Haza otthon, becsület és hit az operairodalomban - címmel Dunabogdányban megelevenedik az opera. Az áriaest kapcsán a községünkben élő Balga Gabriellával, a Magyar Állami Operaház magánénekesével beszélgettem.
Felvidéki lány vagy, Nagykürtösön születtél. Hogyan indult az énekesi karrier? Melyek a fő állomások?
Gyermekkorom óta szerettem énekelni, évente több népdalversenyen vettem részt, ahol általában szép eredményeket értem el. Édesanyám 7 éves koromtól beíratott a nagykürtösi, később az Ipolysági zeneiskolába, ahol 7 évig szoprán, majd alt furulya szakon tanultam. Tizenhárom éves koromtól pedig felvettem a furulya mellé a klasszikus-magánénekes-i képzést is. A Fegyverneki Ferenc Nyolcosztályos Egyházi Gimnázium után úgy döntöttem, hogy az operaénekesi pályát választom. Felvételt nyertem a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolába, később a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre ahol, klasszikus-magánének, majd opera-ének és opera-ének-tanár szakon végeztem. Még zeneakadémista diákként kaptam meg életem első felkérését az Operaháztól, ahol két nadrágszerepre kértek fel : Hunyadi Mátyásra a Erkel Ferenc - Hunyadi László c. operából és Cherubinora a W.A. Mozart - Figaro házasságából.
Jelenleg milyen szerepekben láthatunk? Melyik (volt) a kedvenc szereped?
Az évek alatt szerencsém volt több operaelőadáson és koncerten is énekelni idehaza és külföldön egyaránt. Ezek között voltak olyan előadások, amelyek valamelyest jobban a szívemhez nőttek.
Egy operaelőadásért sok ember felel, nem csak mi énekesek, hanem a karmester, a rendező, a jelmeztervező, az énekkar, zenekar esetleg tánckar és minden műszaki dolgozó a fodrásztól az ügyelőn keresztül a súgóig stb… és ha ezek az emberek professzionális munkavégzés mellett szeretettel, odafigyeléssel, művészi és emberi alázattal, türelemmel fordulnak egymás felé a próbák és előadások alatt, akkor megszületik a „csoda”: ezek a kedvenc előadásaim. Ilyen produkció volt számomra az utóbbi időben a Debrecenben, majd Budapesten előadott Vincenzo Bellini: Norma, ahol Adalgisa szerepét énekelhettem és Giacomo Puccini: Edgar operájából Tigrana szerepe, amelyet az újonnan megnyitott Eiffel Műhelyházban adtunk elő és hogy koncertet is említsek: Johannes Brahms: Ein Deutsches Requiem-je, ahol a szoprán szólót énekeltem a Nemzeti Filharmonikusokkal.
A 2020/21 -es évadom is sűrűnek ígérkezik, ami éppen körvonalazódik. Fellépek majd újra a Művészetek Palotájában, Erkel Színházban, Eiffel Színházban, éneklek a Budafoki Dohnányi Zenekarral és vidéken. Előadásaim között szerepel egy számomra új premier: Jules Massenet: Werther operájából Charlotte szerepe, és hogy koncertelőadást is említsek, megadatott az, hogy egyik nagy példaképemmel, napjaink egyik legkeresettebb énekesnőjével, a Lett származású, Elina Garanča-val léphetek együtt színpadra jövő júliusban a Művészetek Palotájában egy Georges Bizet: Carmen erejéig, jómagam Micaela szerepében.
Mit jelent számodra az éneklés?
Operaénekesnek lenni nem csak szakmát vagy szakmai elhivatottságot jelent. Ez egy életforma egy más életmód, más életfelfogás. Mi vagyunk a két lábon járó hangszer, amire vigyáznunk kell. Sokszor nem tehetünk meg olyan dolgokat, amire mások esetleg nem érzékenyek. Mondhatnám, hogy az éneklés számomra olyan természetes, mint a levegővétel, ezzel vagyok teljes egész. Fantasztikus dolog belebújni egyes szerepekbe, kifejezni a zene által önmagamat egy másik figurán keresztül. Szeretem kivesézni az alakokat, akiket eljátszok. Ahhoz, hogy hiteles legyen a művészetem, mindent tudnom kell a figuráról a banálisnak tűnő kérdéseket is megfogalmazva önmagamban. A zene csodálatos összessége segít a léleknek, örömet okoz, olyan bugyrokba jut el, amit szavakkal nem lehet leírni, elérni.
Melyek a további terveid?
Az éneklés mellet még fontosabbnak tartom a családom, a bázis ahonnan indultam, ahova hazaérkezem, remélem az elkövetkező időben a karrierem építgetése mellett, a családom is növekszik majd. Szeretem a munkám és mindig a tökéletességre törekszem, de sosem voltam karrierista típus, viszont elérkezett az az idő, hogy megértettem, hogy igenis fontos megcélozni a nemzetközi karrier építését.
