Milyen lehetett az élet Bogdányban a török félhold uralma alatt? Miért hatott tragikusan a település lélekszámára ez az időszak? Hogyan élhette mégis túl Bogdány? Ezeknek a kérdéseknek a nyomába eredünk egy különös szemszögből.
Bogdány sorsa a történelem során gyakran összefonódott a szomszédos Visegrádéval. Így történt akkor is, amikor 1544-ben a törökök elfoglalták Visegrád várát, mert ekkor Bogdányban is beköszöntött a "150 éves" török uralom kora. Ebből az időszakből két olyan írásos feljegyzés is fennmaradt, amelyek a törökök által elkövetett gyermekgyilkosságokról, magyar gyerekek kegyetlen haláláról szólnak.
Az egyik feljegyzés Pest megye monográfiájában maradt fent.
(...) a helységek tele voltak panasszal arról, hogy elsősorban a szandzsákbégek és a kádik természetes és véletlen halálesetek után is óriási vérdíjakat szednek, erőszakos hagyatéki osztásokat csinálnak, és az örökségek tetemes részére teszik rá a kezüket. A törvénytelenségek okozta kár olyan nagy volt, hogy Pest megye vezetői az 1668. évi vizsgálat kérdőpontjai közé beiktattak egy olyat, amelyik ezt firtatta. A megkérdezett 94 helységnek éppen a fele állította, hogy „akármi színe alatt haljon meg az ember, de annak az díját csak megveszi az szegény emberen” a török."(...)
És itt következik egy rövid, de igen velős, Bogdányra vonatkozó rövid feljegyzés:
„Törtínt ilyen dolog: néminemű lopó török egy pásztor gyermekit ellopták az mezörül, megölték, mégis a török megvette az díját ezen falubelieken"
Ennyiről szól a feljegyzés. De vajon milyen célból rabolták el a törökök a bogdányi pásztor gyermekét? Pontosan nem tudni, de ennek három lehetséges oka lehetett: vagy janicsárnak rabolták volna el (hogy kiképezzék elit török harcosnak, hogy majd a saját népe ellen fordítsák), vagy rabszolgának szánták, vagy csak kegyetlen szórakozásból. Feltehetően megpróbált védekezni, vagy megszökni a fiú. Sikertelenül. A törökök nem csak, hogy megölték, de még adót is fizettettek a halála után a bogdányi lakossággal.
/Illusztráció: Részlet Az Egri csillagok című filmból. Jumurdzsák elrabolja Bornemissza Gergőt. Neki sikerült megszökni a filmben.../
Amíg az előző eset egyetlen gyermek haláláról szól, a következő feljegyzés már egy valóságos tömegmészárlás volt.
A dunabogdányi római katolikus plébánián lévő Domus Historia könyv lapjain, így írt erről néhai Bergmann Ferenc, világi elnök, az egyházi múzeum alapítója:
"1686. A törökök elmenetele a Visegrádi várból később következett be, mint Buda visszafoglalása. A császári seregek Esztergom várának elfoglalása után nem a Duna mentén igyekeztek Budára, hanem Dorog Piliscsaba, Vörösvár útvonalon érkeztek Buda alá. Így a visegrádi vár és községünk, Bogdány, a török birtokában maradt. Az évben a nagymarosi oldalon megjelenő császári csapatok egy-két napi lövöldözése után a várban lévő török sereg elvonulásra kényszeríttetett. Vácott még török főseregek voltak, ezekhez csatlakoztak. A községünkben lévő Rókus kápolna helyén fahidat vertek, ezen átvonulva, a szigetre érve, Vác irányába indultak. (...) A Rókus kápolna helyén vert fahid feljárójához nagy kőtömböket, 15-20 mázsás köveket helyeztek el, amik a mai napig is megvannak, földdel betakarva.
A török seregek legjobb katonái a janicsárok voltak. Ezeket mint lopott gyerekeket nevelték kardforgatásra. A visegrádi várban lévő seregek birtokában kb. negyven gyerek volt. Ezeket magukkal hozva a várból, mai Rókus kápolna helyén lefejezték. A helyi lakosság a törököktől való félelemből az erdőbe menekült. Majd egy hét múlva visszatérve találták meg a gyerekek tetemeit. Tömegsírban lettek elhelyezve ugyanott. Az ottlakó idős emberek beszédtémája volt ez az esemény.
/Illusztráció: Egy eredeti 16. századi nyomtatvány, amin egy török harcos mészárol le gyerekeket. Magyar Nemzeti Múzeum/
1970-ben községünket központi vízvezetékkel látták el. A főcső lefektetésekor rábukkantak a gyerekek csontjaira. Ezeket visszatemették. A törökök bűnét igazolja, hogy a feltárt sírban egyetlen fejet sem lehetett találni. A török katonák harci talizmánként tekintettét ezeket a fejeket. A dárdájukra tűzve használták az ütközeteknél.
Az 1686-os évben a község lakosságának anyagi helyzete a legrosszabb volt. Emlékmű állítására nem volt pénzük. Majd 1701-ben megépítették a mai Rókus kápolnát kegyeletből. A kápolna kettős keresztje a helyi egyházi múzeumban található, az 1701-es számok beütésével.
Egyházközségi könyvtárunk egyik legrégibb darbja egy fatáblás Biblia, hiányos, a tábla első oldalának feljegyzése 1712. Parochis Bogdaniensis." - Így örökítette meg tehát az eseményt Bergmann Ferenc, aki a Rókus kápolnával szemben lakott, idős emberek beszédei alapján.
A 40 fiúgyermek lefejezése egy helyen, minden bizonnyal egy kegyetlen vérfürdő lehetett. Hogy honnan lophatták el ezeket a fiúkat a visegrádi várban tanyázó törökök, azt ma már nem lehet pontosan megállapítani, de alapos okunk van feltételezni, hogy éppen a Visegrád környéki falvakból. Így minden bizonnyal bogdányi fiúk is lehettek az áldozatok közt.
Ezek az esetek is mutatják, hogy milyen események vezettek a népesség csökkenéséhez: a török ellen vívott háborúban elesettek, a török által elkövetett gyerekgyilkosságok, török megtorlások (pl.Várad felégetése 1566-ban), emberek elhurcolása rabszolgának, a keresztények alattvalók kemény adóztatása, a felszabadító háborúk pusztítása, és a háborúk után kitört járványok. És mégis, "megfogyva bár, de törve nem" Bogdány is túlélte ezt az időszakot. A megpróbáltatások során gyakorta a Pilisi erdő, vagy a sziget volt az egyetlen menedék.
A Rókus kápolnánál minden augusztusban "kukorica búcsút" szokás tartani. Szép hagyomány. Azonban jó ha tudjuk emellett azt is, hogy ott a törökök "nem kukoricáztak". Tragikus gyermekgyilkosságok történtek ott. A kápolna is kegyeleti okból épült. Illő emlékeznünk nekünk, ma élő bogdányiaknak is. Talán egyszer egy még emléktábla is elhelyezésre kerül.
Rokfalusy Balázs
