A híradó novemberi számában a régi-új polgármester úr cikkében írt egy rövid tájékoztatót a község fejlesztési terveivel kapcsolatban, melyben többek között kitért a vízdíjra, a jogosulatlan vízhasználatokra, valamint az átlagosnál jóval magasabb vízdíjakra. A felvezető-tájékoztató jelzőt azért használtam, mert a lap további oldalain jött a sűrűje. Rokfalusy képviselő úr és Liebhardt András művelődési ház igazgató úr által írt cikkekben enyhén szólva bulváros címekkel. Mivel ezekben olyan állítások szerepelnek, esetenként sejtések, elsősorban Rokfalusy úr írásában, érintve éreztem magam és így szükségesnek tartottam, hogy reagáljak néhány tárgyi tévedésre és valótlanságra. A vízdíj használat, mely rendkívül fontos és érzékeny téma. A leírtak több ponton tévesek és az igen hangzatos 3 pontba szedett „paranormális” jelenség pontjaira szeretnék reagálni:
1. Szigetüzem
Bevallom ezt a kifejezést még nem hallottam. És ezért elnézést kérek, de kezdjük az elején. Amikor 1968-ban Dégen Imre, az OVH elnöke nyaraló telket vásárolt Visegrád-Szentgyörgypusztán, talán (nem vagyok benne biztos, de nem is fontos) egyedül Leányfalun volt vezetékes ívóvíz-hálózat. De a nomenklatúra előkelő helyén lévő kádernek járt a vezetékes víz. Visegrád felőli megoldás a terepviszonyok miatt nem volt megoldás a vízhálózat kialakítására, a közigazgatásilag Visegrádhoz tartozó Szentgyörgypuszta felől lehetett csak vezetékes vizet bevinni. Tahi felőle 1968-ban még nem volt ívóvíz-hálózat. Hát így született meg a szigetüzem. Csak a térképre kellett volna ránézni. Elődeink nem tudták, hogy valami új megoldást születetett, ez az állapot a mai napig is fennáll. de ez ennek a földrajzi állapotnak köszönhető. De a szigetüzemnek az az előnye, hogy nyáron nagy szárazság idején, amikor a termelő kutak a Duna alacsony vízállása miatt csökkentett kapacitással dolgoztak, akkor sem kellett vízkorlátozást bevezetni a faluban, amikor pl. Szentendrén, Szentkereszten, Pomázon ez naponként előfordult. Tehát megállapíthatjuk, hogy ilyen szempontból a szigetüzem előny.
2.Ha egy állítás úgy kezdek, hogy „nagyjából”, az annyit is ér, mert ezen az alapon, azt is mondhatom, hogy a körte és a tojás nagyjából hasonló, hiszen mindkettő ovális. De komolyra fordítva: a pontban jelzett grafikonon a helységek, azaz a 10 településen egyforma a vízdíj, de ezeket a vízközműveket nem a Fővárosi Vízművek üzemelteti. Egyedül csak a bogdányit üzemelteti a Fővárosi Vízművek. Ezért ez - ráadásul 2019-es vízdíjakat említ a grafikon - enyhén szólva félrevezető.
3.1990-es önkormányzati választásokat követően az állam és az önkormányzatok vagyonfelosztásánál a szentendrei járásban egyedül Bogdány tartotta meg a vízhálózati tulajdonjogot. 1990-1994 közötti időszakra vonatkozó üzemeltetési formára nincs rálátásom, az biztos, hogy a 1994-es választást követően a dunabogdányi önkormányzat tulajdonában volt a vízhálózat, mint ahogy a mai napig is így van. Nagyon hatásosnak tartom, hogy a Fővárosi Vízművek pakisztáni példázatát fontosnak tartotta és a cikkbe beemelte. A vízdíjak alakulásához érdemben válaszolni nem tudok, mert 2010. október 3-án mandátumom lejárta miatt a közszolgálatot befejeztem. Így már több mint 9 éve nincs rálátásom a vízdíjak alakulására.
