Dunabogdány 1956-ban teljes mellszélességgel kiállt a forradalom, a szabadság és a nemzeti ügy mellett. Ez annak fényében különösen figyelemreméltó, hogy mindössze 9 év telt el a község életét teljesen felkavaró és tragikus 1947. év, a sváb kitelepítés és a felvidéki magyarok áttelepítése óta. A forradalom a községen belüli korábbi különbözőségeket vagy ellentéteket mondhatni teljesen felülírta. Az eseményekben egységesen részt minden helyi társadalmi csoport: a régi magyarok, a svábok, a felvidékiek, a katolikusok, a reformátusok, értelmiségiek, munkások stb. Ez jól kivehető a forradalom eseményeiben aktívan részt vevők neveiből is, pl. a régi magyarok közül feltűnnek az Együd, Fábián, Fehér, Kiss családnevek; a svábok közül a Bonifert, Elter, Gräff (helyenként Gréff), Herold, Knáb, Kreisz, Lang, Ott, Rudolf, Schneider, Zeller stb, a Felvidékről érkezett közül: Csányi, Jánossy, Katona, Szabó, Varsányi, és Erdélyből érkezettek is Orbán és Lázár családnevek. A háború alatti és utáni eseményekkel terhelt község a forradalom idejére egységes lett. A falu a forradalom idején a élelmiszercsomagokat küldött a pesti kórházaknak és a fővárosi éhezőknek is. 1956 október 23. tényleg maga volt a csoda, a fénylő csillag Dunabogdányban is.
Az 1956 Pest megyében című könyvben az alábbiak állnak Dunabogdányban történt eseményekre vonatkozóan.
Október 24.: A község lakosai értesültek a budapesti eseményekről.
Október 25.: Budapesti fiatalok a község lakosaival tárgyaltak. Az ifjúság kérte a tanács vezetőinek a leváltását, ezért Bonifert Ferencet, Gréff Endrét, Csányi Ernőt, Schneider Ferencet és Theizler Ferencet a Szentendrei Járási Tanácshoz és a Szentendrei Pártbizottsághoz küldték egyeztetésre.
Október 26.: Csányi Ernő, Herold János, Balogh János és Fehér András által vezetett nemzeti zászlós csoport vonult az utcára (kb. 500 fő), és a tanácsi vezetők leváltását kérte. Községi kérésre megérkezett a Szentendrei Járási Tanács és a Szentendrei Pártbizottság küldöttsége (Szabó elnök, Devecseri Istvánné és Turáni Jenő), és közreműködésüknek köszönhetően Gáspár Lajos vb-elnök és Szigethi Ferenc vb titkár lemondott. Helyükre Rudolf József és Tóth Dezsőné került. Nemzeti forradalmi bizottság alakult és megkezdődött a 40-50 tagú nemzetőrség megszervezése. A parancsnok Csányi Ernő, Pizag Ferenc és Bonifert Ferenc.
Október 27.: Póttagnak választották Tóth Istvánt.
November 1. este: Nagy G. Ferenc kb. 20 fővel a tanácsházán megjelent, s önként jelentkezett nemzetőrparancsnoknak. Parancsnok lett még Karakas Károly, Havas János, Kárpáti, Csányi József és Lázár József. A nemzetőrség kb. 50 fővel alakult meg.
November 4.: Reggel kb. 10-12 párttagot a tanácsházára kísértek, de délelőtt elengedték őket.
November 4.: Gréff Endre lett a nemzetőrparancsnok, később utódja Együd József.
A község a Szentendrei Járási Nemzeti Bizottságba Tóth Istvánt, Knáb Mihályt, Kiss Bálintot, Sas Andrást és Csányi Ernőt delegálta.
A Nemzeti Bizottság tagjai: Rudolf József (elnök), Tóth Dezsőné, Schneider Mihály, Sas András (Endre), Radványi Ferenc, Theizler Ferenc, Csányi Ernő, Orbán Balázs, Müller György, Schwartz Mátyás, Kiss Bálint, Tóth István, Bonifert Ferenc, Lang Mihály, Pizágh Ferenc, Bonifert Ferenc, Lang Ferenc, Szabó Jenő, Bohutinszky Vilmos, Elter Tamás, Fábián András, Gréff Endre, Knáb Mihály, Zeller András, Jánossy István (a Szentendrei Járási Népfrontbizottság elnöke), Schneider Ferenc, Katona Jenő, Iklódy József.
A Nemzetőrség tagjai: Gréff Endre és Együd József (parancsnokok különböző időpontokban) Csányi Ernő, Pizágh Ferenc, Bonifert Ferenc, Nagy Gy. Ferenc, Karakas Károly, Havas János, Kárpáti, Csányi József, Lázár József, Kreisz Rudolf, Ott Géza.
