Karácsony közeledtével egy Bogdányban ma is élő, szép karácsonyi szokásra, a „Szálláskeresésre” szeretném egy kicsit felhívni a Kedves Olvasók figyelmét. A hagyomány szerint egy kilenc család alkotta kis közösség kilenc este közös imádsággal készül a karácsonyra, megidézve a karácsonykor Betlehemben szállást kereső Szent Család történetét. A Táncsics utcában és környékén szerveződő közösség néhány tagját, Rudolf Józsefné Tercsi nénit, Gutbrod Antalt és családját, valamint édesanyámat és nagymamámat kértem meg, hogy meséljenek a még ma is élő szokásról. Elmondásuk szerint régen legalább tíz ilyen csoport is volt a faluban, de még ma is háromról tudnak a Táncsics utcain kívül. Elképzelhető, hogy az egyes csoportok szokása között lehet kisebb eltérés. Most pedig merüljünk el egy kicsit a részletekben.
A Táncsics utcaibeliek emlékei szerint a szokás valamikor az 1930-as évek második felében kezdődött, legalábbis ebben az utcában. A nénik „berliner kendővel” és kis lámpásokkal mentek a havas utcán a házakhoz. Van, aki úgy tudja, hogy egy, az Árpád utcából Békásmegyerre (Ófalu) férjhez ment asszony küldte ide az első képet, és így kezdődött. Más szerint talán valamilyen ausztriai kapcsolat útján jöhetett a szokás. A kezdet tehát bizonytalan, de az biztos, hogy a Gutbrod családnál lévő szentképen, ami állítólag az egyik legöregebb ilyen kép a faluban, Márton Lajos festő aláírása látható (1891. Székelyudvarhely-1953. Budapest), tehát az 1930-as évek stimmelhet. A Szállást keres a Szent család c. kis kiadvány első mondata így szól: „A magyar nép körében legjobban elterjedt ádventi ájtatosság.”, tehát ez nem egy speciális bogdányi, vagy sváb szokás, hanem egy szélesebb körben elterjedt katolikus szokás. Bogdányban a háború vége, illetve a kitelepítés előtt németül, majd ezután magyarul mondták és mondják mai napig is a szövegeket. Az énekek között azonban ma is szoktak egy-egy német éneket is énekelni. Az egyik ilyen ének eleje így kezdődik: „Wer klopfet an?- "O zwei gar arme Leut!"-Was wollt ihr denn?- "O gebt uns Herberg heut!-O, durch Gottes Lieb wir bitten-öffnet uns doch eure Hütten-O nein, nein, nein!- "O lasset uns doch ein!"- Es kann nicht sein-"Wir wollen dankbar sein!"- Nein, nein, nein-es kann einmal nicht sein-Da geht nur fort- ihr kommt nicht rein!…” (Idézet az Ein Kind ist geboren c. 1943. évi kiadványból, Kugler Lőrincné Tercsi néni jóvoltából.)A Táncsics utcában még a hetvenes években is jártak, de aztán valamikor volt egy szünet, amire már pontosan nem emlékeznek. Ennek nem „politikai okai” voltak, hanem több idősebb asszony elhunyt. A rendszerváltás után azonban újjáéledt a szokás. Manapság már jótékonysági perselybe is gyűjtenek. Remélhetőleg még sokáig él majd ez a szép karácsonyi hagyomány, és talán ezeket olvasva lehetnek olyanok is, akik kedvet kapnak újabb csoportok alakítására is. Azt hiszem azok a szomszédok, utcabeliek, rokonok, akik így közösen is várják a karácsonyt, az év többi napján is szorosabb és békésebb kapcsolatokat ápolhatnak egymással.
December 15-től kezdve kilenc napon át a kilenc családból álló közösség minden este közös imádságra gyűlik össze mindig más háznál. A kilenc családon kívül a csoportnak több „külsős” tagja is lehet. Az első nap a tagok elmennek a hajnali rorátéra, ahol a szertartás végén a pap megáldja a Szent Családot ábrázoló képet. Még aznap, az esti órákban elmennek ahhoz a családhoz, ahol előző évben befejeződött a közös imádság. A kapuban gyülekeznek, és ha mindenki ott van az előre megbeszélt időpontban, akkor bemennek és eléneklik a beköszöntő éneket: „Szállást keres a Szent Család.- De senki sincs, ki helyet ád.- Nincsen, aki befogadja- Őt ki égnek s földnek ura. Az idő már későre jár,- A madár is fészkére száll. - Csak a Szent Szűz jár hiába’- Betlehemnek városába’.- Legalább ti, jó emberek – Fogadjátok a Kisdedet. - Házatokra boldogság száll,- Ha betér az égi Király.” Majd a házbeliek éneklik: „Ne sírj tovább, Szűz Mária, - Ne menjetek ma máshova! – Szállásunkat mi megosztjuk, - Kis Jézuskát befogadjuk.” Az előimádkozó mondja a befogadó családnak: „Elhoztam hozzátok a Szent Család képét: A Szűzanyát méhének áldott gyümölcsével, az Úr Jézussal és a Szűzanya szent jegyesét, Szent Józsefet. Áldásuk tér be a házba. Remélem, szívesen adtok nekik szállást.” A házbeliek: Üdvözlégy, Mária! Honnan van az, hogy az én Uramnak Anyja jön hozzám? Ó, de boldog vagyok, hogy a Szent Családot hajlékomban tisztelhetem, és Nekik szállást adhatok! A képet mindketten megcsókolják. Ezután a képet egy asztalra helyezik, amin két gyertya ég és virágok díszítik. Majd helyet foglalnak az asztal körül.
