Édesapja, Kráner József katontiszt volt, egy többnemzedékes katonacsaládból. Édesanyja Brády Atala, az erdélyi magyar Brády földbirtokos családból származott. Szülei az erdélyi Szászvárosban éltek, amikor megszületett 1918. február 11-én.
1920-ban, a Trianoni békediktátumot követően, értékeiket Erdélyben hátrahagyva a trianoni Magyarországra költöztek. Lakhelyeik: Tamási, Szekszárd, Szentendre és Pest.
A család 1931-ben magyarosította a nevét apai nagyanyjának előneve alapján Iklódyra. Az Iklódy-címer.
A szemüveges kisfiú, a családjával.
1931-32 között az újpesti Állami Könyves Kálmán gimnáziumba járt, majd 1932-34 között a budai (II.kerület) a Mátyás király reálgimnáziumba. Jól tanult, érdeklődő gyermek volt. Latinul, németül és franciául is tanult és beszélt.
Erdélyben a Brády-kúria kapujában (1938.) balról a harmadik Iklódy József.
Polgári, értelmiségi környezetben nevelkedett. Zongorázott, és a rádió gyermekkórusában énekelt.
1935-ben az apja beíratta a Nagykőrösi Tanítókézőbe. Oklevelét 1940-ben kapta meg. Majd a II. világháború alatt behívták katonának Szegedre.
A katonai szolgálat alatt az egészségi állapota megromlott és 4 évi szolgálat után 75%-os rokkantnak nyilvánították. (Bechterew kór). Közben 1942-ben megházasodott és még ebben az évben megszületett első lánya Atala, majd 1944-ben Piroska.
1944. május 15-én kinevezték a Dunabogdányi Állami Népiskolához kántortanítónak. Élete ettől kezdve Bogdányban és Bogdányért játszódott.
A Hegyalja utca 10. szám lett az otthona, ahol több mint fél évszázadon át élt.
A tudós, polihisztor tanárok eltűnőben lévő típusához tartozott, akik soha sem elégedtek meg meglévő tudásukkal. Mindig újat, többet akart. Ő teremtette meg a földrajz és biológia színvonalas oktatáshoz a szertár alapjait. Növény és ásványtani gyűjteményt hozott létre. Kísérleti kertet létesített a gyerekekkel, ahol a diákok ültettek, vetettek, kertészkedtek. Iskolai szemléltetőeszközöket készített. Nem az volt a célja, hogy a gyerekek valahogy átmenjenek a vizsgán, hanem hogy megtanulják a tananyagot. Rendszeresen nagy számban korrepetált diákokat. Iskolai kórust is vezetett, emellett, zongorán, harmonikán és hegedűn játszott, és tanított.
Újjászervezték a Vöröskeresztet is helyi szinten. A legnehezebb időszakban, 1950 elején kinevezték igazgatóhelyettesnek, majd igazgatónak. 1952 és 1953 között volt az iskola igazgatója. Az ő rövid igazgatóságának az ideje alatt vezették be újra a II. világháború után a német nyelv oktatását, heti 2 órában, kezdetben 53 tanuló részvételével. De hamarosan le kellett mondania az igazgatóságról. Ennek oka -az unokája elbeszélése alapján- egyrészt a nemesi származása, másrészt, hogy 1945 előtt az apja a Honvédelmi Minisztériumban az elhárításnál dolgozott alezredesi rangban. Ezek az 1945 utáni kommunista rendszerben hátránynak számítottak.
Az iskolavezetés után visszatért az oktató-nevelő munkához. 9 évig volt az Osztályfőnöki Munkaközösség vezetője. A Szakszervezeti bizottság elnöke, és a járási Egyeztető Bizottság tagja is volt.
1956-os forradalomban az iskola Pedagógus Ideiglenes Forradalmi Bizottsága őt jelölte a járási bizottságba, ami egyrészt mutatja az elköteleződését az 56-os események iránt, másrészt a kollégái bizalmát is.
1958-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. 25 éven át volt a helyi tanács Oktatási Bizottságának az elnöke.
Sokat vállalt, sokan maximailstának tartották. A betegsége és túlhajtottsága okán több alkalommal is betegeskedett. Egy kétéves egészségügyi kényszerpihenő alatt is csak fáradhatatlanul dolgozott Bogdányért. A község helytörténetével foglalkozott, elsősorban Dunabogdány gazdasági és népesedési viszonyait tárta fel. Sok helytörténeti anyagot gyűjtött, de kiadvány sajnos nem született belőle. Azonban 1962-63 telén Pályi János református lelkésszel együtt megírták az 1580 körül alapított dunabogdányi református egyházközség történtét, ami értékes forrás ma is a községi helytörténet-kutatás, és azon belül a református felekezet szempontjából is.
Amikor felgyógyult, a 4. osztályt tanította, majd napközibe került. De itt is tanított, megtanította a gyerekeket a helyes étkezésre, terítésre, az evőeszközök helyes használatra. 3 év után visszahelyezték a felső tagozatba és újra szaktantárgyakat tanított. Nemzedékeket tanított magas színvonalon a természettudományok ismeretére, zenei műveltségre, a természet és a tudás szeretetére.
Nemzedékek nőttek fel a keze alatt, akik számára fogalommá vált.
A képen: Franta Dezső, és édesanyja Elvira néni, Bártfai Erika tanítőnő, Rudolf Teri és Iklódy tanár úr.