A Dunabogdányi Általános iskolai jubileumi évkönyve ezeket örökítette meg: 1956. október 26-án a dunabogdányi tanuló ifjúság is részt vett a Községháza előtti nagygyűlésen. A sztrájkfelhíváshoz az iskola 2 napos iskolaszünettel csatlakozott. A diákság felhívására megszűnt az orosz nyelv oktatása, a címerek (kommunista államcímer –szerk.) lekerültek az osztálytermek faláról. November 2-án megalakult a Pedagógus Ideiglenes Forradalmi Bizottság, amelyen jelen volt a tantestületből 19 tag, 5-en pedig igazoltan voltak távol. A távollévők között volt Sas András, aki a Községi Forradalmi Biztottság megbízásából más területen dolgozott. A Forradalmi Bizottság titkos választáson a következőket választotta meg: Varsányi János, Jánossy István, Antos Károlyné, Nyírő István, Ráduly Imre. Megerősítették Jánossy István iskolaigazgatói és Reményi Józsefet igazgató-helyettesi minőségében. A járási pedagógus ideiglenes bizottságba Iklódy József kartársat javasolták. Kérték Jánossy Istvánt, hogy a Községi Forradalmi Bizottságnál a személyének kooptálása végett a szükséges lépéseket tegye meg.A forradalom leverése után Jánossy István iskolaigazgatót rövid ideig, Sas András tanárt 4 hónapig vizsgálati fogságba helyezték /26-27.o/
Bonifert Ferenc korábbi alpolgármester visszaemlékezése: „Bogdányban is az Egmont – nyitány szólt a rádióban. A tömegközlekedés megállt, mégis hazajött valahogy Pestről néhány bogdányi a hírrel, hogy „Pesten áll a bál”, és hoztak a 16 pontból is néhány nyomtatott példányt, amit szétszórtak a faluban. Bonifert Ferenc, aki akkor 19 éves volt, és a kőbányában dolgozott, szintén kapott belőle, majd el is ment vele a bányába, és ott felolvasta. Ezek után néhány rendszerellenes bányász indítványozta, hogy a munkát szüntessék be. Schneider Ferenc és Pizág Ferenc is elindultak a bányába nemzeti szín zászlókkal, de miután kiderült, hogy ott már felolvasták a 16 pontot, visszafordultak, és elindultak Bonifert Ferenccel együtt a Tanácsházára. Útközben csatlakozott hozzájuk Csányi Ernő és Teiszler Ferenc is, így már öten értek oda. Addigra a tanácselnök és a titkára már nem voltak ott, eltűntek, csak néhány hivatali dolgozó maradt az épületben. A mai polgármesteri hivatal házasságkötő kistermének az ablakából Bonifert Ferenc az odasereglett embereknek újra felolvasta a 16 pontot, ami egyúttal a hangosbemondóból is szólt, így a házak tetején lévő hangszóróknak köszönhetően ezt most már az egész falu hallhatta. Mindez október 26-án, délelőtt 10 órakor történt. Ezt követően átmentek az iskolába is, ahol Sas András tanár úr már várta őket. Itt szintén felolvasták a 16 pontot, majd Sas András vezetésével a felsős diákok zászlókkal, hazafias dalokat énekelve (pl. Gábor Áron rézágyúja…) körbevonultak a faluban. Délután ifjúsági nagygyűlést is szerveztek a régi moziban (ma varroda), ami teljesen megtelt. Időközben a rendőrség leadta a fegyvereit és megalakult a helyi Nemzetőrség. Megalakult a helyi Nemzeti Bizottság is, amelynek elnöke Sas András lett. A Bizottság gondoskodott a falu élelmiszer- ellátásáról, mégpedig úgy, hogy Tóth Istvánt -aki az ÁFÉSZ sofőrje volt, elküldték teherautóval Szentendrére kenyérért és más élelmiszerekért.
A faluban eufória uralkodott ekkor, de voltak egyesek, akik revansot akartak venni a helyi kommunistákon. A Nemzetőrség ügyelt, hogy itt ne alakuljon ki lincshangulat, mint a szomszédos Tótfalun, ezért mielőtt nagyobb baj lett volna, összeszedték a helyi prominens párttagokat, és bezárták őket az akkori Tanácsháza, ma Polgármesteri Hivatal pincéjébe, nem büntetésből, hanem hogy ne essen bajuk. A bezárt tanácselnök Gáspár Lajos, a tanácstitkár Szigeti Ferenc voltak. A pincében nem is esett bajuk. De november 4-én vége lett a forradalomnak, a pincéből is előjöttek a foglyok, és ezután több feljelentés történt a szocialista államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vétségében. Sas András börtönbe került, Karakas Károlyt és még másokat internáltak.” /Bogdányi Híradó 2024. novemberi szám/
A megtorlás
A 56-os forradalom melletti kiállás megtorlásokhoz vezetett. Sas Andrást hónapokra vizsgálati fogságba helyezték, Jánossy István iskolaigazgatót rövidebb időre. Karakas Károlyt és másokat pedig internáltak. 1957-ben a dunabogdányi Gutbrod János atyát, aki a központi szemináriumban tanult, a forradalmi események után úgy megverték, hogy gerinctörést szenvedett. 1958. december 3-án este az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) dr. Éber Alán kántort házkutatás után elhurcolta, az 1956. november 2-án tartott halottak napi beszéde miatt, amelyben a forradalomról szólt. Csak 1,5 év raboskodás után tért vissza.
