Gutbrod János atyáról már jelent meg könyved. Ránézésre a mostani egy nagyobb lélegzetvételű mű… Hogyan jött a gondolat, hogy könyvet írj Berényi Sándorról?
János atyáról megjelent könyvet inkább szerkesztettem, mint írtam, hiszen az ő verseit, gondolatait gyűjtöttük össze a családdal. Sándor atya faluba érkeztekor csupán 13 éves, az ő ministránsa lesz, és Bonifert Ferivel a legfiatalabb énekkari tagok is az általa alapított egyházi kórusban. A János atya könyv igazi apropója az 1956-os mártíromsága volt. Sándor atya is a kommunista rendszer csendes áldozata volt, 64 évesen kap infarktust. 1951-től 1987-ig szolgál nálunk két év kihagyással.
Talán nem túlzok: ha jó ez, ha nem, Sándor atya volt az a pap, akihez sokáig az utána következő plébánosokat mérték a falunkban. Miért? Mit jelentett a falu számára? Ki volt Ő?
A székesfehérvári egyházmegyéhez tartoztunk 1993-ig. Őt tehát Székesfehérváron szenteli fel Svoy Lajos püspök 1947-ben. Segédpüspöke, Kisberk Imre mellé helyezi háromszor is káplánnak, ez a „triumvirátus” néz szembe a berendezkedő kommunista diktatúrával. Kisberk Imrét 1951-ben száműznie kell az egyházmegye legtávolabbi sarkába, Dunabogdányba. Sándor atya a Kisberk száműzetést készíti elő Bogdányba érkezésekor. 1958-ig marad nálunk püspök atya, ketten csendes ellenállófészket alakítanak itt ki, de mindenek elött felépítik lelkileg a falut a kitelepítés után, a legdurvább Rákosi rendszerben. Püspök úr száműzetése lejár 1958-ban, segédpüspök majd megyéspüspök lesz, Sándor atya Bogdányból támogatja őt, 1975-től hivatalosan is püspöki tanácsosi rangban. A régi és az új rendszer hajnalán szentelik, jómódú családból származik, kiváló iskolákkal, nagy egyházi karriert futhatott volna be műveltsége, diplomatikus személyisége alapján (bár erre nem törekedett). Lelki, erkölcsi mérce volt a faluban a diktatúra 4 évtizede alatt. Természetesen nem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy „csendes” társa is volt. Itt szolgál vele egy időben Pályi tiszteletes úr is a jóval kisebb számú református közösség élén. Ide jár templomba Áprily Lajos költő is, Sándor atya ismerte őket, erőt merített jelenlétükből.
A kézirat elkészült, időrendben halad végig az életút állomásain. Írott forrásokra támaszkodik a könyv, de több anekdotát is felidézel Sándor atyával kapcsolatban. Miből dolgoztál?
János atya könyve halálának 25. évfordulójára jelent meg. Sándor atya halálának 30. évfordulóján jött létre egy kiállítás és emlékműsor. A hagyaték ott volt a plébánián, nekem lelki vezetőm is volt apám halála után, kötelességemnek éreztem a hagyaték feldolgozását. Természetesen az évforduló és a tanúságtétel kényszerén túl prózai oka is volt a könyvnek. A III/III-as anyaghoz tudományos kutatóként férhettem hozzá, tudtam, minél előbb meg kell kezdeni a munkát, míg megvan egyetemi státuszom. János atya könyvével ellentétben Sándor atyának nem maradt fenn írása. A plébánia történeti könyvét, a Historia domus-t vezeti. Hivatalos levelezése megtalálható a Püspöki levéltárba, de igazán papi szövege nincs. „Tükör által, homályosan” rajzolódott ki az életút a közvetett dokumentumokból, hiszen csak a kommunisták által cenzurázott anyagból dolgozhattam. A püspöki levéltárnak megígértem, hogy digitalizálom a Historia Domus-t, ezért a teljes szöveg megtalálható a könyvben (elnézést a bogdányi olvasóktól a szárazabb részekért). Shvoy püspök úr önéletrajzi könyve és a főleg Kölley Györgyhöz kapcsolódó III/III-as anyagok voltak még meghatározó források. Nehéz volt a stílus kérdése, hiszen tudományos forráselemzés a fő vonal, de életút elbeszélés is. Sándor atya humoros személyisége sokszor átsegített a nehezebb részek megírásakor. A tudományos és elbeszélő írásmód mellett személyesen is megszólalok a könyvben, hiszen tanúságot teszek róla. Nagy felelősség volt kétszer papról írni, nekik ezekre a könyvekre nincs szükségük, ők elsősorban Istenhez tartoztak, és hitünk szerint tartoznak most is.
Megkerülhetetlen a kérdés: számodra ki volt Sándor atya? Előkerült olyan információ, amit nem tudtál, ami meglepett? Jobban megismerted személyiségét a kutatások során?