1978-ban történt nyugdíjba vonulása után a Magyarhoni Földtani Társaság tagjaként geológiai gyűjtéseket végzett, ásvány és fosszíliagyűjteményt hozott létre. Tudását több bogdányi fiatalnak is átadta. Egész életében tevékeny volt, sosem fáradt, minden iránt érdeklődött. Talán éppen az általa képviselt minőség, sokoldalúság és teljesítmény, valamint szigorú, de igazságos magatartása miatt vált a bogdányiak számára fogalommá.
1998-ban Dunabogdány Község Önkormányzatának Képviselő-testülete 167/1998 számú határozatával Dunabogdány Díszpolgára kitüntető címet adományozta több évtizedes eredményes pedagógusi munkásságáért, a falu történetének tudományos feldolgozásáért, és a község ásványainak kutatásáért.
A róla megjelent újságcikk a Bogdányi Híradóban.
Élete példaértékű Dunabogdányban, nem csak pedagógusi, tudósi tevékenysége miatt, hanem példa arra is, hogyan szolgálhatja valaki csendben választott közösségét, hogyan emelkedhet felül a fizkai és lelki szenvedéseken, és élhet tartalmas, értékes életet.
Az iskola több mint 100 éves története alatt sok pedagógus tanított a falai között. Közülük eddig mindössze ketten kaptak Dunabogdány díszpolgára kitüntetést, az egyikük ő. Habár nem Bogdányban született, mégis teljes mértékben illik rá a mindkét jelző: dunabogdányi és polgár, méghozzá díszpolgár. A magyar polgári kultúrát, minőséget és eszményt jelenítette meg Bogdányban a szocializmus évtizedei alatt is.
Gerincbetegsége ellenére is egészen idős koráig kirándult a környező erdőkben és úszott a Dunában.
1999-ben, autóbalesetben vesztette életét. Szentendrén egy autó elgázolta. Sírja a bogdányi református temetőben található.
Összeállította: a lánya Iklódy Katalin irata, unokája Pintér Péter képei, és a Bogdányi Híradóban megjelent cikkek alapján,
Rokfalusy Balázs
Néhány gondolat róla a tanítványaitól a róla szóló bejegyzések alatt:
"Gyermekkoromban még jártam hozzá geológiát tanulni igazi jó ember volt." Bizik Péter
"Ilyen kiemelkedő pedagógussal nem igazán találkoztam tanulmányaim során." Csernovitz Györgyi
"Nagyon szerettem ahogy tanított. Elég volt az órán figyelni, a lecke már nem volt nehéz." Rudolf Hajnalka
" Engem is tanitott! Imádtam a földrajz óráit. Korrekt jó ember és tanár volt!" Molnár Károly
"Mint osztályfőnök, mint ember csodálatos volt! Minden gyerekből kihozta a maximumot!" - Májer Piroska
"Engem nem csak tanított, osztályfőnököm is volt. Ő egy igazi pedagógus legenda. Sokan vehetnének példát róla." - Adamik Magdolna
"Engem napköziben tanított kb. 1974-1977 között. Sokszor vetített is nekünk tanulás után, kedves, barátságos volt velünk. A kicsit hajlott tartása jellegzetes volt. Itt most sok újat megtudtam az életéről. A napköziben egyedül a vele töltött időt kedveltem." - Kugler Ágnes
"Csodálatosan tudott tanítani. Én a legidősebb lányával Atalával jártam egy osztályba. Sokszor jártam náluk. Emlékszem a görnyedt menésére. Szerettem őt." - Zimányi Rózsa
"Szigorú, de igazságos"- szokták mondani. A tananyagot mindíg megfűszerezte érdekes történetekkel és nemcsak leadta, hanem tanította is. Megtanultuk hogy Debrecent nem az osztrák határnál keressük és hogy a Sajó nem a szomszéd kutyájának a neve. A Duna nagy mellékfolyóit kis versikével tanította:Duna, Tisza, Dráva, Száva, öreganyád lába szára. Álmomból ébredve is sorolom az akkori, működő 11 cukorgyár városát. Valóban rendkívüli ember és tanár volt!" - Schuszter Erika
"Zongorán is játszott és szerettem nézegetni az ásványi gyűjteményét. Nagyon kedves és jó ember volt." - Darányi József
"Szerencsére ismerhettem őt, sőt tanított. Pár osztálytársammal voltunk az otthonában is,ahova az akkori napközis Nyírő tanár úr át küldött, mert rosszak voltunk a napköziben. Büntetésnek szánta, mert az Iklódy tanár úr majd kikérdezi a leckét és jól megmossa a fejünket. Eleinte tartottunk tőle, de mindig örült nekünk, kicsit még megdorgált aztán át beszéltük a tananyagot. Érdekes tanulságos kedves volt a vele eltöltött idő. Sokszor már vágyódtam arra, hogy átmehessünk hozzá. Elmondhatom, hogy nekem a mai napig mindig a szigorú, de segítő kedves kedvenc Tanárom marad! " -Ács Péterné, Edit
"Nagyon szerettem. Ha bánatom volt, mindig meg tudott nyugtatni, megmagyarázta a dolgokat, tanácsot adott." - Baricza Éva
"Imádtam az óráit, igazi pedagógus polihisztor." - Mészáros Mihály