Egyszer volt, hol nem volt, amikor néhány bogdányi kishajótulajdonos - egy baráti társaság – a Csádri mellett már meglévő betonlejárót használva, mely a későbbi történések helyét jelöli ki kicsiny történetünkben, hódolván divatos hobbijának, szembesült azzal, hogy a Dunához közeli helyen lenne célszerű tartani szabadidős eszközét, minthogy minden alkalommal – kényelmetlenül és betartván a Kresz szesztilalomra vonatkozó rendelkezéseit – haza kelljen vontatnia szeretett hajóját ide-oda, a hegyre, szerte a faluba.
Egyesületi formát öltött a közös érdek, belevéve természetesen az akkori önkormányzatot is, és szépen alakultak a dolgok, mindennemű felesleges pályáztatás nélkül kizárólagos jogot kapott e civil szervezet arra, hogy a 27,9 folyamkilóméternél a partot e nemes cél érdekében használhassa. Hogy, hogyan sikerült ezt elérni a terület tulajdonosánál, a Közép – Duna Vízügyi Igazgatóságnál, ez már történelem. Mindenesetre a közben közhasznú formát öltött szervezet, a terület rendben-tartása fejében szépen fejlődött és tekintettel arra, hogy tagjai hajói számára – szerény tagdíj fejében - ingyenes használatot és szolgáltatást biztosított, szüksége volt bevételre a terület vállalt rendbentartásához, őrzéshez, úszómű-vizsgáztatáshoz, így más, nem egyesületi tulajdonosi hátterű hajóknak is helyet biztosított, fizetségért cserében.
El kell mondanunk, hogy a strandoló közönség részéről nem fogadta egyöntetű lelkesedés a motorcsónakok megjelenését, és itt egy, inkább a felszín alatt habzó, de mindvégig jelenlévő ellenségeskedés vette kezdetét. A morgás különösen akkor vált hallhatóvá a plázson, amikor a parton betonozás történt és egy gátszerű képződmény is kialakításra került, amelyről az a vélekedés járta, hogy előnytelenül változtatta meg a dunai forgó működését, akadályozva ezzel a Strand homokutánpótlását, iszaposodást idézve elő.
Ha valaki firtatta a berendezkedés morális alapjait, a hivatkozás a terület rendbentartásának fáradságos tevékenysége volt. Nem vitathatja senki ennek fáradságos voltát, de a felvetés a tyúk és tojás örök problémájára mutatott rá. Hogyha valaki kezelő (avagy tulajdonos), akkor a sajátján nyírja a füvet, de nem értette a kételkedő, hogy ha valaki valahol – bárhol füvet nyír, ez feljogosít-e bárkit arra, hogy tulajdonának tekintse a területet. Szükség volt díszes fügefalevelekre hát, amivel a közjót kimaxolhatja a vizisport, játszótér és röplabdapálya létesült. Ezért köszönet is illeti a szervezetet, hozzátéve hogy nem biztos, hogy az egyesületi volt a legjobb forma, ha egy többé – kevésbé baráti kör egy saját zsebből kifizetendő gazdasági szolgáltatást kíván megkerülni: telket venni, vagy piaci alapon bérelni, tárolási díjat és sólyázást fizetni.
Hagyjuk, ez már a félmúlt! Az aktualitást az adja, hogy úgy hírlik, kifáradt a csapat, és már nem tudja vállalni önnön munkájával az egyesület célkitűzéseit. Közben a közhasznúság címkéjét is elhagyta a szervezet, és 2011-től a teljes – Csádritól a Pékségig terjedő – Dunaparti terület kezelője és fenntartója az önkormányzat lett, meghagyva (és ezt a KÖVIZIG előírta a szerződéskötéskor) az egyesület immár szűkebben vett területre terjedő jogait, évi bruttó 250 ezer forint ellenében.
