Több mint kocsma, több mint strand

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak…, de nézzünk még egy kicsi vissza a nyárra. Bogdány szíve nyáron strand környékén dobog. Egyre nagyobb élet van ott nyáron. Egyrészt van egy ritka jó természeti adottságunk, másrészt elég jó az épített környezetünk is és az elérhető szolgáltatások is. A fürdőzés és parkolás pedig ingyenes. A partszakasz országos ismertségének áttörését alighanem a korábbi Dunaátúszások hozták meg. Szóval, ha akarjuk-ha nem, a partunk immár turisztikai mágnesként is működik. Ez még jó is lehet, egy bizonyos mértékig. A hangsúly a mértéken van. Itt kinyithatnánk például a parkolási, sátorozási, kutyasétáltatási, jetskizési stb kérdéseket, meg hogy ebből a turizmusból mennyit profitál a község (értsd: helyi adók), de ez az írás most másról szól.

A strandunkon egyre nagyobb a tömeg, és egyre kevesebb „bogdányi arcot” lehet látni. Idén már szinte név szerint fel tudnám sorolni azt az egy-két tucat bogdányi családot, akiket rendszeresen lehetett látni. Kérdések vetődnek fel. Vajon mások is érzékelik ezt a jelenséget? S ha igen, akkor vajon miért lehet egyre kevesebb bogdányi arcot látni a strandon? Vajon mit csinálnak azok az iskolás gyerekek a nyári szünetben, akik nem jönnek le? Számtalan ok lehet: internet, okostelefon, kerti medence, tengerparti nyaralások, túl nagy tömeg, stb… A lehetséges válaszok részletes elemzésébe nem is mennék bele, már csak az újság terjedelmi korlátai miatt sem. Gondolja tovább az Olvasó.

A mi strandunk hosszú idő óta nyaranta egyfajta közösségi térként, találkozási pontként is működik, ahol barátokkal, ismerősökkel lehet összefutni, találkozni, ahol az unatkozó gyerekek játszótársakra találnak. Véleményem szerint a strandunk, több mint egy fürdőhely. Egy közösségi tér is. Ha sok bogdányi távol marad, akkor ez a közösségi érték elhalványulhat, eltűnhet, amiért szerintem kár lenne. Szerencsére azonban a strand közelében lévő vendéglátóhelyeken, még mindig viszonylag sok bogdányival lehet találkozni, teszem hozzá: nyáron. Ezzel át is térünk a másik témára.

Van egy másik értékünk is, ami teljesen más, és mégis egy hasonló jelenségre hívnám fel a figyelmet. Talán egy kicsit meghökkentő: a kocsmákról, büfékről van szó. Idősek elbeszélése szerint volt olyan idő, amikor több mint 10 kocsma is működött a faluban. A 90-es években is komoly élet volt itt. Csak idézzük fel a Vadász étterem helyén működő New York diszkót, ahol minden hétvégén több százan szórakoztak; a Forgó sörözőt, ahol télen-nyáron teltház volt; a Bárt (a mai Százas bolt helyén), a „Nincs bocsánatot” (a mai Papírbolt helyén); az Árpád-kertet (hajnalban: “mindjárt nyit a Csipke!”), az Aranykoporsót (bezárt hegyi kocsma); Kakaspresszót (a pisztrángos helyén); a Szúnyog büfét, ami télennyáron nyitva volt, és a régi Gondűzőt.  Félreértés ne essék, egyáltalán nem az alkoholfogyasztás propagálásáról van szó. A fenti helyek nagy része szintén egyfajta közösségi tér funkciót is betöltöttek (akár a brit pub-ok), ahol személyesen is találkozhattak, szórakozhattak, játszhattak, beszélgethettek egymással a helyiek.

Emlékszem, a 90-es években, amikor Leutenbachba mentünk a zenekarral, akkor mennyire furcsa volt, hogy a település méretéhez képest mennyire kevés kocsma, söröző volt ott, és azoknak is éjfélkor kötelezően be kellett zárni. Azt mondták erre: "polizei stunde". Amikor meg ők jöttek ide, akkor mennyire rácsodálkoztak arra, hogy itt mekkora élet van még éjfél után is, és milyen felszabadultan érezték itt magukat. Manapság meg azt tapasztalom, hogy itt nálunk hozzávetőleg az ottani 30 évvel ezelőtti szintre szűkült le a helyek száma és látogatottsága, a nyári szezonon kívül. Ott meg manapság szinte már alig találni ilyen helyeket (2018- ban jártam ott utoljára). Ez a trend viszont szerintem borús képet fest amit, ha lehet, akkor jobb lenne elkerülnünk. Megjegyzem az infrastruktúra viszont példás.

Bogdány egyik pozitív sajátossága szerintem éppen a nyüzsgő közösségi élet, ami sohasem egy elvont fogalom volt, hanem azt jelentette, hogy emberek csoportosan együtt csinálnak valamit: beszélgetnek, zenélnek, táncolnak, énekelnek, hajókáznak, szórakoznak, kártyáznak, közösségi-társadalmi munkát végeznek stb… és persze közben lazán megisznak egy-egy fröccsöt, sört, vagy üdítőt is. E közösségi élet alapjai pedig valahol a különböző találkozási pontok meglétében és látogatásában gyökerezik. Talán furcsán hangzik, de szerintem ilyen fontos helyeink, a strand és a kocsmák is. Időnként azért nézzünk le ezekre a helyekre, hogy továbbra is "legyen élet" Bogdányban.

 

Megjelent a Bogdányi Híradó 2023. decemberi számában.


Megosztás a Facebookon