Az utóbbi időben megnövekedett a váci Duna-híd, illetve a Kisoroszi és Dunabogdány között tervezett kerékpáros híd jótékony hatásait kampányoló írások mennyisége. Fontos az érem mindkét oldalát látni, mivel azonban az említett cikkek többnyire az állítólagos előnyökre koncentrálnak, én
anélkül, hogy ítéletet mondanék, megpróbálok leírni néhány, a hátrányokra is rávilágító szempontot, melyeket megfontolásra érdemesnek gondolok.
Kezdjük a fejlődés szó definíciójának vizsgálatával: Míg a szónak több pozitív jelentése van, mint például nagyobb létszám befogadására alkalmas óvoda épület létrehozása, most kifejezetten az infrastrukturális fejlesztésekre fogok koncentrálni. Alapvetően azért hozunk létre utakat, hogy jobb közlekedési lehetőségek által, végső soron az életünk minősége javuljon. Egyrészt lerövidül az utazási idő, másrészt elérhetővé válnak olyan szolgáltatások, létesítmények, amelyek javítják az életminőségünket. Infrastrukturális fejlesztések nélkül például nem lehetne minden nap narancs vagy kávé sem az asztalunkon. Ez a kényelem azonban nem ingyen van, rengeteg áruszállításra és közlekedésre van szükség, aminek negatív következményeit naponta tapasztalhatjuk: szmog, környezetszennyezés, globális felmelegedés, zajártalom, forgalmi dugók, balesetek stb. Aki szeretne tájékozódni arról, hogy milyen pusztítást végzett a bolygónkon az úgy nevezett fejlődés az elmúlt 100 év alatt, annak ajánlom figyelmébe David Attenborough Egy élet a bolygónkon című nagyszerű filmjét, amelyet jelenleg meg lehet nézni a Netflix-en.
A kényelem szintjének növelése nem történhet következmények nélkül. Nem tudjuk lerövidíteni a Pestre utazás idejét fél órával úgy, hogy az ne okozzon kényelmetlenségeket az élet más területein. Amíg semmilyen út nem létezett, nyilván jó ötletnek tűnt az infrastruktúra építése, de meddig kell ezt a fejlesztést folytatni? Vajon a fejlődés szó általánosságban, még mindig ugyanazt az egyértelműen pozitív, jó írányú, további kényelmet adó, jobb életminőséghez juttató változást jelenti? Egy nagyon leegyszerűsített példa: Ha le tudnánk mondani bizonyos szállítást igénylő árukról, maradjunk példának a narancsnál és a kávénál, akkor az élet más területein juthatnánk több kényelemhez: kevesebben lennének az utakon, ezáltal mi is rövidebb ideig utazhatnánk, kevesebb ingázás, kevesebb szmog, kevesebb baleset lenne, csökkenne a környezetszennyezés stb., sőt talán még arra is lehetőség nyílna, hogy az unokáink lássanak olyan erdőt, amit nem szel keresztül aszfaltút 100 méterenként.
A Duna-hidak megépülésének több közvetlen, negatív hatása lehet a térségben élő emberek életére nézve. Akik a váci Duna-híd megépülését támogatják, úgy próbálják ezt eladni, hogy a Dunakanyar lakóinak érdekét szolgálja ez a beruházás. Valójában kinek és miért szolgálja az érdekét ez hosszú távon? Milyen valószínűsíthető forgatókönyv vár a Dunabogdányiakra nézve?
- A híd megépülése után a Pestre járó ingázók boldog kb. másfél - két éve megkezdődik.
- Mivel Dunabogdány sokkal jobban hozzáférhetővé válik, viszont az ingatlan árak a töredék részét képezik a budapesti áraknak, elkezdenek beáramlani az emberek Budapestről és egyéb környező helyekről. A kulturális felhígulás mellett, a település lakosainak száma néhány év alatt a sokszorosára növekedhet, aminek következtében:
- A forgalmi dugók visszatérnek majd minden létező útvonalra (ezen a ponton vesztette értelmét az egész beruházás).