Az egyesület vezetése számot vetett, és a pandémia alatt született a döntés, hogy a területet és ezáltal a teljes tevékenységét egy magáncégnek szervezi ki. Ízlelgessük, van egy egyesület, fenntartja magát, tevékenysége miatt egyesületként jogot formál egy területre, de tevékenységét kiszervezi. Mindjárt 3 évre üzemeltetési szerződést kötött. Kérdem én, akkor miért van? A melót már nem tudja-akarja beletenni, de a kvázi ingyentárolásról azért nem akar lemondani. Hogy ez jogos-e, etikus-e? Ha vannak is fenntartásaink, érdek szerint érthető, ha nem is védhető a történet. De van egy másik szereplő is, aki ezúttal is, mint a vizes ügyekben általában, most is az előkelő idegent játssza e darabban: az önkormányzat.
Itt a Vizisport Egyesületnél nem tulajdonos, mint ama másik vizes ügyben, itt „csak” a terület kezelője, alapító tagja és az elnökségben, és így a döntésekben is jelenlevő erő. Rácz Balázs alpolgármester ilyen minőségben, és nem magánszemélyként delegált és megválasztott elnökségi tag ebben a szervezetben.
Az ember – egyszerű strandolóként, messziről – azt gondolná, ha egy szervezetnek nem megy, akkor visszaadja a kulcsot a tulajdonosnak, ez esetben nem is neki, hanem a kezelőnek (önkormányzat). És az dönt arról, mi legyen a terület sorsa, a jelenlegi profilt tartja fenn, vagy modellváltást idéz elő?
Vélelmezhető, hogy az önkormányzat azért ment bele ebbe a játékba, mert nem akart munkát fektetni a status quo megváltoztatásába, hogy megoldást találjon, lehetőleg olyat, ami a község érdekével egybeesik. Mert, hát már az is nehéz kérdés, mi is a község érdeke: a motoros vízisport vagy valami más?
Bármelyik ága-bogát is szereti valaki a vízisportoknak, egy biztos nem érdeke a közösségünknek! A vállalkozás – nyilván érthető anyagi megfontolásból - máris felszámolta a röplabdapályát, hogy újabb – mégcsak nem is bogdányi tulajdonosi hátterű – hajóknak biztosítson területet és sólyázási lehetőséget. Egy olyan partszakaszon, ahol eleve gyötrelmesek a parkolási lehetőségek, úgy kell ez, mint egy falat kenyér. Hogy még több hajózó jöjjön ki autójával meg vendégeinek autóival, lehetőleg hétvégén. A motorcsónakokkal még több benzingőz kerül a Duna-fölé! Egy erősebb napon a beúszó, ha behunyja a szemét és elvonatkoztat a testét körülölelő hűstől, képzeletben máris a szentendrei úti flaszterre hajtja fejét, egy erősebb nap itt a Dunán az egészségterhelés szempontjából hasonló élmény.
A sólyázás a játszótér mellett zajlik, belátható, hogy ez milyen veszélyeket hordoz, most egy szalag feszül ott, de bizonyára megoldják majd egy kerítéssel. Nem akarok jós lenni, de már most javaslom, koszorúzzuk meg, ez az első szakasz lesz ugyanis, ami a Strandunkat majd körbekeríti.
A kérdéseim a következők:
- Tudott-e az egyesület tagsága erről a konstrukcióról? Ha nem tudott róla, mert a veszélyhelyzetben az elnöki döntés jogilag elegendő volt, hogyan értékelnek morálisan egy olyan döntést, amely horderejénél fogva, alapjaiban határozza meg az egyesület működését?
- az önkormányzat, mint a terület kezelője, egyesületi tag és elnökségben is jelenlévő erő, tudott-e erről a konstrukcióról? Ha tudott róla, felmérte-e ennek a következményeit? Ha nem tudott róla, szándékozik-e tenni valamit ebben az ügyben?
- Ha a Vizisport Egyesület a területért évi 250 ezer Forint bérleti díjat fizet, mennyit fizet a vállalkozás a Vizisport Egyesületnek?
- A vállalkozás milyen tevékenységeket végezhet az Egyesület „kebelén belül”, avagy helyette?
- A sólyázó betonlejáró külsős használója (pl. kemping vagy bárki más) fizet-e és kinek fizet a sólyázási lehetőségért?
- Egész pontosan meddig terjed a Vizisport Egyesület területe, ebből mennyit engedett át a vállalkozásnak? Számíthatunk arra, hogy újabb területeket vonnak „művelés alá”?