A forradalom leverése után viszonylag kevesen menekültek külföldre az 56-os emigrációs hullámban (mintegy 70 fő), pedig az 1947-es kitelepítések miatt sok bogdányinak voltak rokonai Nyugaton, főleg a Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriában. Mégis maradtak.
Sas Andrásné visszaemlékezése
1956 október győztes napjai után november 4.-től következett a megtorlás. így Dunabogdányban is. Elhunyt férjem, Sas András magyar-történelem szakos tanárt letartóztatták és több társával rendőrségi fogdába vitték. A nyomozás lezártával a Markó utcai börtönbe, onnan a vádirat elkészültével a Gyűjtőfogházba szállították Kammerer Edével és Pizág Ferenccel. Ez volt az utolsó állomás, ahol a foglyok az ítéletre és annak végrehajtására vártak. Karakas Károlyt és Tóth Istvánt Kistarcsára internálták. Egy reggel történetét és férjem gondolatait elbeszélése alapján lejegyeztem. Történik 1957 nyarán a Gyűjtőfogházban.
Már éjfél elmúlt, de szememre nem jön álom. A várakozás izgalma tart ébren. Priccsemen ülök, bár fekhetnék, hiszen éjjel szabad feküdni. Nappal ülnünk kell. Nézem három alvó társamat és várom, hogy a kis ablakocskán át fény derengjen. Ma ’’beszélő” napja van, feleségemet várom. Bár sűrű rács van közöttünk, még a kezét sem foghatom meg, mégis csodálatos erőt ad, hogy bír mosolyogni. „Tarts ki!”. Őr áll a hátam mögött, így csak a családról beszélhetünk. „Tisztasági” csomagot is hoz, melyet az őrök átnéznek. Külön nagy öröm, hogy mindig van benne egy doboz cigaretta. Az őrök nem tudják, hogy nem dohányzom. Nem veszik észre, hogy feleségem kibontotta, egy kis cédulát és egy kis fényképet tett bele, majd visszaragasztja. Múlt hónapban a cédulára írta: „Mindent megteszünk érted!” A kis Andreáról is volt benne egy nyári kép: egyik kezecskéjében lapát, másikban vödör, boldogan mutatja a homokozóban ülve. Arcocskája beleragyog a napsugaras nyárba. Micsoda kontraszt! Itt a rideg, kegyetlen valóság! A hálál árnyékában. A cigarettát bajtársaim közt szétosztom. Szeretnek, tisztelnek, van köztük egy nagymarosi fiú. A piszkos munkát elvégzik helyettem, mint például a sarokban álló WC -vödör kiürítését. Mondják: „A tanár úr meséljen”. A mese nem más, mint hazánk történelme. Csüngnek szavaimon. Végigvonul lelki szemeink előtt a honfoglalástól kezdve a hősi és vereséges csatákon át a történelem. Eltűnnek a nyirkos falak, a nyomorúságos fekhely. Látjuk az egri hősöket, asszonyokat, hogyan verték vissza a törököket. Nekünk nem sikerült győzni a szovjet tankokkal szemben! Otthon vekker csörgésére szoktam ébredni, befűtök a kályhákba, mire három iskolás lányom felkel, meleg legyen. Itt a fogházban motorkerékpár zúgása az ébresztő, mikor csak éppen hajnalodik. Az ítéletvégrehajtó, azaz a hóhér érkezik. A motor leáll, félelmetes csend következik. A folyosón léptek koppannak, zörög az őr kulcscsomója, valahol egy ajtó zárjában kattan a kulcs, valakit kivisznek. Semmit sem hallunk, nincs fegyverropogás, hiszen a bitófának és a kötélnek nincs hangja. A mártírok csendben mennek el. Én elmondok egy Miatyánkot. A gyűlölt motor ismét felbúg, majd hangja elvész a hajnalban. Ma a motorzúgás ébren talál. A szokott zaj különösen bánt, a csend is. Léptek a folyosón, zörög az őr kulcscsomója, és a lélegzetem is eláll, a mi ajtónk zárjában kattan a kulcs. Ajtó nyílik, az őr a nagymarosi fiút szólítja: „Borbélyhoz jöjjön hajvágásra.” Nekem peregnek a könnyeim. „Uram, legyen meg a Te akaratod!” A fiút elvezetik. A szokott csend most még rémisztőbb. Majd a motorkerékpár ismét felbúg, hangja elvész a hajnalban. Nem tudom, lesz-e lelkierőm ma 1848-as szabadságharcról beszélni? A Szózatot kívülről megtanulták tőlem, de ma már csak hárman mondjuk:
„Áldjon, vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell!”
(Bogdányi Híradó: 2010. november)
Az összeállítás még nem véglegesített. Lehet észrevételeket, kiegészítéseket, javításokat küldeni: rokfalusy.balazs1@gmail.com