A sorozat előző része: A római kori Cirpi és a középkori Várad falu nyomában
Előzmények: Attila vezetésével a hunok legyőzték a rómaikat és birtokba vették ezt a területet is. A népvándorlás korában utánuk a longobárdok jöttek, majd pedig évszázadokon át az avarok éltek ezen a vidéken is. Az avarokkal együtt szlávok is élhettetek békésen a környéken, de a „Bogdan” néven kívül (személynév, szláv jelentése Isten ajándéka) sem az ásatások leletei, sem az oklevelek nem adnak semmi hírt a szláv jelenlétről, így érdemben nem is lehet velük számolni. Az avarok -kik a magyarokkal hasonlóan keletről érkező lovasnomád nép voltak- viszont hagytak nyomot Bogdány területén. Így ír erről Magyarország Régészeti Topográfiája:
„A falu nyugati szélén, a Duna fölé emelkedő teraszon, a Cseresznyés utca 4. és 6. számú házak építése során -1967 táján- a két házalap keleti részén kb. 5 avarkori sírt bolygattak meg. A sírok egyikében egy edény és griffes-indás öntött bronzveretek voltak. (...)
Az övkészlet darabjai ezüstözött bronzöntvények: indás-állatfejes díszű nagyszíjvég, állatalakos kisszíjvég, áttört indás pajzs alakú veretek, csuklós kéttagúak, vagy egytagúak. A sírban talált fazék hullámvonalakkal…díszített. Az ismertetett leletek VIII. századiak.” 1
Az avarok után, a IX. század második felében megérkeztek elődeink, a honfoglaló magyarok is. Kézai Simon mester Magyar Krónikája így ír erről:
„Midőn Német- és Olaszországon a sváb Ottó, Francziaországon Lajos király, Lothár fia, uralkodott, Görögországot pedig Antonius Durus, Theodorus fia, kormányozta, Jézus Krisztus születésének nyolczszázhetvenkettedik esztendejében jővén be ismét a húnok vagy magyarok Pannoniába (…) Megindulván tehát emelt zászlók alatt feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal, a Dunán Pest-nél és a szobi réven átkelének…” 2
Kép: László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról
A magyarok előnyben részesítették a vizekhez, főként folyókhoz közel fekvő helyeket, valamint az ország középső területeit. Előbbit az emberek és az állatok vízzel való ellátása, utóbbit pedig védelmi szempontok indokolták. Régészeti adatok, de írott források is bizonyítják, hogy az akkor még nomád magyarság előszeretettel telepedett le az ókori rómaiak által hátrahagyott erősségekbe, illetve városokba, amelyre a legjobb példa talán Aquincum, azaz a mai Óbuda területe. Ez alapján aligha meglepő, hogy a Bogdány közelében lévő Cirpi római erődöt is birtokba vették. A Dunakanyar és tágabb környéke, benne Esztergommal és Óbudával a magyar fejedelmi törzs, Árpád vezér leszármazottainak a szállásterülete lett. A fejedelmi Megyer törzs jelenlétére utalnak a környékbeli Pócsmegyer, Békásmegyer, Káposztásmegyer nevű települések is.
A honfolgaló magyarság dunabogdányi jelenlétét bizonyítja egy X. századi honfoglalás-kori temető feltárása a Svábhegy utca - Cseresznyés utca környékén, ahol 7 sír találtak, és az egyikből egy -szemlátomást- turulmadarat ábrázoló gyűrű került elő.
Íme: "a bogdányi turulmadár". 3
A Dunabogdányban feltárt honfoglaláskori leletekről olvashat itt.
Amíg Castrum Cirpi a Római birodalom perifériáján (limes) feküdt, addig Bogdány már a Magyar Királyságnak a központi területén helyezkedett el. Az Esztergom - Visegrád - Buda - Fehérvár által körbevett területet latinul "Medium Regni", azaz a királyság közepe névvel illették, ennek a területnek is az igazán központi magja a Pilis környéke volt, ahol az említett városok -Fehérvár kivételével- egymás közelében voltak. Bogdány pedig éppen az Esztergom - Visegrád - Buda útvonal közepén, a Duna mentén, a királyi Pilis erdő lábánál feküdt. A környékünk tehát központi terület volt világi és az egyházi hatalom szempontból is, ahol viszonylag kis területen királyok, főurak, esztergomi érsekek, váci püspökök és népeik éltek. Ennek a központi "mag" területnek volt tehát része Bogdány is, amely elhelyezkedés meghatározta a falu életét is.
Ennek a központi elhelyezkedésnek köszönhető az, hogy Bogdány első okleveles említése is az Árpád-korból való, amely a Bogonhát-dűlő településrészre vonatkozik.
