„Van néhány kő itt, amit még meg kell faragnom.”

Egyetlen lépés az utcáról, a kitárt pinceajtón át a koratavaszi napsütés után tétován én is belépek a budaörsi műterembe. Jöttömre szünetel a szorgos kopácsolás, csak a lejátszó zúgja tovább a fortisszimót, az orgona virtuóz futamait. A zene, mint dolga, erősíti a hatást. Az öreg sváb présházban, balkéz felől posztamensek tucatjain gyönyörű műalkotások textúráján ömlik végig a napfény, portrék és Jézusábrázolások tekintenek a jobbkéz felől álló, épp készülő alkotásra és a mesterre, Gvárdián Ferencre.

Min dolgozik épp?

Sas készül, vörösmárványból, Írás lesz a lábánál, mert a sas - a hagyomány szerint - János evangélista. Őszre, a helyi, budaörsi Ars Sacra kiállításra mind a négy evangélistát el szeretném készíteni ilyenformán.

Hogyan indult a pálya?

Erdészként végeztem Sopronban, már ott a kollégiumban kisplasztikákat és plaketteket készítettem. Elküldtem egy anyagot Győrbe az országos diákpályázatra és megnyertem, 1970-ben. Akkor tudtam már, hogy nem leszek erdész, a szobrászat következett. Szinte semmi előképzettség nélkül, 20 évesen kezdtem rajzolni. Kitartóan felvételiztem, 31 éves koromban sikerült a Képzőművészeti Főiskolára bekerülnöm. Vígh Tamás volt a mesterem. Utána megpályáztam a művészképzést, végül 1988-ban hagytam ott a képzőművészetit, 38 évesen, már elég vén diák voltam akkor.

Ahogy körbenézek itt, érdemes volt.

Lassan melegedtem bele a szobrászéletbe. A köztéri munkák nem nagyon fekszenek nekem, az elvárások és az igényeim nem találtak egymáshoz utat. Először tehát a kisplasztikáknál maradtam, öntéssel, viaszveszejtéses eljárással ezekből születtek a bronz műveim. A bronz után a samot jött, ipari anyag, tűzálló habarcs, ezt 2007-ben kezdtem el.

Miért pont ez az anyag?

Tetszik a rusztikussága, a fény ugyan puhává teszi, de egyben érdes, jó anyag. Belül egy rácsalapot építek fel, nem kényes, nem kell vigyázni a falvastagságra, kiégetés után 1000 Celsius fok égetéssel tartós, és már nem deformálódik. Ugyan nem kültérre való, de 1300 C fokon égetve azt is bírná. De most újabban kőben utazom.

Milyen témát keres?

Szakrális szobrokat készítek, számos Krisztus ábrázolást látni itt, valamint portrékat olyan művészekről, akik igazán közel állnak hozzám.

Mint például?

Pilinszky János, Vajda Lajos, Egry József, Gulácsi Lajos, Rembrandt, Alberto Giacometti…

Ezekben a művészekben mi a közös, az esszencia? Azért kérdem, mert a metszésponton talán megtaláljuk Gvárdián Ferencet…

Éteri magasságba emelték a művészetet, oda, ahova az való, „szakrálisak”, erre törekszem én magam is. A transzcendenst kutatom, nemcsak témában, hanem megjelenésben, hatásban is, hogy legyen valami kapocs az Istennel. De nem egyházi művészet az, amit csinálok, noha voltaképpen vallásos vagyok. Katolikus.

Ars poétika?

A szakrális művészetet szeretem, a művészet eleve az. Régen szét sem vált az e világon túli szféra és a alkotásra fogékony ember művészeti útkeresése. A más irányú elkalandozása a művészetnek, nos bizonyára színesíti azt, de alapvetően a művészet a szakralitásból következik és én ehhez igazodom.

Figurális szobrokat készít. Szándékos ez az út is?

Csináltam én absztraktot is az elején, de megdöbbentem, mikor arra gondoltam, hogy „most egész életemben ezt fogom csinálni”? Az absztraktból hiányzott nekem az ember. Amúgy semmi baj ezzel az ággal. Biztos, hogy nagyon jó, de nekem nem. Nem elégít ki.

Húsvét lesz a címe a dunabogdányi kiállításnak. Mit látunk a tárlaton?

Az avignoni piéta parafrázisával, és egy Micchelangelo indíttatású piétával is készülök, ezenkívül Mattias Grünewald festményét bontottam ki szoborrá, de népi ábrázolásokra hajazó Jézus-ábrázolások is lesznek, és a már emlegetett művészportrékból is hozok néhányat Dunabogdányba.

Idén hetven éves. Hogyan tekint vissza a pályájára?

Voltam kőfaragó, sírkövek betűvésője is temetőkben, bár szabadnak éreztem magam, csak nehéz, egészségpróbáló munka volt, úgyhogy tanítottam is, a végén 13 évet egyben, egy művészeti szakközépiskolában, jelenleg nyugdíjas vagyok. Ilyen foglalatosságok mellett kellett időt szakítani a művészeti alkotómunkára.

Mit ajánlana egy fiatal képzőművésznek?

Dolgozzanak sokat! Ha leállnak, nehezebb újrakezdeni. A szakmai munkán túl az az elmélyült  gondolkodás, ami ehhez kell, olyan mint a sport. Jobb és könnyebb is mindig edzésben lenni!

Említette, hogy újabban kőben utazik…

Van néhány kő itt, amit még meg kell faragnom, ha Odafentről engedik.


Megosztás a Facebookon