A sorozat előző része: Bogdány 14. századi történetéről
Az előző részben ott álltunk meg, hogy „1400-ban IX. Bonifác pápa a bogdányi plébánia egyháznak búcsút engedélyezett, amikor Szent Katalinról nevezett egyházról történt említés.” 1 A névadó védőszent még pontosabban Alexandriai Szent Katalin.2 A plébániánkon található egy feljegyzés, amely szerint Alexandriai Szent Katalin egy ereklyéje az 1701-es évszámmal ellátott Szent Rókus kápolnánkban van. Személyére később még visszatérünk.
Vessünk egy pillantást a korabeli viszonyora. A Magyar Királyság Európa egyik jelentős katonai, gazdasági és kulturális hatalma. Ez az időszak egyértelműen a Magyar Királyság, és annak központi területén belül elhelyezkedő Bogdány fénykora is.
A korszakból a két legjelentősebb uralkodót érdemes megemlíteni. Az egyik Luxemburgi Zsigmond (1387–1437), akinek a nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése. 1410-ben elnyerte az akkor még jelképes rangnak számító német királyságot is, majd 1419-ben cseh királlyá is választották, így bekerült a német választófejedelmek körébe. Magyar, német és cseh királyként Európa egyik legtekintélyesebb uralkodója volt. Birodalma központját Budán rendezte be, amelyet európai hírű királyi udvarrá fejlesztett. 1433-ban a római pápa német-római császárrá is koronázta. 50 éves uralkodásának idejéből származik a már említett pápai búcsú engedélyezése is, és az alábbi Bogdányt is megemlítő oklevél:
"1407. március 24. Buda. Ozorai Pipó temesi és sókamaraispán utasítja a fehérvári sókamarást, hogy a veszprémi püspöknek utaljon ki 1800 forint értékű sót – többek közt – Visegrád várához csatolt (…) Pomáz, Szentendre, Leányfalu, Tahi, Várad, Bogdán és Kissén dézsmajövedelmének kárpótlásaként, minthogy ezt részben Gergely kápolnaispán részben Corbaviai Károly visegrádi várnagy jogtalanul szedte be." 3
A mi szempontunkból itt az az érdekesség, hogy Bogdány is a visegrádi királyi vár "csatolt része" volt. A visegrádi vár közelsége egyébként sokszor hatással volt a Bogdányban történt eseményekre is.
A másik kiemelendő királyunk ebből a korból Hunyadi Mátyás (1458–1490), akit a magyar hagyomány méltán az egyik legnagyobb királyunkként tart számon. Uralkodása idején budai és visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központjává vált. A Corvina kódexeknek otthont adó könyvtára világhírű volt. Sikeresen védelmezte a Magyar Királyságot az északra nyomuló törökökkel szemben. Sőt, 1469-ben megszerezte a cseh trónt, valamint 1485-ben elfoglalta Bécset és vele együtt Ausztria nagy részét is.
Mátyás király idejéből is maradt egy bogdányi vonatkozású oklevél, amely így szól:
„1464. Mátyás király értesíti Bogdán és Szentendre birtokokon élő királyi jobbágyokat, bár I. Károly király őket az Esztergom és Buda városok közt fizetni szokott vámok alól felmentette, de mivel a király utóbb a szigeti apácáknak olyan oklevelet adott, hogy az említett kiváltságot visszavonva ők is tartoznak az apácák javára vámot megfizetni, utasította a visegrádi várnagyot, akinek kötelességévé tette jogaik megvédését, hogy a vámot illetőleg nekik védelmet ne nyújtson.” 4
Ez az oklevél bizonyítja, hogy a korabeli bogdányiak közvetlenül a király alattvalói voltak; vámmentességet élveztek (csak a Margit-szigeti apácáknak fizettek vámot), amiből következik, hogy termeltek sőt kereskedtek is, továbbá fontosságukat mutatja, hogy a visegrádi várnagy kötelessége volt a jogaiknak megvédése is.
Mátyás korából az oklevél mellett egy tárgyi emléket, egy ezüst pénzérmét is sikerült azonosítani, amely Bogdány területéről került elő.