1285. március 14. után. "A váci káptalan (egyházi közigazgatás szerve) bizonyítja, hogy IV. László király parancsára Rosd-i Herbord fiait, Márkot és Miklóst Eyza Pilisi ispán (Pylis-i comes), mint királyi ember beiktatta a pilisi erdőőrök Bogud nevű földjébe (ma Bogonhát dűlő), amelynek határa a Csódi (Chold) nevű hegységnél kezdődik egy körtefa alatt, innen kissé keletre fordulva a Duna felé van egy határjel, innen Lagan nevű bereknél van egy határjel, ezután egy kaszáló körül halad, majd egy szilfánál (Zyl fa)) van három határjel. A kaszáló végén kissé tovább haladva sűrű bozót alatt van három, a Dunához közel egy út mellett újabb három határjel, majd kissé továbbmenve a határ a Duna mellett, a Kecske-sziget (Kechkezygeth) felső végéhez közel végződik."
Ebben a rövid oklevélben rengeteg értékes információ van az értő szemek számára. Figyelemre méltó, hogy olyan földrajzi megnevezéseket írtak le mint Bogud, Csódi-hegy és Kecske-sziget, amelyek máig fennmaradtak! Bogud a pilisi erdőőrök földje volt. A Pilis viszont a királyok erdeje volt így Bogud lakói a király népei lehettek.
Az említett Rosd nemzetség az ősi magyar nemzetségek egyike. E nemzetség több tagja a közeli Tah (ma Tahi) területén lakott. A nemzetség tagjait különböző időszakokban birtokosként említi többek között Nagymaros, Kisoroszi, Dunabogdány, Tahitótfalu, Pócsmegyer és Leányfalu helytörténete is, és emiatt a Szentendrei-sziget korabeli neve is Rosd-sziget volt. A Rosd nemzetség sarja, Domonkos a feljegyzések szerint, mint királyi bírósági végrehajtó (pristaldus) 1221-ben Thahban lakott. Miután Tahi közelében más vár nem ismeretes, mint a Várad (korábban Cirpi), így feltehető, hogy a királyi végrehajtó is Váradon (ma Váradok-dűlő) lakott, s ez lehet az oka annak a furcsa talánynak is, hogy Tahitótfalu címerében máig egy, az óbudai címerben lévő várhoz hasonlatos ábrázolás jelenik meg. Miután Várad ma Bogdány része, nem pedig Tahitótfalué, így ennek a vár ábrázolásnak a bogdányi címerben lehetne inkább létjogosultsága. A határleírásban említett körtefára a végén még visszatérünk.
A következő szintén árpád-kori okleveles említés már konkrétan megnevezi Bogdányt, Bogdan alakban.
1287. augusztus 23. Esztergom. "Lodomér esztergomi érsek a Nyitra megyei Gyórok (ma Gyarak) birtokát Leki Pazman fiainak, Vencelnek, Istvánnak, és Domonkosnak engedi át csereképpen Bogdan birtokáért."
Bogdány tehát az esztergomi érsek tulajdonába került. A fentiek ismeretében talán már nem annyira meglepő, hogy a falu területén több Árpád-kori régészeti feltárást is rögzít a Magyarország Régészeti Topográfiája, amelyek szintén a honfoglaló magyarság itteni megtelepedését bizonyítják.
Ezek:
- Bogon-hát: „A község határának DK-i részén, a Kalicsa patak és a patakba Ny(ugat) felől torkolló patak (Ásvány-patak) által határolt, csak Keleten lankás oldalú fennsík Keleti részén, a gyümölcsösökben mintegy 500x300 méteres területen Árpád-kori edénytöredékeket gyűjtöttek. A leletanyagot XII-XIII. századi századra keltezték.” 5
- Községi-rét: „A községtől délkeletre, mintegy 2 km-re a Kalicsa patak északi és a betorkolló kisebb patak északkeleti partján 400x200 méteres területen a felszínen tégla töredékeket és valószínűleg természetes előfordulásban köveket figyeltek meg, ugyanitt őskori és Árpád-kori edénytöredékeket gyűjtöttek. A cserepek többsége XI-XIII századbeli.” 4
- Várad: „1930-ban a római tábor feltárásakor az északkeleti átvágásban, viszonylag csekély mélységben a római törmelékben 19 darab melléklet nélküli északkelet-délnyugati tájolású csontvázat találtak, részben a falak alatt. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a castellum belsejében lévő falak egy része a temetkezések koránál később épült. (…) Az egyik csontváz vasveretes koporsóban feküdt. Ily módon arra kell gondolnunk, hogy a castellum területén egy középkori templom állhatott a hozzá tartozó temetővel, s így a Pusztatemplom név használata is indokolt. A lelőhelyről származó középkori kerámia legkorábbi részét a XIII. századi fehér, kézikorongolt, kihajó, profilált peremű, bekarcolt spirálvonallal díszített, fazéktöredékek, tálkatöredék és korsó perem képezik.” 6
Visszatérve az oklevélben említett határjelölő körtefára. Ha a mai Bogonhát-dűlőtől lenézünk a Duna és a Kecske-sziget irányába, akkor szántóföldek közepén ma is látni egy magányos, öreg fát. Már csak egyetlen zöldellő ága van. Ez az egyetlen fa, amit "valamiért" nem vágtak ki az elmúlt századok során a környéken. Ráadásul éppen egy körtefa éppen úgy, mint az oklevélben szereplő határt jelölő körtefa. Alapos okunk van feltételezni, hogy ezt azért nem vágták ki soha, mert ez is egy ősi határt jelölő jelfa, vagy annak egy szintén többszáz éves sarja, amit csodálatos módon -tudatosan vagy öntudatlanul-, de megőrzött az itt élő nép. Feltehetően ez volt az alappontja a szántóföldek későbbi kimérésének is. (Koordináta: 47.779482, 19.062403)
A körtefa mögött a balra a Bogonhát-dűlő, jobbra a Csódi-hegy.