- A helyi, egymást jól ismerő emberekből, barátokból álló közösség idővel felhígul, majd valószínűleg megszűnik és létrejön egy olyan arctalan tömegtelepülés, mint Dunakeszi vagy Göd.
- Megromlik a közbiztonság, ugyanis a Duna mindkét oldala átjárhatóvá válik. Ne felejtsük el, hogy nem csak mi, dunabogdányi lakosok fogunk tudni átjárni a hídon, hanem az egész váci térség számára is könnyebben hozzáférhetővé válik a Dunakanyar nyugati oldala.
- Az ingatlanárak Dunabogdányban is az egekbe szökhetnek, ami jól jöhet azoknak, akik még idejében elkezdték felvásárolni a telkeket, azonban felvetődik a kérdés, hogy a helyi lakosok gyermekeinek vajon lesz-e esélye itt ingatlanhoz jutni?
- A környezet- és zajszennyezés, ami már most is jelentős mértékű, tovább romolhat. Gondoljunk egy jelenlegi, májusi, napos hévégére a 11-es úton, majd arra, hogy annak forgalma akár az ötvenszeresére is növekedhet. Gondoljunk a strandunkra hétvégén. Egy dunabogdányi lakos, ha nyugodtan szeretné élvezni a Duna-partot a nyári időszakban, akkor csak hétköznap, munkaidőben teheti, hétvégén nincs esélye erre, az ide áramló turisták miatt. Hányszorosára növekedhet ez egy felelőtlen infrastruktúra fejlesztés miatt?
Tegyük fel, hogy minden negatív jóslat beteljesült, eltelt 5-10 év, már van híd, Dunabogdány identitása megszűnt, a helyi közösségi élet helyébe a fogyasztói társadalom tömege lépett, lényegében mindent tönkre tettek, ami miatt érdemes volt Dunabogdányban élni, viszont a forgalom ugyanúgy áll, mint korábban, és talán már McDonald's-unk is van, mert anélkül nem vagyunk emberek. A kérdés, hogy lesz e megállás ezen a ponton? Kezdődhetne az autópálya szélesítési beruházás és lényegében az egész eddig leírt területfejlesztési életciklus újraindulhatna, mivel mindig van hova fejlődni. Életem egyik legmegdöbbentőbb élménye volt, amikor 2004-ben autóval érkeztem Los Angeles-be egy csütörtökön, hajnal 2-kor, és a kétszer nyolc sávos autópálya lépésben döcögött mindkét irányba. Állítólag ez ott mindennapos, nem tudom. Biztosan rengeteg fejlesztés kellett kétszer nyolc sáv megépítéséhez, de megérte? Igaz, hogy Los Angeles ezért tud 1302 négyzetkilométer lenni (Budapest 525 négyzetkilométer). Van akinek ez jó? Valakinek ez kényelmes? Valakinek ez életminőséget jelent?
Míg a témával kapcsolatos megjelenések legnagyobb része a fejlesztés pozitív oldala mellett kampányol, addig szinte semmilyen írás nem jelenik meg, amely felhívná a figyelmet a beruházás közelgő veszélyeire és negatív hatásaira. A váci Duna-híd megépülése nagy valószínűséggel tönkre tenné Dunabogdány és az összes környező település életének jelenleg ismert formáját. Paradox módon a hagyományokat, közösségi életet pont a fejlett infrastruktúra hiánya óvja meg. Lehet, hogy egy-két évig kényelmesen, olcsóbban, rövidebb idő alatt autózhatunk majd Pestre, de mi marad a gyermekeinknek és az unokáinknak abból az életérzésből, ami jelenleg még megvan? Egy kis infrastrukturális kényelemért cserébe valóban kockára tesszük mindent, amiért most érdemes itt lakni?