Nagy Balázs régész, numizmatikai gyűjteményvezető az alábbiakat tájékoztatást adta a Bogdány területén előkerül érmével kapcsolatban:
"Az érme az I. Mátyás (1458-1490) uralkodása alatt vert denár. Előlapján a körirat szerint "+MONETA.MATHIE.R.VNGARIE" / moneta Mathie regis Ungariae / Mátyásnak Magyarország királyának a pénze olvasható / az ábrázolás vonalkörben található, ami egy kerek talpú négyelt pajzs szívpajzzsal. Az első mezőben a magyar vágások, a másodikban kettőskereszt, a harmadikban Dalmácia (koronázott leopárd fejek), a negyedikben Csehország (oroszlán) látható. A szívpajzsban faágon balra álló holló, csőrében gyűrűt tart (Hunyadi család címere). A hátlapon "PATRONA VNGARIE" / Patrona Ungariae / Magyarország patrónája olvasható / az ábrázolás szintén vonalkörben található, ülő Szűz Mária fátyolos alakja, aki baljában a gyermek Jézust tartja. A denár verdejegye a hátlapi mezőben látható: K-K/címerpajzs, ami a kamaraispán nevét, Constorfer Jánost jelöli. A denár verésére 1467/1468 között, de legkésőbb 1469-ben kellett, hogy sor kerüljön, amit egyébként a körmöci kamara vereteként azonosíthatunk."
Meg kell jegyezni további érdekességként, hogy néhány régi bogdányi református magyar család emlékezete úgy tartja, hogy őseik már Mátyás idejében is itt laktak. (Ez még nyilván a reformáció előtt volt.) Feltételezés csak, de talán nem véletlen, hogy az utcát, ahol a református templom van, éppen Hunyadi utcának hívják.
Mindent összevetve tehát elmondható, hogy a 15. század a Magyar Királyság, és benne -a királyi székhelyek közelében elhelyezkedő- Bogdány fénykora is, amely korból oklevél és tárgyi emlék is fennmaradt.
***
Eddig a tények. De ezen a ponton engedje meg az Olvasó, hogy pár érdekes kérdést vessünk fel, és ezekre együtt keressük a lehetséges válaszokat. Különös, hogy vajon honnan jutott a római pápa eszébe búcsút engedélyezni éppen Bogdánynak 1400-ban? Különös az is, hogy a bogdányi templomnak a védőszentje egy egyiptomi szent volt; vajon miért?
Őszintén szólva, a római pápa önmagától valószínűleg azt sem tudhatta, hogy Bogdány a világon van. Itt egy, vagy több komoly közbejárót, pártfogót kell keresni a háttérben. Egyértelműen bizonyítható válaszok sajnos egyelőre nincsenek, de fel kell hívni a figyelmet néhány olyan érdekes tényre és egybeesésre, amelyek talán adhatnak egyfajta magyarázatot ezekre a különös dolgokra, és talán némi fényt is deríthenek a korabeli szellemiségre is.
Induljunk ki abból, hogy ki is volt Alexandriai Szent Katalin? Egy szép királylány volt, aki az egyiptomi Alexandriában élt. Amikor Maxentius császár (305–312) Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és keresztet vetve bátran vallomást tett arról, hogy egyedül Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Ő ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcsét, akik azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit, végül hosszabb tortúra után Katalint is lefejezték. Mivel Katalin a hit igazságát oly hatásosan védte, ezért a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. Majd a középkorban a magasabb iskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok is védőszentjükként tisztelték!
Megnézve, hogy mely templomoknak volt még a védőszentje Alexandriai Szent Katalin, feltűnő, hogy több olyan templomnak is, amelyek összefüggésbe hozhatók a Pálos renddel. /Például a Nagy Lajos király által alapított göncruszkai Pálos kolostor; a Budapest-Tabán Alexandriai Szent Katalin plébánia, amely területén lévő Sziklatemplomban ma is a Pálos rend egyik kolostora működik vagy a Telkibányai Szent Katalin ispotály és kápolna./ Érdekes egybeesés az is, hogy a Pálos rend névadó védőszentje Thébai Remete Szent Pál (228–341) szintén egyiptomi szent volt, akárcsak Alexandriai Szent Katalin.
