„Hálás vagyok, hogy minden nap játszhatok a térrel, s alakíthatom” - Vizsolyi János egy kiváló szobrászművész, egy érzékeny alkotó, egy önmagát és a világot kutató ember. Széltépte címmel kiállítása nyílik november 18-án, a Művelődési Ház Galériában, Dunabogdányban. A művésszel beszélgettem.
Melyek a művészi életút főbb állomásai?
Felkészülés a főiskolára. Öt évig tartó kitartó jelentkezés után, ötödik alkalommal felvételt nyertem a Képzőművészeti Egyetemre Kő Pál növendékeként. 6 évet töltöttem ott. Pesterzsébeten sikerült 1989-ben egy 120 m2-es asztalosműhelyhez jutnom, melyet galéria és műteremként használok a mai napig is. 1996 óta évi rendszerességgel, majdhogynem két önálló kiállítást rendeztem, ezennel a dunabogdányi a 35. önálló kiállításom.
Három és fél évtizede élek Pesterzsébeten. 11 köztéri szobrom található meg a Sétáló utcában, és Pesterzsébet közterein. Mindegyik kőből készült, kivéve a 2017-ben a Juta-dombon felállított 56-os emlékművem. Ez bronz alkotás. Több ízben jártam Ausztráliában és Kinában, külföldön is találhatóak köztéri szobraim. A Magyar Szobrásztársaság, a MAOE, az MKISZ, valamint az Éremművészek tagja vagyok. 2010-ben munkásságom elismeréseként Díszpolgári címet kaptam Pesterzsébeten. 2015-ben Sanghai tiszteletbeli Díszpolgára lehettem egy meghívás alkalmával.
Az utóbbi 3 évben lángvágót vettem a kezembe, s a tépett, szaggatott vasakat kompozíciókba rakosgattam. Némelyeket színtereztem, de van, mely megőrizte a rozsda bőrét. Geometrikus és organikus grafikai elemeket jelenítettem meg bennük többnyire. Célom, hogy Pesterzsébeten fennmaradhasson munkásságom, s a kerület tulajdonába kerüljön. Szeretném öregbíteni kerületünk hírnevét. Hálás vagyok, hogy itt élhetek, mert megtaláltuk az egymásfelé vezető ösvényt. Jól érzem magam itt, s hálás vagyok, hogy minden nap játszhatok a térrel, s alakíthatom.
Mely irányzatok, kik hatottak munkásságára?
A konstuktivizmustól az expresszionizmusig megérintett a kifejezés hatalma. A 90-es évek elejétől inkább geometrikus alakzatokban gondolkoztam, aztán egyre organikusabbá formálódott. Úgy gondoltam, nincs kőbe vésve, hogy életem végig csak kővel dolgozzam. Rengeteg anyagot kipróbáltam pl. a bronzot s most a vasat.
Az egyetemes szobrászatból Pierre Szekelytől kezdve Lipsitzig, de megérintett Picasso szobrászata, vagy kezdetben akár Wotruba is. De legnagyobb hatást a főiskola után Henry Moore tett rám. Nekem ő az egyetemes Michelangelo. A magyar kortársművészetben Lugossy Mária és Farkas Ádám szobrászata áll hozzám közel.
A képzőművészeten belül, de más művészeti ághoz képest is a szobrászat az egyetlen, amelynek a három dimenzió, a „tér megragadása” a lényege. Mit jelent egy szobrász számára ez a közeg?
A tér, mint minden létezés helye a szem számára csak a benne megjelenő jelenségek által érzékelhető, így természetét azokon keresztül közelíthetjük meg, mégis van egy tulajdonsága, amelyet a felismerhető dolgoktól függetlenül is tudunk, a végtelenség, amely a tudatunk számára felfoghatatlan, így önkéntes alázattal viseltetünk iránta. Így van ez akkor is, amikor önkényesen elhatárolunk egy darabot a térből, hiszen a legalapvetőbb jellegbe avatkozunk bele, és tudomásul kell vennünk, hogy gesztusainkkal magát a befogadó közeget is változtatjuk, miközben az is visszahat ránk, és ez a viszony elkerülhetetlen, mint ahogy az is, hogy a szobrász folyamatosan a tér valódi szerkezetét próbálja felismerni, és egy határozott jelrendszerbe foglalni. A létrejövő tárgyak e próbálkozás egyes fázisait jelenítik meg
Mi a feladata a képzőművészetnek ma?
Az esszenciális értékeket olyan formai, gondolati leleményességgel feltárva, amely felkeltheti a néző lelkében az érdeklődést. És egyben egyfajta útmutatás is egy magamfajta vizuális jelkép felé. Óriási felelősség, és egy halálig tartó megújulás.
Mi az Ön ars poeticája?
A humanitás és az őszinteség.
Mit láthatunk Dunabogdányban?
Lángvágóval kialakított, és hegesztőpisztollyal szaggatott és tépett, illeszkedő formációkat.
Mi az anyaga?
Vas.
Ez most a szerelem?
A szobrászat maga a szerelem. Ha az anyagra gondolok, inkább azt mondom, szeretek kirándulni. Sokféle anyaggal foglalkoztam és bizonyára fogok is. A vas egy kirándulás tehát, most ezzel dolgozom. De a kő a szívemnek a legkedvesebb, ő az állandó. Mert a kő az, ami igazán időtálló és időtlen, a kő örök.
Ön számára mit jelent a szobrászat?
Nekem a szobrászat egy olyan önismereti terápia, amely 16 éves koromtól valószínűleg földi létem utolsó pillanatáig tartani fog. Valójában egy személyiségfejlesztő játék, különböző anyagokkal. Kísérletek. Remélem, az idő választ fog adni maradandó voltukra. Számomra a legnagyobb kihívás, s a végtelen lehetőségek kezdete az érzékiség megélésével. De egy szóval mondhatnám azt is, hogy szerelem. Vágy a kifejezésre. Legnagyobb tisztelet számomra az érdeklődés.
És a vágyon túl mi a szobrászat?
Egyszóval: ima. Már túl vagyok azon, hogy a siker legyen a fokmérő.