Nagyon nehéz volt megírni életének mélypontjait. Főleg a III/III-as anyag „iszapbirkózásait”. Én 1959-ben születtem, azt hittem, tudom milyen lélekölő volt a diktatúra. Azonban ennek mélységeit nem sejtettem, hiszen értem is tartotta a hátát. Hála az ő generációjuk helytállásának, az én generációm viszonylag éppen kilábalhatott abból a mocsokból. Apám 1974-es halálakor nemcsak Sándor atya, de Márk atya is gondoskodott rólam lelkileg. Gyurka atya pedig leveleivel támogatott, „hercegnői” bánásmódban volt részem, ezt értettem meg személyesen. Falutörténeti szempontból pedig azt, hogy ők tartották össze a falut, ők voltak a mércék.
A dunabogdányi történéseken valamint a papi portrén túl a könyv akarva-akaratlanul is betekintést enged a Kádár-korszak egyházpolitikájába, egyházi életébe egy ateista alapokon álló diktatúra szorításában. Kutatásaid mit mondanak a korszakról?
Szerencsém volt, hogy 30 év elteltével születhetett meg a könyv, amikor az egyháztörténészek már bátran szembe szállnak a még jelenleg is számos pozíciót megörző posztkommunista történészgárdával. A pap dr. Tomka Ferenc készíti 2005-ben e témában az egyik alapelemzést, ebben már tud hivatkozni olyan egyháztörténeti kutatásokra, III/III-as anyagfeldolgozásokra, amelyek alapján 2-3 %-ra tehető a valóban papi ügynökök száma az egész papságon belül. Tehát a papokat nem sikerült a rendszernek megtörnie. Sándor atyának, Kisberk püspök atyának is adnak ügynöknevet, hogy befeketítsék nevüket. Nincsen Sándor atyának ügynökdossziéja, jelentése. Célszemély volt Kisberk püspök atya és Kölley atya bogdányi jelenléte miatt, továbbá a falu sváb volt, nyugati rokonokkal, tehát belügyes szemmel egy darázsfészek. Mikor egyedül marad János atyával a 70-es években, akkor pedig pezsgő ifjúsági élet indul be a gitáros misékkel. Ezért továbbra is állandóan rapportokra jár. Én a kis csengettyűs katolikus fiatalsághoz tartoztam. Pesten, az egyetemen, kollégistaként titokban jártunk Blankenstein bibliaórákra. Tudtam, hogy tanárként nem járhatok majd templomba nyilvánosan. A felvételi elött ment is a helyi pártbizottságból jelentés, hogy gyakorló katolikus vagyok. A könyv megírása közben értettem meg, hogy Sándor atya miért nem bíztatott a továbbtanulásra, amikor a felvételiken többször elutasítottak.
Anélkül, hogy bulvártémának vegyük, kétségtelenül érdekesek az életút III/3-as vonatkozásai. Mit tudhatunk erről? Sándor atyát beszervezték?
Talán a belügyesek állandó zaklatása volt korai halálának legfőbb oka. Nem tudták beszervezni, rábírni arra, hogy a püspök atyáról vagy Gyurka atyáról jelentsen. Nagy diplomáciai érzékének köszönhető, hogy nem roppant előbb össze, meg humorérzékének. Elérte, hogy Mariazell-be, Mindszenty misére utazzanak a bogdányiak, a kitelepítettek delegációja is jöhetett a faluba. Nagy diplomata volt. Puszta Sándor papköltővel összefogva maguk javára tolták ki a békepapi harcvonalat. Két püspökének bizalma segítette munkáját, össze tudtak tartani, és mert autója volt, rendszeresen találkozhatott velük. A személyes találkozók életbevágóak voltak, hiszen lehallgatták a telefonokat, ügynökök figyelték lépteiket. Olyan egyházközség, sőt falu állt mögötte, ami erőt adott neki. Mindig is büszke bogdányi voltam, de a könyv írása közben értettem meg, hogy mekkora szerepe volt papjainknak a faluközösség kialakításában, és hogy mennyire bátran vallották meg hitüket a bogdányiak abban az ateista világban.
Az életút részletes feldolgozásán túl nagy értéke a kéziratnak, hogy az időszak helytörténetéhez is érdekes és értékes adalékokkal szolgál. Az orgona átépítése, a támfal vagy kápolnafelújítások, vagy a katolikus templomot díszítő freskó története például…
Mindennapjaink része a templom, nekünk katolikus bogdányiaknak. Csupán a 80 felettiek látták a templomot belülről fehérre meszeltnek, ugyanis 1952-ben készülnek a freskói. Megszokott látvány Sándor atya és Kisberk püspök atya alakja ezeken a freskókon. Nem akármilyen művészi élményt nyújtanak Heintz Henrik festő kompozíciói. Pedig a téma sem akármilyen: a vatikáni oldalon az akkor legüldözöttebb egyházi emberek kerülnek felfestésre: Mindszenty a primás, Shvoy a püspök. Szüleink mennyivel radikálisabb, aktuálisabb közegben éltek, imádkoztak, mint mi azt magunkról feltételezzük. A Heintz féle nagyböjti vászonképnél pedig nemigen láttam szebbet a világot járval.
Mikorra várható, hogy könyv alakban is hozzáférhetünk a Sándor atya életét bemutató műhöz?
Remélem, tavasszal kézbe veheti az olvasó!