ha egyszer feltárásra kerülnének a romok az -a kutatás régi képeit elnézve- komoly turisztikai vonzerőt is jelenthetne, ezért óvjuk meg az önjelölt kincskeresőktől.

Rokfalusy Balázs

rokfalusy.balazs@gmail.hu 

 

 

 

 

 

 

 

 


Megosztás a Facebookon