Liebhardt úr írásával kapcsolatban csak annyi az észrevételem, hogy az ebben leírtak alapján mindenki csal, lop és hazudik. Talán már az is, aki kinyitja a vízcsapot. Nem nagyon volt ínyemre, hogy reagáljak az ilyen hangévtelű írásra. Én még azt az ókonzervatív álláspontot képviselem, hogy előbb a bűnöst vagy bűnösöket találjuk meg, és utána jöhet az ítélet. De annak a kimondása és meghozatala, az ne általunk történjen, mert az nem a mi feladatunk. Mert ezzel az írással, ennek a hangvételével csak viszályt gerjesztjük. Nem tudok mit kezdeni (biztosan szellemi képességeim miatt) azzal, hogy szinte minden rossz, amit a korábbi testületek végeztek. Liebhardt úr is ezt a demagóg felütést emlegeti, mármint az eladósítást. Holott tudhatná, hogy a fejlesztések (korábbi beruházások) - iskolabővítés, új iskola, sportcsarnok, tanuszoda, új óvoda, községháza felújítása, sportpálya, művelődési ház felújítás, kerékpárút – teszik élhetővé községünket. Itt jegyzem meg, hogy Dunabogdány községnek sohasem volt működési hitele (kocsma-hitel). Minden hitelállományunk mögött egy fejlesztés van. És ezek a fejlesztések tették községünket egyenrangúvá a többi településsel. A csatorna beruházást tartanám kiemelendőnek, mert az igencsak összefügg az ívóvízzel. Amikor 1968-ban elkezdték és 1971-ben befejezték a vízhálózat építését a használatbavétel idején általány díjas fizetések voltak. Később kerültek a vízórák beépítésre. Az akkori üzemeltető 1990-ig a Pomázi Vízműtársulat volt. A bogdányi hálózat főnyomó rendszere 1985-ig Eternit-nyomócsővel működik, a nyomócső névleges nyomáshatára 7 bar volt. A tároló medence a Kálvária templom mögött és a község legalsó pontja közötti szintkülönbség 110m. Ha valaki ismeri egy kicsit is a fizikát, azt tudja a legalsó pontra nehezedő nyomás 10 bar. Arról nem is beszélve, hogy ez egy egycsöves rendszer volt, azaz a betápláló cső és az ellátó cső egy és ugyanaz volt. Tehát ennek az volt a hátránya, hogy amikor a ciszternában a vízjelző bekapcsolta a szivattyúkat, akkor a lejövő víz is 10 bar volt és a ciszternába nyomott víz is 10 bar volt. Innen a dinamika elve működött, és a csőtől elvártuk, ami 7 bart bírt, hogy bírja el a két-háromszorosát is. Bizony sajnos ezért naponta a 11-es úton 2-3 csőtörés is volt 1998-ig. El lehet képzelni mekkora volt a vízveszteség akkor. Mielőtt felhorkannak az általam igen nagyra becsült szakértők, hogy ez nincs összefüggésben a jelenlegi NSZV-vel (utálom ezeket új magyar kifejezéseket), de mivel a mai napig is a vízhálózat jelentős részét még mindig ez a cső képezi, de talán már nem akkora nyomással, és ez már 50 éve működik, bizony fennállhat a rejtett csőtörés esete is.
Ha a cikkíró szándékosan indulatgerjesztő célra szánta az írást, akkor biztosan elérte a célját. Vannak ennek az indulatnak nagyon káros hozadékai: vagdalkozással és az állítólagos igazságkereséssel kialakítunk a községünkben egy olyan közhangulatot, amely révén az eddigi összefogás, amiről híres volt községünk, problémamegoldó képességünk példás volt a környező községekhez képest és ez – szomorúan látom – megszűnőben van. Kialakulhatnak a szekértáborok, az önkormányzatok ócsárolása, hiteltelenítése, mely sok esetben minden alapot nélkülöz és ez nálunk is divat lesz. Vagyis városiasodunk. Ez tévút. Igenis fontos, hogy ezeket a hibákat, csalásokat és okokat fel kell deríteni, de ezt a szakemberek végezzék, a feltárt bűnöket pedig és az elkövetett bűnöket pedig a jog alkalmazásával büntessék és ne a suttogó propaganda legyen az út.