Határjelölő körtefa a középpontban
Összefoglalva:
Bogdány a Magyar Királyság világi és egyházi hatalmi centrumának a területén, az ország szívében feküdt, az Esztergom - Visegrád - Óbuda tengelyen. A község területén avar-kori, honfoglalás-kori, árpád-kori sírok és leletek is feltárásra kerültek. Egy honfoglalás-kori sírból még egy turulmadár ábrázolásos gyűrű is előkerült. Kettő árpád-kori oklevél is említi. Birtokosai a király, az esztergomi érsek és egy ősi nemzetség voltak. A lakók részben a királyi pilis erdő őrei. Néhány árpád-kori földrajzi megnevezés máig fennmaradt, pl. Csódi-hegy, Kecske-sziget, Bogon, Bogdán. A fenti mozaikokból kirajzolódik Bogdány ősi arca és alapja. Királyi trónok, paloták szomszédságában; királyi erdők őreiként, királyok, érsekek, ősi nemzetség birtokában lévő település.
Eddig a konkrét adatokon nyugvó tények, leletek, oklevelek. Merengjünk el egy kicsit Bogdány talán méltánytalanul feledés homályába merült régi arcán, ami újból felismerhető, felidézhető. Van abban valami báj, hogy a fent említett földrajzi elnevezések mind a mai napig fennmaradtak, és még a térképeken is könnyen megtalálhatók. Fennmaradásuk is mutatja a folytonosságot a régi idők és a jelen között. A falu utcáin járva érdekes belegondolni, hogy milyen "király" helyen élünk, és vajon mi mindent rejthet még a lábunk alatt a föld, vagy múzeumok elfeledett iratai, sötét raktárai. Különös, hogy a földrajzilag közel lévő "Bogud" és a "Bogdan" szótövei is mennyire hasonlítanak egymásra. És itt van még a fent említett, különös hangzású Kalicsa patak is, ami szerfelett hasonlít Kadicsa vezér nevére. Van még mit megfejteni. Van még mire rácsodálkozni.
Mai bogdányiakként vigyázzunk hát a táj természeti szépségeire, kultúrájára, múltjára, jelenére és jövőjére, ahogy az ősi pilisi erdőőrők is tették.
Rokfalusy Balázs
További források:
1 Magyarország Régészeti Topográfiája. 7. Pest megye régészeti topográfiája. XIII./1. A Budai és a Szentendrei Járás. Bp. 1986. 84. 8/4; Pest Megye monográfiája 2007. I/1 422. és 428. o.
2 Kézai Simon mester Magyar Krónikája
3 Magyar Nemzeti Múzeum 161.XVI./1989. Dunabogdány Svábhegy u. -Cseresznyés u. honfoglalskori temető; Pest Megye monográfiája 2007. I/2. 16. o.
4 Magyarország Régészeti Topográfiája. 7. Pest megye régészeti topográfiája. XIII./1. A Budai és a Szentendrei Járás. Bp. 1986. 84. 8/7.
5 Magyarország Régészeti Topográfiája. 7. Pest megye régészeti topográfiája. XIII./1. A Budai és a Szentendrei Járás. Bp. 1986. 84. 8/8.
6 Magyarország Régészeti Topográfiája. 7. Pest megye régészeti topográfiája. XIII./1. A Budai és a Szentendrei Járás. Bp. 1986. 88. 8/9.
A sorozat következő része: Bogdány 14. századi történetéről