De mi is ez a Pálos rend. Ez az első és máig egyetlen magyar alapítású katolikus férfi szerzetesrend. A rend megszervezése Boldog Özséb nevéhez fűződik, aki esztergomi kanonokként, 1246-ban Isten hívását követve, kanonoki rangjáról lemondva remeteségbe vonult a Pilis hegyeibe! Itt látomásban részesült. Apró lángnyelveket látott fellobbanni szerteszét, melyek egyetlen nagy lángcsóvává egyesültek. Miután hosszan imádkozott, megértette a látomást: küldetést kapott, hogy egybegyűjtse a Pilis erdeiben szétszórtan élő remetéket. A pálosok életmódját kezdettől fogva a magány szeretete, az egyszerűség, a szigorú, önmegtagadó élet jellemezte. Mindennapjaik imádságban, olvasásban, elmélkedésben, kétkezi munkában teltek. A 15. századra a legrangosabb szerzetesrendekkel jutott egy sorba anélkül, hogy eredeti hivatását, szegénységét feladta volna. A pálosok rendje a középkori Magyarország egyik legvirágzóbb szerzetesrendje volt. Nagy Lajos után Hunyadi Mátyás volt az a magyar uralkodó, aki a pálosokat leginkább támogatta, többek között azzal, hogy a más rendek által elhagyott, üresen álló kolostorokat pálosokkal népesítette be. A magyar alapítására tekintettel a nemzettel való mély összetartozás tudata mindig jellemzője volt a rendnek. A pálos szerzetes elsősorban nem önmagáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel, de az Egyházért és az egész emberiségért is. Mindegyikük lelkében elevenen él a Pázmány Péternek tulajdonított régi igazság: „Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis.” , azaz „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”
A rend jellegzetessége a Mária-kultusz, a remete életmód, a lovageszmény, és magyar alapítású rendként természetesen különleges viszony fűzi Magyarországhoz. Alapítása és központja éppen itt a Pilisben volt. A rendnek a története egyébként annyira érdekes és rejtélyes, hogy ez külön is „megérne egy misét”. De haladjunk tovább. Bogdány környékén, a Pilisben, tehát rengeteg Pálos monostor volt: Visegrád, Pilisszentlászló, Pilisszentlélek, Pilisszentkereszt, Budaszentlőrinc (a mai II. kerületben), Márianosztra, Zsámbék, továbbá a pálosok birtoka volt sokáig Pilismarót, és a dömösi prépostság és Pilisszántó történetében is vannak pálos szálak.
Ezzel elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy ki és miért javasolhatta IX. Bonifác pápának, hogy engedélyezzen búcsút a bogdányi templomnak 1400-ban?
Az egyik lehetséges pártfogó maga a nagyhatalmú király, Luxemburgi Zsigmond lehetett, aki ez időben igen jó kapcsolatban volt IX. Bonifác pápával. (pl. Zsigmond által alapított Óbudai Egyetemet IX. Bonifác kiváltságokkal látta el.), és a király a falunkat is jól ismerhette, hiszen erre járt a Buda és Visegrád közötti úton. A másik lehetséges támogató pedig a Pálos rend lehet. Egy rendtörténeti feljegyzés szerint a templomunknak búcsút engedélyező IX. Bonifác pápa ez idő tájt erősen segítette a pálosokat: „IX. Bonifác pápa (1389–1404) az Itáliában tanuló pálosokat 1401-ben azzal segítette, hogy engedélyezte számukra valamennyi egyetem látogatását, a pápai Curia szerkönyveinek használatát, a misézést és prédikálást.”5 És itt megint összecseng valami: a magasabb iskolák védőszentje és a római egyetemeken tanuló pálosok.
Hangsúlyozni kell, a felsorolt egybeesések nem egyértelmű bizonyítékok (lehetnek véletlenek is), de talán egy óvatos feltételezésként mégiscsak megfogalmazható: a korabeli Bogdánynak lehetett valamiféle kapcsolata a Pálos renddel, már csak azért is mert két szomszédos településen, Visegrádon és Szentlászlón is jelen voltak. Így könnyen elképzelhető, hogy valamelyik környékbeli pálos kolostorból való atyák szolgáltak az itteni templomban is, és az ő kezük lehetett a pápai búcsú engedélyeztetésében is. Ez az elképzelés egyszerre adhatna magyarázatot Alexandriai Szent Katalinra és a pápai búcsú engedélyezésére is. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy megkérdeztem erről a rend történetének egyik szakavatott kutatóját is, aki nem tudott arról, hogy a pálosoknak lett volna bármilyen hivatalos kapcsolatuk a falunkkal, és a fenti érveket, egybeeséseket sem tartotta bizonyító erejűnek, ugyanakkor megcáfolni, kizárni sem tudta a feltételezést, és más magyarázatot sem tudott adni a kérdésekre. Így ez egyelőre egy titokzatos kérdés marad Bogdány fénykorából.
Rokfalusy Balázs
1 Esztergom-Budapesti főegyházmegye honlapja
3 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (1215.)
4 Bártfai Szabó László Pest megye történetének okleveles emlékei 1002–1599. (Gyöngyös 1938.)
5 Török József – Legeza László – Szacsvay Péter: Szerzetesrendek a Kárpát-medencében: Pálosok
A sorozat következő része: Bogdány 16. századi történetéről
