Bogdány története a 13. századig, avagy a falunk egy 725 éves évfordulójáról

Bogdány rövid története a 13. századig, avagy a falunk egy 725 éves évfordulójáról

 

Bogdány kiváló fekvését mutatja, hogy az itt végzett régészeti kutatások során őskori edénytöredékeket és késő bronzkori cserepeket is találtak1 . Aztán, mint az köztudott, a közeli Váradok-dűlőben állt a rómaiak Castrum Cirpi nevű nevű katonai tábora, a II. és IV. század között. A rómaiakat követték a hunok (akik után a világ Magyarországot Hungária, Hungary, Ungarn, Hongrie névvel jelöli a mai napig is), a longobárdok (germán népcsoport) és az avarok. Vélhetően szlávok is lakhattak a környéken, de a „Bogdan” néven kívül (szláv személynév, jelentése Isten ajándéka) sem az ásatások leletei, sem a fennmaradt írások nem adnak hírt a jelenlétükről a falunkban. A magyarokkal rokonságot mutató avarok viszont hagytak konkrét nyomot maguk után a falu területén. A mai Cseresznyés utca környékéről öt avar sír került elő, és az egyikben ezüstözött griff es-indás övkészlet találtak.2 3 Ennyi talán elég is röviden az előzményekről. Eljutottunk a X. századig, az Árpád-korig.

A régészeti kutatások bebizonyították, hogy római táborhelyeket, ahogy mások is, úgy a honfoglaló magyarok is erődítményként használták. Említsünk meg néhány közeli táborhelyet: Visegrád (Pone Navata), Szentendre (Ulcisia Castra), Dunabogdány-Váradok (Castrum Cirpi). A mai Svábhegy utcában a régészek találtak egy sírt, amely a benne talált ékszerek alapján – közöttük van egy madárábrázolásos fejesgyűrű is – a honfoglalás korára keltezhető.4

szent-istvan-01.jpg

Eddig is tudtuk, hogy nagyon jó helyen lakunk, de talán még nem gondolt bele a Kedves Olvasó abba, hogy akkoriban a falunk nem az ország peremén feküdt, mint ma, hanem a korabeli hatalmas Magyar Királyság szívében. Az ország kulcsfontosságú városait, sőt különböző korokban fővárosait (Esztergom, Visegrád, Buda) összekötő út közepén, a Duna mentén, a királyi Pilis erdő lábánál. Szóval a környékünk kiemelt fontosságú terület, hatalmi centrum volt a honfoglalástól, illetve az államalapítástól kezdve, ahol a magyar királyok, főurak, érsekek, püspökök éltek, valahogy úgy, mint a Visegrádi Palotajátékokon látni. Valószínűleg éppen ennek a kiemelt földrajzi elhelyezkedésnek köszönhető, hogy több korabeli írásos dokumentum maradt fent Bogdányról is.

1285. március 14. után. A váci káptalan (egyházi közigazgatás szerve) bizonyítja, hogy IV. László király parancsára Rusd-i Herbord fi ait, Márkot és Miklóst Eyza Pylis-i comes (hivatali méltóság), mint királyi ember beiktatta a Pylis-i (pilisi) erdőőrök Bogud nevű földjébe (ma Bogonhát dűlő), amelynek határa a Chold (ma Csódi) nevű hegységnél kezdődik egy körtefa alatt, innen kissé keletre fordulva a Duna felé van egy határjel, innen Lagan nevű bereknél van egy határjel, ezután egy kaszáló körül halad, majd egy Zyl fánál (szil fa) van három határjel. A kaszáló végén kissé tovább haladva sűrű bozót alatt van három, a Dunához közel egy út mellett újabb három határjel, majd kissé továbbmenve a határ a Duna mellett, a Kechkezygeth (Kecskesziget) felső végéhez közel végződik.5

Ez a leírás még nem konkrétan Bogdányt említi, hanem a mai Bogonhát major területét, de több szempontból is nagyon érdekes. Már ekkor is Csódi hegyet és Kecskeszigetet említenek, amely elnevezések a mai napig is fennmaradtak. Bogud a pilisi erdőőrök földje, a Pilis viszont a királyok erdeje. A Rosd nemzetségről csak annyit, hogy állítólag az ősi magyar nemzetségek egyike. A nemzetség első, név szerint ismert tagja Acsa nádor (1063–1108), aki a király utáni legnagyobb méltóság volt akkoriban, legalábbis a wikipedia szerint. A nemzetség több tagja Tah (ma Tahi) területén lakott. A nemzetség tagjait különböző időszakokban birtokosként említi többek között Nagymaros, Kisoroszi, Dunabogdány, Tahitótfalu, Pócsmegyer és Leányfalu helytörténete is… És elérkeztünk ahhoz az okleveles feljegyzéshez, amely már konkrétan „Bogdan”-t említi.

1287. augusztus 23. Esztergom. Lodomér esztergomi érsek a Nyitra megyei Gyórok (ma Gyarak) birtokát Leki Pazman fiainak, Vencelnek, Istvánnak, és Domonkosnak engedi át csereképpen Bogdan birtokáért.

1287-ben Bogdan, tehát egy olyan falu volt, amit az esztergomi érsek is érdemesnek talált arra, hogy megszerezzen egy „ingatlancserével”. Hát ez is Bogdány egyik arca! Királyi trónok, paloták árnyékában, királyi erdők őreként, királyok, érsekek, régi nemzetségek birtokában lévő falu.

Hány éves hát a falu, amit Bogdánynak hívunk? Pontosan nem tudni. Annyit azonban biztosan állíthatunk, hogy legkevesebb 725 éves (2012-ben- szerk)! Mindez jól mutatja, hogy Bogdány milyen régi és gazdag múltú település. Érdekes belegondolni abba, amikor a katolikus templomtér, vagy a Szent János tér környékén sétálunk, hogy 1287-ben már biztosan sétáltak, éltek itt emberek. (A falu 1-es helyrajzi számú háza épp a Szent János tér és a Plébánia utca sarkán van.) Szerencsére maradtak fenn adatok a későbbi évszázadokról is, amelyekre szintén érdemes lenne egyszer egy kis figyelmet szentelni.

A sors különös ajándéka, illetve a helyi németeknek köszönhető, hogy a falunk határában álló „Dunabogdány” tábla alá pár éve kikerült a már 1287-ben leírt „Bogdan” helységnév, ami történetesen megegyezik a falunk nemzetiségi nevével. /Úgy is mondhatnánk, hogy a nemzetiséginek hitt településnév, valójában a falu Árpád-kori neve./

Rokfalusy Balázs 

 

Források:

1 Pest Megye Régészeti Topográfiája 7. kötet (Akadémiai kiadó, Bp., 1986)

2 Településrendezési terv Alátámasztó munkarészek 102. o.

3 Pest Megye monográfiája 2007. I/1 422. és 428. o.

4 Pest Megye monográfiája 2007. I/2. 16. o.

5 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (201; 204)

 

bogdany-tortenete-a-13-szazadig.jpg

 

 


Megosztás a Facebookon