Egy díjazás kapcsán tavaly olvashattunk rólad. Mi volt ez az elismerés?
Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a 2019/20-as évadban elnyertem a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese díjat. Ez eddigi életem legnagyobb elismerése. Olyan énekeseknek adományozzák, akik abban az évadban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.
A Felvidék nem hiányzik? Mit jelent Neked?
Természetesen nagyon hiányzik a hazám, a családom, a barátaim. Mindig nagyon boldogan sietek haza, ha van egy kis időm, ahol mindig szeretettel várnak. A haza számomra már azokat a dombokat, síkságokat jelenti, amelyek körülölelik a falvainkat, az otthon pedig az a ház, ahol családom lakik.
Hogy kerültél Bogdányba? Hogy érzed itt magad?
Dunabogdányba körülbelül négy éve költöztünk. A férjem, Kutrik Bence, aki az édesanyja révén bogdányi származású, beleszeretett ebbe a faluba és az ő álma volt, hogy egyszer itt élhessen. Tényleg gyönyörű vidék, mondhatni, számomra az egyik legszebb vidék Magyarországon. Szeretem, hogy alattunk terül el kanyarogva a Duna és felettünk zöldellik a pilisi erdő. Szeretem a természetet, a virágokat, a madárcsicsergést és azt az erős közösséget, azt az összetartó erőt, ami a falunkban uralkodik. Szeretem az itt élő embereket, már számtalanszor bebizonyították jóságukat, segítőkészségüket, talpraesettségüket. Szorgalmas és erős nép a bogdányi. Jól érzem itt magam és remélem egyszer majd ugyanolyan otthon érzem magam itt, mint felvidéken, minden esély megvan rá.
Férjeddel zenés karanténvideót is forgattatok a Sövény utcai otthonotokban, Bence zenéjével, Lackfi János szövegével, a Te előadásodban. Az abban játszott háziasszony szerep mennyire voltál Te?
Az Operaház a karantén ideje alatt megkért, hogy készítsünk egy videót, ahol esetleg otthonmaradásra kérjük az embereket valamilyen módon, esetleg énekelhetünk valami dalt vagy áriát és ők közzéteszik az internetes oldalukon. Rögtön arra gondoltam, hogy Bencém nagyon tehetséges zeneszerző, írt már nekem sikeres dalokat, írhatna most is. Megkértem őt és örömmel igent mondott. Rögtön felhívta telefonon Lackfi Jánost, aki pár óra elteltével, szupergyorsasággal el is küldte a szöveget. Mivel a dalnak rólam kellett szólnia, így igen, rám kellett szabni a szöveget is. Tehát a kérdésedre válaszolva igen, a karakter én vagyok. Először azt hittük, hogy gyorsan megy majd le az egész folyamat, de végül sokkal több időt fektettünk bele, de megérte: az embereknek tetszett és felvidítottuk őket. Sok pozitív visszajelzés érkezett, aminek nagyon örültünk.
Most Dunabogdányban is lesz egy koncert. Mi az apropó? Kik a közreműködők és mit láthatunk majd műsoron?
Hidegkuti Pálma zongoraművész és Palerdi András operaénekművész kollégáimmal elnyertük a Magyar Művészeti Akadémia által kiírt „Köszönjük, Magyarország” pályázatot, „Haza, otthon, becsület és hit megjelenítése az operairodalomban” címmel. Műsorunkkal és az előadandó művek segítségével rá szeretnénk világítani ezen értékek fontosságára. Pályázatunk egyik fő célja az volt, hogy koncertünket olyan közösségekhez is eljuttathassuk, akiknek valamilyen okból eddig nem volt lehetőségük részt venni operaelőadáson. Sajnos sokszor azt tapasztalom, hogy az opera, mint műfaj sok ember számára idegen esetleg valamiféle előítélet vagy tapasztalatlanság miatt is. Életcélom, hogy minél több emberrel megismertessem a zeneirodalom gyönyörű világát. Bízom benne, hogy egy koncert, egy ária, akár egy dallam által is „megfertőzhetjük” az embereket az opera és koncertjárás szeretetével. Külön öröm számomra, hogy Dunabogdány kulturális élete virágzik és köszönöm, hogy itt is befogadnak minket! A koncert teljesen ingyenes lesz, nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A „Köszönjük, Magyarország!” pályázat keretében két operaénekes, a Dunabogdányban élő Balga Gabriella, valamint Palerdi András, a Magyar Állami Operaház énekesei lépnek fel Hidegkuti Pálma zongorakíséretével a Katolikus Templomban, július 18-án, szombaton, 19 órakor. Az áriaest témája haza, otthon, becsület és hit az operairodalomban.