Az előimádkozó elmondja a felajánló imát: „Ó, Jézus, Mária, József! Ó, Szent Család! Mély alázattal leborulunk előtted. Méltatlan voltunk teljes tudatában édes mindnyájunkat kegyes oltalmadba helyezzük. Töredelmes szívvel megkérlelünk mind a saját, mind a mások bűneiért. Ó, Szent Család! Légy a mi örökös pártfogónk. Védj meg mindet a bűntől és minden bajtól, hogy békességben és nyugalommal szolgáljunk Istennek.
Szentséges Szűz és Isten Anyja, Mária, Jézus Krisztus értünk ontott vérére kérünk és könyörgünk hozzád, ó, jóságos Anyánk, fogadj minket híveid sorába és örökös szolgádnak. Állj mellettünk minden cselekedetünkben és szerezz kegyelmet, hogy gondolattal, szóval és tettel mindig úgy viselkedjünk, hogy sohase bántsuk meg se Szívedet, se szentséges Fiad Szívét. Emlékezzél meg rólunk és el ne hagyj halálunk óráján. Ámen.
Ó, Szent József, a Szent Család Isten-választotta, hű gondviselője! Neked jutott az a szerencse, hogy a világ Megváltóját, Jézus Krisztust karodon hordoztad, szívedhez szorítottad, és mint nevelő, gyermekedet arcod verejtékéből tápláltad. Sok búbánatot és bajt szenvedtél Érte és a Szűz Máriáért, de atyai szíved az öröm óráiban, a búbánat napjaiban és mindig megnyugodott Isten szent akaratában. Ó, Szent József, kérd az Istent, adja meg nekünk, hogy követhessük istenes életedet! Nyugodjunk meg Isten szent akaratában, és bajban, betegségben és szükségben soha el ne felejtsük, hogy akit Isten szeret, megfenyíti, és hogy bűneink miatt sokkal súlyosabb büntetést érdemlettünk. Ó, Szent József, légy velünk halálunk óráján. Ámen.
Édes Jézus! Gyermeki alázattal kérünk, hogy szereteted erejével, mely a menny legmagasabb trónjáról a betlehemi istállóba vonzott, a mi szívünket is vonzd magadhoz, hogy Veled a legbensőbben egyesülhessünk. Engedd, hogy szegénységedben legalább úgy vegyünk részt, hogy semmihez se kössük lelkünket: legyünk lélekben szegények, szeressük a szegényeket, akinek helyzetét Te születéseddel és életeddel megszentelted, és azt tekintsük a legfőbb és egyetlen kincsnek, ha Téged bírunk! Ó, jóságos Jézus, jöjjön el a Te országod! Ámen.”
Ezt követi az Örvendetes rózsafüzér az öt titokkal. Majd választott énekek vagy szent olvasó és a Szent József litánia következik. Ezután különböző nemes célokért (betegekért, ifjúságért, békéért…) mondanak imát. Majd újra szent énekek következnek. Az estet az Énekes Úrangyala című énekkel zárja közösség. A szentképet pedig az előző esti házigazda viszi magával a következő nap a következő családhoz. A kilencedik napon az utolsó házigazda szerényen meg is szokta vendégelni a többieket. Itt azonban még nincs vége. Karácsony utáni első vasárnap, a Szent Család ünnepén, és február 2-án, Gyertyaszentelőn újra összegyűlnek az utolsó családnál, akik a szentképet megőrzik a következő karácsonyig, hogy náluk folytatódjon majd újra „Szálláskeresés”. Így megy ez évről-évre, körbe-körbe.
Rudolf Tercsi néni velős mondatával zárom a sorokat: „Tudod, ez úgy erőt ad.”
Rokfalusy Balázs
Megjelent a Bogdányi Híradó 2012.decemberi számában